|
||||||||||||||
|
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
 2013-07-11
Egzóta fa alapanyagok - Muhugu
Előfordulás A b. huillensis-en kívül még 7 további brachylaena faj fordul elő többnyire bokor alakban Madagaszkáron és egyes kelet-afrikai régiókban. A b. huillensis fő elterjedési területei: a központi fennsík fél-örökzöld trópusi száraz erdői, Kenya száraz parti öve, valamint Észak-Tanzánia erdői. Természetes termőterülete délen Transvaal-ig, északon Etiópiáig terjed. Ettől a központtól délebbre a b. huillensis elterjedése többnyire csekélyebb, és gyakran csak bokor formában nő. A faj Afrika nyugati partján Angolában található meg. Ezeken a vidékeken a b. huillensis mélyalapú, vörös laterit talajokat igényel, min. 1500 mm éves csapadékkal. Bár a faj jól tűri az alacsony hőmérsékleteket, fagyállónak nem nevezhető. Mindenhol, ahol nagyobb számban fordul elő, nagyon erőteljes a túlzott kitermelése, különösen a partvidék közelében. A legutóbbi felmérések szerit teljes alsóbb átmérőcsoportok szűntek meg a túlzott kitermelés miatt.
A fa (növény) jellemzői Az "ezüst tölgy" egy közepes nagyságú, lassú növésű, lombhullató fa, magassága a jobb termőhelyeken 30-35 m, törzsátmérője 60-85 cm. A szürke, hosszában barázdált kéreggel borított törzs többnyire görbe, keresztmetszetben csillag formájú. A frissen vágott felületek világos barnáról igen gyorsan piszkos szürkére színeződnek. A fiatal ágak ezüstösen szürkebarna kérgét sűrű, fehér szőrök fedik. Az ovális-szélesen lándzsás levelek széle fogazott. A levelek felső oldala fénylő zöld, az alsó oldalt sűrű fehér szőrzet borítja. A kétlaki hím- és nőnemű virágok fejformájú virágzatokat alkotnak. A nőnemű virágok nagyobbak, mint a hímneműek. Virágrügyek szinte egész évben nőnek, de az igazi virágzás ideje egybeesik az esős időszakkal, és a csapadék mennyiségétől függ, hogy a virágrügyek kinyílnak vagy lehullnak. A b. huillensis virágai szagtalanok, beporzásuk rovarok által történik. A virágzás és termésérés közötti idő csupán kb. 6 hét. A faj normál esetben évente kétszer hoz gyümölcsöt. A csak 5 mm nagyságú gyümölcs egy száraz kaszattermés, a végén szőrkoszorú (pappus) van, mely repülőszervként működik. Száraz állapotban a barna-zöldes barna geszt jól elkülönül a keskeny, sárgás-szürkés fehér szijácstól. A frissen bevágott fánál csak csekély színkülönbség van a geszt és a szijács között. A b. huillensis-nek jól látható évgyűrűi vannak, tömör és kemény. A geszt nyerssűrűsége 0,885-0,918g/cm3, más szerzők szerint 0,81-1,00g/cm3. Szaga egy kissé hasonló a szantálfáéhoz, jól csiszolható és polírozható. Tapasztalatok szerint jól szárítható, az időnként szabálytalan rostfutás miatt azonban nehezen fűrészelhető és hasítható. Közepesen hajlamos a vetemedésre. A farostok futása gyakran szabálytalan, a tracheák csoportokban, néha keskeny szalagokban egyesülnek. A fa pora bőrgyulladást (dermatitis) okozhat.
Szaporítás és termesztés Az érés beálltakor a gyümölcsök igen rövid időn belül lehullnak, különösen a záporok után. Szüretelni a talajról összegyűjtve, vagy az ágak megrázásával lehet. A nagyobb szennyeződések eltávolítása után célszerű a magvakat széltől védett, árnyékos helyen lassan megszárítani. Megfigyelések szerint az érett gyümölcsök 90%-ában rovarok élnek (főként trupanea albicans). A vetőmag előkezelés nélkül csírázik, vetéskor nedves homokkal kell keverni, hogy a szél ne fújhassa el. A kicsírázás időtartama 7-10 nap, a rovarfertőzések miatt a csírázási hányad kb. 7%. Bár a brachylaena-fák értékét már korán felismerték, a fajt a mai napig nem integrálták be a tervszerű erdőművelésbe. A harmincas években Kenyában és Észak-Tanzániában próbaképpen telepítettek néhány állományt, többnyire más fajokkal vegyesen. Az első kiértékelések nyilvánvalóvá tették, hogy a faj a fennsík körülményei között csak lassan nő, az éves átmérő növekedés 0,13-0,44 cm. Kb. 60 éves, mesterségesen telepített tiszta állományokban az átlagos törzsátmérő 24cm volt. A jobb törzsformák a tiszta állományokban keletkeznek. Együtt telepíthető a croton megalocarpus, juniperus procera és olea fajokkal, viszont több eukaliptusz fajjal nem, mert azok gyorsan túlnövik és elnyomják.
Felhasználás A muhugu kereskedelmi néven ismert b. huillensis igen értékes haszonfa. A mutatós, világosbarna, hullámosan erezett geszt kemény és talajban valamint tengervízben is tartós (gomba-, rovar-, termesz és fúrókagyló álló), törésállósága nem nagy. Termeszállósága okán gyakran használják fafaragványok és iparművészeti tárgyak készítésére is. A fából kivont olajat a szantálolaj helyettesítésére használták. Végezetül a brachylaena igen jó, magas kalóriaértékű tűzifa, már a régi Nairobiban is használták ilyen célra.
Sajátosságok Kenya természetes erdeiben a fa kitermelése csak egyedi törzsenként, a Fafaragók Egyesülete engedélyével lehetséges, bár az illegális vágások miatt ennek az óvintézkedésnek nincs átfogó hatása.
Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Douissé Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma Egzóta fa alapanyagok - Durian Egzóta fa alapanyagok - Ebiara/Berlinia Egzóta fa alapanyagok - Fekete cseresznye Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió Egzóta fa alapanyagok - Füge/Ficus Egzóta fa alapanyagok - Gintungan Egzóta fa alapanyagok - Gmelina Egzóta fa alapanyagok - Keledeng/Kenyérfa Egzóta fa alapanyagok - Keruing Egzóta fa alapanyagok - Kosipo Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Makoré Egzóta fa alapanyagok - Malaj Kauri Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Mersawa Egzóta fa alapanyagok - Niangon Egzóta fa alapanyagok - Nyatoh Egzóta fa alapanyagok - Okoume Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Egzóta fa alapanyagok - Szikomor Egzóta fa alapanyagok - Szivarfa/Catalpa Egzóta fa alapanyagok - Tasmániai tölgy Egzóta fa alapanyagok - Vajdió
Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2012/07. számában.
|
| ||||||||||||
|
||||||||||||||
