Egzóta fa alapanyagok - merbau (Intsia palembanica)

A Merbau fafaj jelenleg nem tartozik a veszélyeztetett növény- és állatfajok kereskedelmét szabályozó egyezmény (CITES) hatálya alá, ám felvételét tervezik a nemzetközi védelem alatt álló fafajok közé.

Bár a magyar nyelvű szakirodalomban kevés leírást találunk róla, hazánkban is beszerezhető és felhasználása a faipar több területén ismert (parketta-, hajópadló-, nyílászáró-, lépcsőgyártás). A Merbau (Intsia palembanica, Intsia bijuga) egy hatalmas, lombhullató erdei fa Délkelet-Ázsia örökzöld esőerdeiben. A súlyos keményfa a szilárdsága és a nagy természetes tartóssága, valamint dekoratív jellemzői miatt igen keresett a nemzetközi piacon és sokféleképpen felhasználható.

Elterjedés

A kis intsia nemzetség 7 fajjal honos a trópusi Délkelet-Ázsiában. A két legfontosabb faj az intsia palembanica és az intsia bijuga. A hatalmas erdei fák nem viselkednek állományépítőként, de megszokott részét képezik az örökzöld mély- és magasföldi esőerdők állományának, amelyekben az uralkodó állományrétegben a fák több mint fele dipterocarpaceae (Dipterokarpusz: meranti-félék). A palembanica a gyakoribb faj. Földrajzi elterjedése Thaiföldtől a Maláj-félszigeten túl Szumátra, Jáva és Bomeo után Pápua Új-Guineáig ér. A fa leginkább az ottani Dipterokarpusz eső erdőkben található, 1000 m tengerszint feletti magasságig.

A bijuga-nak nagyobb a földrajzi elterjedése, jellemző állományrésze az indopacifikus parti flórának és a mangrove övezethez csatlakozó partközeli esőerdőknek.

Megjelenés, fenotípus

A Merbauként ismert legelterjedtebb faj, a palembanica egy lombhullató erdei fa, mely 55 m magasságot és l-2m átmérőt ér el. Életkorát 150-200 évre becsülik. A törzse viszonylag rövid és zömök, és max. 25 m magasságot ér el. A törzsforma többnyire szabálytalan és eltér az ideális hengerformától. Mélyen beülő dúcok, ágelágazások és hornyolatok jellemzik. Az idősebb fáknak messze kiterjedő, kupolaszerű lombozata van erős, felemelkedő ágakkal és a törzslábnál erős támasztó gyökereket mutatnak fel, melyek sarjai a törzsön igen magasra felérnek.

Levelek

A páratlanul szárnyalt levelek 15-30 cm hosszúak és 8-12 cm hosszú, 3-6 cm széles, rövid szárú szárnyleveleik vannak. Ellipszis alakúak, kerek tövük van, és a végen egy tompa csúcsba futnak ki. A középső levélér mindkét oldalon megmutatkozik. A levelek erős, világoszöld színe megkönnyíti a fa azonosítását a lombkoronában. Évente egyszer, a november/decemberi magéréskor a lomb sárgától barnáig színeződik és lehullik. Ennek során a fa nem egyszerre veszíti el összes levelét. A különböző korona részek eltérő időpontokban hullajtják el lombjukat, és néhány nap után újra kihajtanak. Ugyanaz a fa egyidejűleg visel a korona különböző részein öreg és új leveleket, így a korona sohasem teljesen lombtalan.

Virágok

A kicsi, fehér virágok végfürtökben ülnek a korona perifériáján. Az egyedi virág négy zöld, 5 mm hosszúságig nyúló, a tövön kinövő csészelevélből, egy nagy, l,5 cm hosszú és négy kicsi, redukált viráglevélből áll. Ezentúl van még 3, messze kinyúló, 3 cm hosszú portokot hordozó porzólevél, csak úgy, mint 4 -7 meddő porzó. A magkezdeménynek egy hosszú, vörös, a portokon túlnyúló bibeszála van, egyetlen bibével. A virágokat többféle rovarfaj porozza be.

Termés és magok

A kezdetben világoszöld, majd éréskor sötétbarna, 12-35 cm hosszú és 6-8,5 cm széles hüvelyeknek halványan erezett, szőrtelen felülete van. Keresztmetszetben lapos és a gyümölcsfal fás. Magéréskor a hüvelyek kinyílnak és 3-5 egysorba rendezett, ovális, lapos és sima, mélyen sötétbarna, keményhéjú magot bocsátanak ki. A megtisztított és légszáraz magok ezermagsúlya 7,3 kg. A palembanica megszokottan évente egyszer virágzik, március/áprilisban és a rákövetkező november/decemberben hoz termést. Az intsia palembanica fáját a nehéz keményfák közé sorolják. 12% nedvességtartalomnál a nyers sűrűsége 0,515-től l,040 g/cm3-ig terjed, a középérték 0,83 g/cm3, az abszolút száraz sűrűsége 0,77 g/cm3. A halványsárgától enyhén sárgásbarnáig, részben zöldes színben csillogó szijács tisztán elhatárolódik a sötétebb geszttől. A szijács vastagsága 5 és 8 cm között ingadozik, és a törzstérfogat 35%-át is elérheti. Az idősebb fákszijácsa vékonyabb, mint a fiataloké. A geszt friss állapotban sárgástól narancsbarna színű. Fény hatására a dióbarnától a bronz színen át a vörösbarnáig terjedő színárnyalatokat vesz fel.

Karakterisztikusak a jól látható kénsárga és fekete trachea beágyazódások, melyek a fa magas természetes tartósságát adják. Ezek a nyers sejttartalom anyagok vízben könnyen oldódnak, és vízzel érintkezve a fa elszíneződéseit válthatják ki. A nagy pórusos fa egyenletes textúrát mutat. A nagy, kerek, többnyire egyedi, de párban vagy hármasával is összerendezett tracheák (mm2-enként 2-4 db, 0,2-től 0,35 mm átmérőig) egyenletesen oszlanak el a keresztmetszeten széles, szemformájú paratracheális gyűrűkkel övezve, mint ez az afzélia-fajoknál (pl. A. boraeensis, A. rhomboidea) is ismert. A gyakran hullámos rostmenet radiális metszetben szalagos struktúrát mutat, tangenciális felületeken pedig enyhe cikcakk erezetet vagy lángrajzolatot.

A Merbau faanyag felhasználása

Az adott faanyag a legkeményebb anyagok közé tartozik. A megfelelő szárítás után igen széles skálán használják az asztalosok. Kiváló bútor alapanyag (antik régi bútor, asztal, szekrény). Rendkívül jó minőségű csaphornyos, nútféderes, szalagparketta alapanyag. Indonéziában és Délkelet-Ázsiában, a Fülöp-szigeteken igen népszerű hangszerfa. Keménysége és tartóssága miatt egyéb nem trópusi területeken is szívesen használja az asztalos feldolgozó ipar.

Zoltán György, Zol-Gém Kft.

A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2009/10. számában