Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Doussié

Az afzélia és a doussié az európai fakereskedelemben négy, a caesalpiniaceae családhoz tartozó, nagyon hasonló tulajdonságokkal bíró fafaj összefoglaló neve. A Kamerunból és Észak-Gabonból származó Afzelia bipindendis neve vörös dioussié, az A. pachyloba pedig a fehér doussié. A Nigériából származó A. pachylobát és az A. bipindensist részben vegyes szortimenként apa vagy afzelia néven forgalmazzák. Az A africanát az Elefántcsontparton lingue-nk, Gánában papaóna, Bissauban pau contának nevezik. Ugyanebből a nemzetségből származik a kelet-afrikai A. quanzenzis faj, a chamfuta, melyet hosszú becőtermése miatt "mahagóni bab"-nak is neveznek. Annak még további helyi nevek, mint pl. bolengu és sifu sifu Kongóban, uvala Angolába és mambakofi Tanzániában. A fa a merbauhoz (Intsia bijuga) hasonlítható.

Előfordulás

Az afzelia fajok manapság a legkedveltebb haszonfák közé tartoznak. Az A. bipindensis és A. pachyloba szétszórtan nőnek az örökzöld esőerdőkben és a nedves szavannákba való átmeneti területeken, valamint egyesével a belvidék száraz erdeiben.

Ezzel szemben az A. bella Gána és Elefántcsontpart félig örökzöld erdeiben nő, az A. africana pedig a szavannaerdőkben.

Míg ezeknek a fajoknak a termőterülete Szenegáltól Kongón és Angolán túlra, keletre Ugandáig, Kenyáig és Mozambikig terjed, az A. quanzenzis elsősorban Kelet-Afrika párás parti erdeiben található meg. Ázsiában az A. bijuga, a Syn. Intsia bijuga (merbau) és az A.xylocarpa (makamong) terem.

Fa(növény) leírás

Az afzéliák rendszerint tekintélyes, 30-40 m magas, mellmagasságban 1,20 m-t meghaladó törzsátmérőjű fák. A meglehetőst egyenes és hengeres, bár némiképp dudoros növésű törzseknek többnyire csak gyenge gyökérfője van, nem ritkán 15-20 m-ig ágmentesek és haszonfának alkalmasak. Az A.africana némiképp alacsonyabb növésű, és kisebbek a méretei. A szemcsés háncs világossárga, a kelet-afrikai fajok esetében szürke-olajzöld, kerek pikkelyekben hámlik le, miáltal a törzsnek himlőhelyes, barázdált kinézete lesz. Az A. bipidensis-nek többnyire jobban kialakult törzsformái vannak.

Fa(anyag) leírás

Technológiai szempontból a vörös doussié a fehérrel szemben jobbnak minősül, mert nagyjában és egészében egyenrostú. Az A.bipindensis szijácsa fehéres szürke, jól elkülönül a fakó-világosbarna geszttől, mely a bevágás után hamarosan vöröses barnára sötétedik be. Az A. pachyloba szijácsa fehéresebb és viszonylag vastag, ezzel szemben az A. quanzenzis esetében nagyon keskeny. Míg az A. africana a maga erőteljesen vörösbarna gesztjével alig megkülönböztethető az A. bipindensistől, a kelet-afrikai faj (A. quanzenzis) inkább a sárgásbarna A. pachylobához hasonló, levegővel érintkezve azonban egy kicsit tovább sötétedik, különösen az évgyűrűk mentén. Minden afzeliafa többnyire fénylő, és a fénybeeséstől függően szép, világos- és sötétsávos erezete van. A világos, meglehetősét vastag (3-5 cm) szijács gyakorlatilag használhatatlan.

A nagy átmérőjű, egyesével, párosával agy rövid, radiális csoportokba rendeződött tracheák homlokmetszetben jól felismerhetőek. Többnyire vörösbarna illetve sárgásfehér alapelemekkel vannak telítve, mely hosszmetszetben jól látható az egyenes, szabályosan futó pórusbarázdákban.

Az A.bipindensisnél az A.africanánál is előfordulnak nagy, kristályos vagy por alakú, szürke vagy sárgás zárványok, különösen a túlöregedett fék gesztkorhadása esetén. Az elemekben gazdag fa bizonyos folyadékokkal érintkezve elszíneződési reakcióba léphet. Tipikus ismertetőjegye, különösen az A. bipindensisnél, a parenchyma, mely homlokmetszetben szembetűnően szem alakban veszi körül, és nem mindig jól kivehető szalagként határolja az évgyűrűket. A homogén, többnyire 2-3 sejt széles bélsugarakat homlokmetszetben csak lupéval lehet felismerni, és akkor is csak ferde, emeletszerű elrendezésben.

A magas parenchymahányad többnyire szép erezetrajzolatot eredményez, azonban a nagy színeltérések miatt borítófurnérnak nem alkalmas. Összességéban a doussié egy közepes durvaságú fának nevezhető, melynek többnyire elég egyöntetű struktúrája van. A rostok átmérője közepes. Csavart növés következtében időnként enyhe szálkásodás előfordulhat.

A nyerssűrűség (u712%) 750 kg/m3 körül ingadozik, a friss rönk berakodási tömege viszont eléri az 1200 kg-t is m3-enként. Az A. quazenzis valamivel könnyebb p12=640 kg/m3, az A. africana viszont valamivel nehezebb. A fa térfogatzsugorodása csekély, csupán 7 % (húr=4,0%, sugár=2,6%).

Feldolgozás és felhasználás

Minden afzelia esetében egy kemény, nehéz és tömör, nagyon időtálló fáról van szó; távolabbról az irokóhoz hasonlítható és részben úgy is alkalmazzák, mint azt. Nyomó- és hajlítószilárdságuk nagy, a keresztirányú húzószilárdság közepes. A fának különösen csekély a vetemedési hajlama, közepes mértékben elasztikus, dinamikus ütésbehatások esetén nem nagyon törésálló. Előnyös a csekély zsugorodási érték, miáltal minden repedés- és vetemedésveszély nélkül könnyen és gyorsan szárítható. A műszárítást azonban nagyon folyamatosan és lassan kell vezérelni. Feldolgozva nagyon jó eláll a fa, arra azonban számítani kell, hogy a legbelső geszt elkorhad és használhatatlan lesz.

Megmunkáláskor - a doussie fája keménységének és sprődségének megfelelően - valamivel nagyobb energiaráfordításra (minél szárazabb, annál többre) van szükség; speciális edzésű szerszámok használata ajánlott, a kalcium-karbonát zárványok miatt a fűrészek éle igen gyorsan tompa lesz. Körfűrészlapok használata esetén 20 fokos vágási szög ajánlott.

Nagyon nehezen csavarozható és szegelhető, viszont jól tart, előfúrás szükséges. A fa jól enyvezhető és a felületkezelése is könnyű. Az olajfestékek rosszul tartanak rajta, azokat kerülni kell. Csak speciális, fizikai úton száradó, színtelen lakkok használandók. A pórusokban lévő anyagok miatt az afzelia nem pácolható jól. Belső és külső alkalmazásoknál az alkid- vagy epoxigyanta alapú lakkok váltak be, előzetes DD (PUR)-lakk alapozás után.

További előny a doussié nagy ellenálló képessége a termesz- és fúrókagyló-fertőzéssel szemen; csupán az A. africana fertőződik meg itt-ott teredóval (más néven hajóféreg, fúrókagyló). Ennek megfelelően kínálkozik a tömörfaként történő felhasználása ott, ahol nagy kültéri tartósságra van szükség, pl. kültéri ajtók, ablakok gyártásánál. Időjárás-állósága révén ajánlható vízi építményekhez, hajó-, jármű- és vagongyártáshoz. Miután ez a fa meglehetősét saválló, egyre gyakrabban használják a vegyiparban is. Franciaországban pozitív eredményekkel járt talpfaként, illetve kertészetekben történő felhasználása. A háború alatt tölgy- és teakpótló volt. Az A. africanát szívesen használják a nagy igénybevételnek kitett belső berendezések, műhely- és laborasztalok, iskolapadok, kerti bútorok céljára. Parkettának és egyéb padlóknak is bevált. Az A. quazenzist Kelet-Afrikában építőipari fának, asztalosipari termékekhez és vagongyártáshoz használják. Jelenleg a doussié a kültéri építésben kiszorította az irokót, afrormosiát és niangont csakúgy, mint a vegyiparban a Pitch fenyőt. Jó alakálló képesség okán nagyon alkalmas profillécnek is.

Export- és importgazdaság

Az afzelia fa kereskedelembe, különösen Európa irányába, jelentősen megnövekedett a 70-es években. Miközben a doussié Afrika nyugati partvidékén már régóta a legértékesebb építő- és haszonfák közé számított, Európában eleinte alig ismerték.

A doussié fő szállítói Kamerun és Elefántcsontpart. Gabonból, Kongóból Bissau-Guineából csak alkalmi tételek érkeznek.

Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén:

Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata

Egzóta fa alapanyagok - Avodire

Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi

Egzóta fa alapanyagok - Bubinga

Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma

Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió

Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű)

Egzóta fa alapanyagok - Makoré

Egzóta fa alapanyagok - Merbau

Egzóta fa alapanyagok - Niangon

Egzóta fa alapanyagok - Okoume

Egzóta fa alapanyagok - Pockfa

Egzóta fa alapanyagok - Ramin

Zoltán György, Zol-Gém Kft.

A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/12. számában