Egzóta fa alapanyagok - Niangon (heritiera utilis - Kosterm., h. densiflora - Kosterm.)

A Sterculiaceae családba tartozó niangon nemzetközi fakereskedelemben általános megnevezése mellett a gaboniszármazékokra az ogue nevet is használják. Nagy-Brittaniában ezt a fafajt kola-mahagóninak, Németországban anginak is nevezik.

A libériai származékokat részben wishmore néven is szállítják. Helyileg ezt a fafajt említik még Elefántcsontparton kekosi, kouanda és yangon néven is. Ghánában attabini, niankuma és nyanwen a neve, Gabonban akevau, ogoue engongkom. A niangon a nagy, trópusi heritiera, korábban tarrietia nemzetséghez tartozik, mely valójában ázsiai eredetű és számos fajjal képviselteti magát Indonéziában (pl. menkulang/ t. simplicifolia) és Ausztráliában. Az elsőként felfedezett faj a t. javanica volt, mely külsőleg és struktúrájában is hasonlít az ázsiai huynh (t.cochinchinensis) fára. Ezzel szemben a Madagaszkáron termő t. perrieriri nyilvánvalóan egy másik nemzetséghez tartozik.

Előfordulás

A niangon Sierra Leone-től Ghánáig a teljes afrikai Guinea-partvidék nedves, örökzöld erdeiben megtalálható. A legjobb és legsűrűbb előfordulások Elefántcsontparton vannak. Jelenleg a libériai állományoknak a legjobb a hozama, főként Krah és Gio körzetében. A fa termőhelyként a partközeli, neves (hygrophil) erdőket kedveli, de számszerűen a teljes állományban csak csekély a részesedése. Csak Elefántcsontpart, helyenként Libéria és Ghána legkedvezőbb termőhelyein fordul elő társasan, sűrűbb csoportokban. Itt hektáronként nem ritkán 5 döntésérett törzset is számolnak. A fajokban igen gazdag nyugat-afrikai párás erdőkben ez igen magas értéknek számít.

Fa (növény) leírás

Ez egy gyorsnövésű, közepes nagyságú fa, magassága 20-40 m, 50-100 cm közötti törzsátmérővel. Csak a szárazabb termőhelyeken egyenesek és hengeresek viszonylag a törzsek, egyébként többnyire nem kerekek, ormósak és görbültek. Jellegzetesek a keskeny, csavart gyökérfők, melyek gyakran egész magasra nyúlnak. A törzs 20 m-ig is ágmentes és hasznosítható lehet. Hosszában barázdált, világos-fehérszürke/barnás vagy szürkerózsaszín, mintegy 15 mm vastag pikkelyes kéreg borítja, mely lemezkékben válik le a törzsről. A gyökérfőn sima és majdnem fehér. A mintegy 6 mm vastag külső héj (rhytidoma) több, barnás, parafaszerű rétegből áll, bevágásnál rózsaszín, fény hatására okkerbarnára sötétedik be.

Fa(anyag) leírás

A niangonfának 5 cm vastag, piszkosfehér szijácsa van, mely jól elkülönül a többnyire sárgabarna geszttől. A geszt színe azonban vöröstől az ibolyabarnáig variálódik, és többé vagy kevésbé erezett vagy moarés lehet. Külsőleg a swietenia nemzetségből származó igazi amerikai mahagónira hasonlít, a sima darabok a khayára is, ez utóbbihoz képest azonban nagyon olajos tapintású és matt fényű. A bennszülöttek különbséget tesznek "férfi" és "nő" niangonfa között, mert nézetük szerint az egyiknek nagyobb a tömörsége, olajosabb a tapintása és erősebb a színezete. A specifikus súly váltakozó. A frissen vágott fának sajátos szaga van. Anatómiai felépítésében, a bélsugarak magas szilikátzárvány-tatalmától eltekintve, a niangon szinte teljesen azonos az indonéziai, ill. ausztráliai tarrietiafajokkal. Az igen nagy, nem túl sok trachea többnyire egyesével, ritkábban párosával van elrendeződve, homlokmetszetben jól látható pórusokként szabad szemmel felismerhetőek. Gyakran tartalmaznak alapelemeket, hosszanti metszetben sötét, enyhén csavart pórusbarázdának látszanak. Az évgyűrűk a nagyobb rostsűrűség által ismerhetők fel. A heterogén bélsugarak homlokmetszetben vonalakként, radiális metszetben pedig magas, markáns tükörként szabad szemmel jól észrevehetőek. Mind a bélsugarak, mind a raktározó szövetek elrendeződése lépcsőzetes, a parenchymában kristályos kálcium-oxalát zárványok vannak. A niangonfa gyantatartalma közepes. Még ha általánosságban egyenes és egységes növésű fának is tekintik, gyakran fordul elő kusza, hullámos struktúra. A makoréval vagy más ismert mahagónifákkal összehasonlítva a nagy tracheák és a rostok eltérő falvastagsága miatt a niangon egy meglehetős durva fa. Nyersűrűsége (q12) mintegy 640 kg/m3, a gaboniszármazékok nehezebbek, a többiek könnyebbek. A friss rönkfa berakási súlyát ennek megfelelően 920 kg/m3-rel lehet kalkulálni. Az átlagos térfogat-zsugorodás 12,9% (tangenciális=8,5%, sugár 5,7%), mely a súlyhoz viszonyítva kedvezőnek nevezhető.

Feldolgozás és felhasználás

A niangon egy közepesen kemény és nehéz fa, jó szilárdsági tulajdonságokkal. A száraz niangonfa előnye a jó állóképessége. A rönkfa kevéssé hajlamos a repedésre. Jól hasítható, és nagy az ütés- és rázkódás-ellenállósága, így bizonyos célokra a gépgyártásban is alkalmas.

Szárítása különösebb nehézségek nélkül végezhető, csak a különösen magas gyantatartalmú törzsek esetében van szükség hosszabb időre. A száraz fa szinte egyáltalán nem érzékeny gomba- és rovarfertőzésre. A niangonfa nehezen átitatható, azonban a legtöbb alkalmazási célnál nincs szükség védelemre. A gyantatartalomból eltekintve, mely a vágószerszámokat gyorsan összekeni, megmunkálása nem okoz különösebb nehézségeket. Csiszolás után a gyantásság miatt erősen ragadós csiszolópor alapos eltávolítására van szükség. A fa jól fűrészelhető, gyalulható és marható. Szalagfűrész esetében 40-45 mm fogtávolság, 25° vágószög és 25-28 m/s vágási sebesség ajánlott. Késeléshez az élre állítás, felezés és negyedelés ajánlott. A szegelés és csavarozás könnyű és jól tart. Fémmel érintkezve fennáll a korrózióveszély. A niangon jelentős gyantatartalma miatt enyv, pác vagy lakk használata előtt alapos, pl. alkáliával történő előkezelésre van szükség. Gőzölés során is erős a gyantakibocsátása. A niangon egy kiváló szerkezeti fa, különösen külső ajtónak, ablaknak, de belül is, lépcsőnek és padlónak. Tartóssága miatt alvázgyártáshoz, hajó- és hídépítéshez használták, szerszámnyelet is készítenek belőle. A mahagóni helyettesítőjeként is bevált. A különösen szépen moarés darabokat a műbútorasztalos-iparban dolgozzák fel késfurnérként. Helyileg egy gyakran használt bányafa- és talpfaalapanyag.

Export- és importgazdaság

A fő exportőrök Libéria és Elefántcsontpart. A kezdeti enyvezési nehézségek karbamidalapú enyv segítségével történő legyőzése után a niangon különösen a francia bútoriparban és ablakgyártásban vált keresetté.

Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén:

Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata

Egzóta fa alapanyagok - Avodire

Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi

Egzóta fa alapanyagok - Bubinga

Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma

Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű)

Egzóta fa alapanyagok - Makoré

Egzóta fa alapanyagok - Merbau

Egzóta fa alapanyagok - Pockfa

Egzóta fa alapanyagok - Ramin

Zoltán György, Zol-Gém Kft.

A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/08. számában