|
||||||||||||||
|
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
 2013-01-25
Egzóta fa alapanyagok - Gmelia
Az angol nyelvhasználatban gumhar a kereskedelmi neve, francia nyelvterületen gamari, vagy gumari. Burmában a yemane név használatos. Ezen túlmenően számos helyi neve is van: gumhu, gumbar, gomari, kooli, numbor és gumai, Thaiföldön saw.
A gmelina nemzetségből származnak még az alábbi, eddig megismert ázsiai, ill. ausztráliai fajok: - g. asiatica = borostyánlevelű bulang/India - g. elliptica = közönséges bulang/Malajzia - g. glandulosa = fehér bükk/Nyugat-Irán (Indonézia) - g. leicharrdtii = szürke teak vagy fehér bükk/Ausztrália - g. lignum vitreum = bois de verre (üvegfa) Uj-Kaledóniában - g. oblongifolia = India (Bengália) - g. phillippenses = bíbor bulang/Fülöp-szigetek és Nyugat-Malajzia - g. villosa = India és Nikobar-szigetek.
Ezek közül kereskedelmi jelentőséggel azonban csak a g. glandulosa és a g. leichhardtii bír, mindkettő fehér bükk néven. A Verbeneceae család legismertebb haszon- és kereskedelmi fája a teak. A gmelina és a teak tipikusan ázsiai fák, de ma már más trópusi régiókban (pl. Afrika/Nigéria) is termesztik.
Előfordulás A gmelinafa eredeti elterjedési területe a dél-ázsiai kontinens: India, Burma, Thaiföld, Malajzia, Ceylon és Borneó. A legsűrűbben Indiában és Burmában, a lombhullató vegyes erdőkben található. A nedvesebb termőhelyeket kedveli, de Ceylonon pl. 1700 m magasságig is megtalálható. A Himalája alsó régióiban gyakran a sal (shorea robusta)-lal közösségben terem. A gmelina kedvelt ültetvényfa Afrikában, eddigi ismereteink szerint főként Nigériában, Kenyában és Ugandában. A gmelinát 1929-ben vitték be Nigériába, azóta igen sikeresen termesztik ott ezt a fajt, jelenleg egész Nigériában vannak kiterjedt gmelinaültetvények, összesen 4000 ha területen. A legnagyobb ültetvények Dél-Nigériában vannak.
A fa (növény) jellemzői A gmelina jó növésű, esztétikus megjelenésű fa, magassága 25-30 m. A 80-100 cm (Indiában néha csak 45 cm) átmérőjű, karcsú növésű törzs 9-től 15 m-ig ágmentes és alkalmas haszonfának. Gyökérfői alig vannak. A törzset sima, mintegy 0,8 cm vastag, fehéresszürke vagy barnás kéreg borítja. Virágzási időben a gmelinafát könnyű felismerni világítóan narancssárga, tölcsér alakú virágairól. Nagy, húsos gyümölcsei ehetőek. A gmelina igen gyors növésű fa, Nigériában évi 1,2-2,1 m magasság-növekedést állapítottak meg. Indiai felmérések szerint az éves átmérő-növekedés 0,8 cm.
A fa (anyag) jellemzői Az ázsiai, vadon termő gmelinafák szijácsa keskeny, sárgásszürke, nem különül el élesen a fakósárga-világosbarna vagy vörösesszürke geszttől, mely később akár aranybarnára is besötétedhet. Ez utóbbinak gyakran színes, foltos rajzolata van. Színben és struktúrában a fa a fehér tölgyre vagy primaverára (tabebuia donnellsmithii) hasonlít; egyes rönkök azonban inkább teakhez hasonlóak. Ezzel szemben a művileg telepített fák - pl. Nigériában - színezete és struktúrája is jelentős eltéréseket mutat, csakúgy, mint a jól elkülönülő szijács és geszt. Ezeknek a származékoknak a szijácsa többnyire sötétszürke, a geszt krém-sárgásszürke. A gmelina egy sűrű textúrájú, szagtalan, nagyon sima tapintású fa. Az évgyűrűk fehér vonalak vagy sokszoros pórusképződés révén jól felismerhetőek. A durva, erősen telített pórusok többnyire egyesével, ritkábban párosával vagy hármasával vannak elrendeződve. A késői pásztában kisebbek és kevesebb van belőlük. A tracheanyílások túlnyomóan kicsik, csak itt-ott kerek és nagy. Némelyik pórus zárványokkal van telítve. Paratracheális parenchyma csak halványan látható, szárny alakú mezőkben helyezkedik el a pórusok körül, az évgyűrűkön gyakran összefolyva. A besötétedett hosszanti felületeken a pórusbarázdákat világos szegélyként emeli ki. A szembetűnő, többnyire heterogén, de néha homogén, számos bélsugár 4-10 sejt széles; a fa arculatára finom tükörként hatnak. Megbízható jellemzők a kristályos zárványok. Az enyhén hullámos/csavart növésű rostok határozottan tagoltak. E közepesen kemény fának a légszáraz (u=15%) sűrűsége kereken 500 kg/m3. Ennek megfelelően a friss rönkfa berakási sűrűsége mintegy 640-800 kg/m3-rel kalkulálható.
Megmunkálás és feldolgozás A közepes zsugorodású fának súlyához viszonyítva jók a technológiai szilárdsági tulajdonságai. A fa tartósságát illetően eltérőek a tapasztalatok. Különösen az ültetvényekről származó fák tartóssága gyenge, és nehezen is impregnálhatóak. A fa nem rovar-ellenálló, Indiában gyakran támadják meg a termeszek. Miután a gmelina térfogat-zsugorodása kedvezően alacsony (tangenciálisan 2,4%, radiálisan 1,2%), a szárítás nem okoz különösebb problémákat, repedés és szilánkosodás alig fordul elő. Az afrikai származékok szárítási ideje rövidebb. Műszárításnál arra mindenképp figyelni kell, hogy az induló hőmérséklet alacsony legyen (lehetőleg 60°C alatt), mert egyébként elszíneződések fordulhatnak elő. Ha már ki van szárítva, a fa jól tartja alakját. A gmelina - bár meglehetősét rideg - manuálisan és gépileg is könnyen megmunkálható, a szerszámok élét csak csekély mértékben tompítja. Jól fűrészelhető, esztergálható és gyalulható. A gyalult felületeknek megnyerő fénye van. A fát késelni és hántolni is jól lehet, felületkezelhetősége minden tekintetben jó, nagyszerűen polírozható. Jól enyvezhető. Termőterületein, mint pl. Indiában és Burmában a gmelina a legkedveltebb haszonfák közé tartozik, alkalmazási területe igen széles. Szerkezeti fának, használati bútornak (pl. kempingbútor), vagon- és csónakgyártáshoz használják, de esztergálják és faragják is (pl. játékok, dísztárgyak). Egy tipikus, olcsó furnéralapanyag, fedő furnérnak viszont kevésbé alkalmas. Az indiaiak és a malájok a gabonamérő edényeket is ebből készítik. Csakúgy mint Ázsiában, Afrikában is fontos alapanyaga a gyufa és gyufásdoboz gyártásának, Nyugat-Afrikában a funtumia latifolia mellett ez a legfontosabb nyersanyag. A gmelinát a helyi cellulóz-és papírgyártásban is hasznosítják. További, külön hasznosítási lehetőségeket nyújtanak a kéreg és a gyökerek, az indiaiak gyógyhatású anyagokat nyernek ki belőlük. A leveleivel az "eri" selyemhernyót etetik Assamon, olyan jó ízűek, hogy Indiában a fiatal fákat a vadon élő állatok gyakran kopaszra rágják.
Kereskedelem (export-import) Bár kiterjedt a termőterülete, a gmelina nem érhető el nagy mennyiségben, a kitermelt mennyiségeket szinte kizárólag a helyi piacok veszik fel, főként csónakgyártásra. Európába még nem exportálják.
Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Douissé Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma Egzóta fa alapanyagok - Ebiara/Berlinia Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió Egzóta fa alapanyagok - Gintungan Egzóta fa alapanyagok - Keledeng/Kenyérfa Egzóta fa alapanyagok - Keruing Egzóta fa alapanyagok - Kosipo Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Makoré Egzóta fa alapanyagok - Malaj Kauri Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Mersawa Egzóta fa alapanyagok - Niangon Egzóta fa alapanyagok - Nyatoh Egzóta fa alapanyagok - Okoume Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Egzóta fa alapanyagok - Szikomor Egzóta fa alapanyagok - Szivarfa/Catalpa Egzóta fa alapanyagok - Tasmániai tölgy
Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2011/12. számában.
|
| ||||||||||||
|
||||||||||||||
