|
||||||
|
|
2010-08-27
Egzóta fa alapanyagok - ceiba/fuma (Ceiba pentandra) A Bombacaceae (majomkenyérfa-félék) családba tartozó Ceiba pentandra (Gaertn.) Németországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban főként ceibaként ismert. Franciaországban fromager, Portugáliában polon névvel illetik. A "capoquier" elnevezés a selyem nyárfa (kapokfaser/kapokfa) névből származik. Hollandiában kankanteri néven vált ismertté, mivel a termőhelyén, Surinamban is így nevezték.
A helyi, afrikai elnevezések változóak és gyakran megtévesztőek, számos helyen fuma néven ismerik, amely Németországban és Belgiumban is elterjedt. A rostokból eredő, német "gyapotfa" (Baumwollbaum) elnevezés helytelen. Nyugat-Afrikában egyébként
Előfordulás A helyi elnevezések sokaságából látható, hogy ez a fafaj az egész tropikus Afrikában megtalálható, de ugyancsak elterjedt a trópusi és szubtrópusi Közép- és Dél-Amerikában, Nyugat-Indiában, Sri Lankán stb. A ceiba (fuma) az örökzöld esőerdőkben, a lombhullató és a galériaerdőkben is megtalálható. Könnyen és szívesen telepszik meg úttörő fafajként a kopár területeken, ezért tipikus a másodlagos erdő létrehozásához történő felhasználása. Optimális növekedéshez a fa nedves talajt és meleg, félnedves klímát igényel.
Fa(növény)leírás Ez egy A fa más növényekhez hasonlóan kezdi életét, ám amikor eléri az 50-70 évet, alakja alaposan megváltozik. Koronájában erős ágak indulnak növekedésnek. Ezek az esetenként öt méter hosszú nyúlványok valójában a fa támaszai lesznek, amikor földet érnek. A föld összes növénye közül a ceiba, más néven kapokfa rendelkezik a legnagyobb támaszgyökerekkel. A vastag gyökérfők által a hasznosítható törzs jórésze elvész. A támasztógyökerek némelyike akár 50m hosszan is kígyózhat a talajon. Az így megtámasztott kapokfa 60 méterre is magasodhat, széles kiterjedésű, világos lombozata magasan kinyúlik a többi fa fölé. A törzset vékony, tövises, zöld kéreg borítja, mely később hamuszürkévé válik, a tövisek csak a törzs alsó részén maradnak meg.
Fa(anyag)leírás A ceiba fája szürke-sárgásfehér, részben rózsaszín, részben barnás ragyogással. A szijács és a geszt alig különböztethető meg egymástól. Vágás után enyhe elszíneződések jelentkezhetnek a ligninzárványok miatt. A nem túl sok, igen nagy és gyakran elzáródott tracheák egyesével vagy kis csoportokban vannak, elosztásuk szabálytalan, és szabad szemmel felismerhetők. Különösképp az évgyűrűknél jelentkeznek, miáltal azok igen jól elhatárolhatók. A korai pásztában számosabbak, mint a későiben. A némiképp csavart pórusbarázdák tangenciális metszetben sötétebb színűnek látszanak. Sok parenchyma van, de csak lupéval, tangenciális, halvány, finom vonalakként ismerhetők fel. A világos, finom bélsugarak haránt metszetben 2mm vastagságot elérő vonalaknak, radiális metszetben barnás tükörnek látszanak. Esetenként kóros gyantacsatornák is vannak, melyek tangenciális metszetben egy vastag parenchymarétegben tűnnek el. A fa többnyire nagyon egyenletes növésű és egyenes rostú. A nyers sűrűség (q =12 %) alsó értéke 300-400 kg/m3 között ingadozik, ezzel szemben a magas nedvességtartalom miatt a rönkfánál 700-850 kg/m3 berakási súllyal kell számolni. A térfogat-zsugorodás mintegy 11%, (húr=6,7%, sugár=3,0%).
Feldolgozás és felhasználás Alacsony súlyához képest ennek a puha, durva fának jó a nyomószilárdsága, és kifejezetten elenállóképes az ütés- és nyomóterhelésekkel szemben. Mondhatjuk, hogy hajlítható, de kevéssé elasztikus, szilárdsági tulajdonságait tekintve a jegenyefához hasonlítható, bár az mindenképp puhább és könnyebb.
A ceiba megmunkálása nem nehéz. Gyaluláskor rövid, keskeny forgácsokkal enyhén kitöredezik, fűrészeléskor a rostok hajlamosak a fűrészfogakra ragadni, ezért jól megélezett, szélesen kihajtogatott szerszámok használata ajánlott. Puhasága miatt csak nagyon jó gépekkel hántolható és késelhető. A ceiba könnyen és gyorsan, kamrában is jól szárítható. A deformáció ritka, az elszíneződések gyakoribbak. Ez után száraz helyen kell tárolni, és minél előbb meg kell munkálni, mert vegyi összetétele miatt erősen nedvszívó (higroszkopikus). Fája erősen gomba- és rovarérzékeny. Szívesen támadja meg a scolitydae (szúfélék), mely egészen a gesztig be tud hatolni, csúnya, fekete elszíneződést okozó járatokkal. Ezért a szárítási folyamat befejeztével rögtön fertőtlenítő védőkezelés szükséges. A kéregtelenített rönkök esetében a revesedés, penészesedés veszélye is fennáll. Alkalmas vakfurnérnak, lemezek középső rétegének. Préselésnél hátrányos a laza struktúrája. Könnyű súlya miatt a facipőgyártásban, modellezésben, szigeteléseknél és rádiódobozok gyártásában is alkalmazásra talált régebben. Fontos még továbbá a magokat borító "kapok-rost", mely tartós, jó bélelő anyag pl. zaj- és hőszigeteléseknél. A magjából kinyert olajat a helyiek ét- és világítóolajnak, valamint szappangyártásra használják.
Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Pockfa
Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/05. számában
|
| ||||
gyakran összetévesztik és össze is keverik a bombax buonopozense és ritkábban a bombacopsis spp. fajokkal.
kifejezetten gyors növésű könnyű fa, 50m magasságot ér el. Az igen egyenes, hengeres, mellmagasságban 100-250 cm átmérőjű törzs többnyire 20 m-ig ágmentes.
A csavarozása és szegelése könnyű, de gyenge a tartása, a furatba csapolt kötések előnyösebbek. A fa jól enyvezhető. Előzetes pórusfeltöltés után jól festhető, a színtelen lakkokat azonban kerülni kell, mert ezek csak nehezen szívódnak be a nyers felületbe. Az indiánok kenut faragnak a cibafa hengeres törzséből.