Elvándorló őshonos erdők

Európában hazánk az egyetlen ország, amely nem hozott létre állami keretek között erdészeti génbankot, illetve génrezervátum-hálózatot. A hungarikumok között sem emlegetik - pedig indokolt lenne - az országban még fellelhető természetes növényi génállományt - állítja Mátyás Csaba akadémikus, erdőmérnök.

Búcsú az őshonos erdeinktől? - tette fel a kérdést Mátyás Csaba soproni erdőmérnök szerdai budapesti előadásában. A válasza egyértelműen igen, hiszen a klímaváltozás miatt alapvetően megváltoznak a növényi életfeltételek a Kárpát-medencében is. Az akadémikus szerint amennyiben 2 Celsius-fokkal emelkedik az átlaghőmérséklet, az azt jelenti, hogy olyan növények számára lesz optimális az életfeltétel, amelyek jelenleg tőlünk 300 kilométerre délre élnek. A nálunk élők pedig tőlünk 300 kilométerrel északabbra érzik majd igazán jól magukat.

Az ember előtt két választás áll: megpróbálja fenntartani az őshonos növényvilágot, vagy rábízza a természetre a fajváltást. Csakhogy a növények vándorlása korlátozott: évszázadonként 40-50 kilométert haladnak a számukra tetsző irányba. Azaz spontán módon hatszáz év alatt telepednek meg az életképes fafajok, féltéve, hogy az átlaghőmérséklet mindössze két fokot emelkedik, de ezt senki sem garantálja. Kivárjuk ezt a spontán betelepülést, vagy kezdjük meghonosítani a melegebb és szárazabb időjárást kedvelő növényeket. Mátyás Csaba szerint sokat vesztünk, ha nem nyúlunk bele a folyamatba. Ezt a helyzetet mi idéztük elő, a megoldást is az emberiségnek kell megtalálnia.

A klímaváltozás jelei máris kimutathatók. A Zalaegerszeghez közeli csácsi erdőben néhány éve bekövetkezett tömeges bükkpusztulás hátterében is ez áll. A csácsi erdőben a fakivágások miatt megbomlott a mikroklíma, három aszályos év elég volt ahhoz, hogy az egyébként is ott élő zöld karcsúdíszbogár tömeges kárt okozzon. Hasonló hatás mutatható ki a somogyi bükkösök esetében is. Balatonszárszó határában a szakemberek korábban megjelöltek egy bükköst, mára ez az erdő eltűnt. A Zselicben hasonló folyamatokat lát a szakember. (Az előadáson egy titokra is fény derült. A nyolcvanas években tömegesen pusztult hazánkban a kocsánytalan tölgy. A pusztulásról nem adhatott hírt a sajtó, mert a pártvezetés attól tartott, hogy ez hazavágja a faexportot. Mátyás Csaba szerint az akkori pusztulás hátterében nem az akkor sejtett fertőzést állt, hanem klimatikus okok.)

Időről időre felmerül, hogy mit tegyünk az akáccal. Mátyás Csaba szerint ne essünk neki lángszóróval, hanem hasznosítsuk ezt a fát. Bútorként, épületfaként. Példaként említette Franciaországot, ahol - nem akácra, úgy általában - pontosan meghatározták, hogy új házak építésekor mennyi fából készült elemet kell beépíteni.

És mit tegyünk a luccal? Ma már az Alföld közepén, ahol magától nem telepedne meg, látunk lucfenyőt. Látjuk, mert csemeteként kiültetve, gondozva túléli a síkvidéki körülményeket. Az Alföldön vegetáló luc Nyugat-Magyarországon állományt alkot, de veszélybe került a rovarkár miatt. Nem a rovarok lettek életképesebbek, hanem a fák egészségi állapota romlott. A luc esetében csökken az úgynevezett gyantanyomás, ami miatt a kártevők könnyebben tudják pusztítani a fát. A rovarok ugyanis kiszagolják, hogy melyikben kisebb ez a nyomás.

A klímaváltozás kapcsán a (nyugat-)európai erdészeti irodalom szinte egybehangzóan a fák növekedésének gyorsulását várja. Ez a remény csak ott reális, ahol a növekedés eddigi korlátja a hőmérséklet volt. Magyarországon viszont a csapadék (illetve a talaj vízvisszatartó képessége) a korlátozó tényező, ezért a melegedés és a szárazodás a fák növekedésében visszaesést eredményez, még emelkedő szén-dioxidszint mellett is. Az eddigi klimatikus változások Közép-Európában elsősorban a lucfenyőt érintették, amely jelenleg már középhegységeinkben is eltűnőben van. A jelenleg rendelkezésre álló klímaforgatókönyvek a bükkösök nagy részének eltűnését vetítik előre a XXI. században, de a kocsánytalan tölgyesek területvesztése is számottevő lehet. A Kárpát-medencei domb- és síkvidékek mellett hasonlóan veszélyeztetett területek találhatók az erdő/sztyepp határvonal mentén Ukrajnában, Dél-Oroszországban, de Délnyugat-Franciaországban, sőt Észak-Amerikában is.

Mátyás Csaba üzenete az, hogy a hazai erdők érzékenységük, sérülékenységük miatt nem képesek a gyors klimatikus változások követésére. Emberi beavatkozásra van szükség.

Kapcsolódó FATÁJ cikk: Az élhető holnapért folytat kutatásokat a Nyugat-magyarországi Egyetem két akadémikus professzora (2010-12-02)

Forrás: Népszabadság