Német Faesztergályos Találkozó volt május elején

Valamikor 2016. novemberében kezdődött, mikor rájöttem, hogy 2017. tavaszán 2 év után ismét lesz Német Faesztergályos Találkozó, amiről annyit tudtam, hogy e szakmában ez jelentős esemény. A Drechsler-Forum Treffen a www.drechsler-forum.de honlapból nőtt ki. A honlapot 2005-ben alapították, gyorsan kedvelt lett, majd szerte Németországban Stammtisch-nek (törzsasztal) nevezett helyi faesztergályos klubok, csoportok alakultak. 2007-ben pedig a Müncheni Törzsasztal szervezte meg az első országos találkozót Markt Schwaben-ben, Bajorországban. Ma is nagyra értékelik kezdeményezésüket és rizikó vállalásukat (pénz), minden esetre a virtuálisból ezzel létrejött a valós találkozás. 2009: Römerberg (Pfalz) következett, ahol már több mint 1000 résztvevő volt. 2011.: Neu-Anspach (Taunus) Frankfurt-am-Main mellett. 2013.: Seeg (Allgäu), s először volt saját honlapja az eseménynek. 2015.: Bad Falling­bostel (Lüneburger Heide), még Hannovertől is valamivel északabbra. Az egyes helyszíneken volt sátorban, skanzenben, csarnoképületben, hol mi volt a legjobb, s mindegyiknek a helyi törzsasztal volt a házigazdája. 2017-ben Olbernhau (Érchegység) volt a helyszín, s a szervezésben nagy szerepet vállalt a helyi Steinert cég, amely faesztergályos szaküzlet gépekkel, szerszámokkal, és mindennel, ami kell. Az idei esemény honlapja: https://dft-2017.de

Tehát tavaly leesett a tantusz, hogy lesz DFT-2017, amire felhívtam a net segítségével a hazai faesztergályosok figyelmét, majd jött a decemberi találkozó Székesfehérváron, ahol kezdett kialakulni: kit érdekelne, hogy elmenjen erre az eseményre. Jobban utánanéztünk, majd januárban sikerült a szállást is lefoglalni.

Végül így állt össze a csapat: Szalai Csaba (Abovo), neje Szakmári Anna és leánya: Szalai Anna, Mőcsényi Miklós (Mikapu), Köpf Jenő (Fakéz), Hoffmann József (Gojoska), Tímár Péter és Demeter László. (Egy darabig úgy volt, hogy Szabó János és fia Milán is jönnek Diszelről [diszeli faesztergályosok], de végül más dolguk akadt, s beugrott helyettük Demeter László.)

Május 5-én pénteken utaztunk oda, szombat-vasárnap a találkozóé volt, majd 8-án hétfőn kis kitérővel jöttünk haza. Csaba mikrobuszával utaztunk.

A helyszín: Olbernhau nevű városka skanzenhez hasonlatos része. Olbernhau pedig a cseh-német határ német oldalán van Prágától észak-nyugatra, Drezdától dél-nyugatra. Ez a környék az Érchegység, ahol mindenfélét bányásztak, erősen iparosodott volt a történelem során. A skanzen a régi rézérc feldolgozás helyszíne. A kisváros a tengerszint felett 450 m-rel van, 700-900 m magas hegyek veszik körül. Nagyszerű kiránduló vidék, télen sok a hó és az ahhoz tartozó turizmus. Olbernhau a Flöha folyó és mellékfolyói völgyeiben fekszik. Ezek vize régen sok vízkereket hajtottak mindenféle munkákhoz, így érctöréshez, meg persze faesztergáláshoz is. A Flöha időnként kiöntött, a legnagyobb árvizet 2002. augusztusában okozta, sok házat és mást tönkretéve. Sok millió Euróba került utána a helyreállítás. Az 1960-as években 14 ezer fölötti lélekszáma mára 10 ezer alácsökkent, a 80-as évek eleje óta lényegében folyamatosan csökken, de különösen az egyesülés óta, mert nincs elég munkahely a környéken.

Olbernhaun belül a Saigerhüttében volt a faesztergályos találkozó. A Saigerhütte a fémkohó volt annak idején, s ma annak helyén és az azt kiszolgáló épületekben múzeum, mesterségek bemutatása, szálloda, étterem, stb. működik. Ezen épületekből használtak fel amit csak lehetett a DFT-hez, s mivel ez nem volt elég, felhúztak még három jó nagy rendezvénysátrat is.

Olberhauról még.

Részletes leírás a Saigerhütte Grüntahl-ról.

A Saigerhütte.

A Német Faesztergályos Találkozón Olberhauban összesen 3.000-en jelentek meg, ahogy ezt a Drechsler Forum egyik bejegyzéséből utólag kiolvastam.

A DFT-2017 találkozó logójában az olbernhaui lovaska (Olbernhauer Reiterlein) van. Az idei találkozót az Érchegységi Faesztergályosok Törzsasztala (Stammtisch Drechselfreunde Erzgebirge) és a Steinert-Drechselzentrum Erzgebirge cég közösen szervezte meg. A Törzsasztalnak 35 tagja van, 2013-ban alakultak meg, és havonta legalább egyszer találkoznak Chemnitzben. A https://dft-2017.de/orga-team lapon a szervezésben rész vett 28 taguk bemutatkozása látható: különböző korú és foglalkozású emberek. A Steinert cég lehet hogy itthon is sokaknak (mármint a faesztergályosok körében) ismert, ők működtetik a https://drechslershop.de honlapot, ahonnét itthon is többen vásároltak már dolgokat.

Steinerték erre az alkalomra jelentették meg a Faesztergálás enciklopédiája című 336 oldalas könyvüket, melynek szerzői a testvérek Martin (48) és Roland (46), valamint apjuk: Rolf Steinert (78). A papa korábban:  1984-ben és 1990-ben már írt két faesztergályos könyvet. A könyvről további részletek: http://enzyklopaedie-drechseln.de

Demeter László szerencsére kiolvasta fórumon, hogy akik belépőjegyet vesznek a DFT-re, egy-egy saját készítésű tárgyat vihetnek a bemutatóterembe, s azt szombaton reggel 9-ig le is kell adni. Így vittünk is, tehát magyar alkotások is szerepeltek az idei DFT kiállításán. Az alkotásokat mindet lefényképezték és a felkért zsűri döntése alapján három kategóriában 3-3 alkotót díjaztak, sőt még két különdíj is volt. A kategóriákon belül nem volt sorrend, a "versenyzők" pedig a szponzor cégek termékeit kapták díjként, pl. élezőgépet, szerszámot, stb. Ezen a lapon láthatóak a díjazott alkotások: https://dft-2017.de/preistraeger-gestaltungswettbewerb , illetve a szponzor cégek felsorolása. (A bal oldali képen: "Anya gyermekével" Köpf jenő alkotása a saját tárgyak kiállításán.)

Ízelítő a látogatók sokaságáról.

Szombaton tárgyaink leadása után nekiláttunk felfedezni a terepet, s mondhatom: elsőre elvesztünk a sok látvány között. Gépből, szerszámból, segédeszközből, felületkezelő anyagokból és mindenféle hozzávalókból óriási volt a kínálat. Minden cég azon igyekezett, hogy gépét, szerszámait működés, használat közben mutassa be. Úgy tűnik, hogy mindegyiknek megvan a maga jól bevált bemutató embere, így aztán vagy 30-40 helyen repült a forgács egyszerre.

Az általános és minden speciális esetre volt megoldás, s mind működés közben volt látható. Az XXL esztergályos, aki Svájcból jött és hozta magával óriási gépét, szerszámait is, nos ő ember magasságú teljesen kiüregelt vázákat készített. A másik véglet pedig egy helyi esztergályos volt, aki u.n. növényi csontból (tömör, kemény magok) kisujj körömnyi apró fedeles kupákat és más apróságokat készített nagyító alatt. A kis (néhány cm) és a nagy (30-80 cm) golyó készítés spéci késtartóit és megfogási trükkjeit is láthattuk. Meg persze aki a toll (töltő és golyós) huzatát, a sörnyitó és sok egyéb más nyelet maga esztergálná, ezek mindegyikéhez kapható volt 10-esével, vagy nagyobb csomagban is a tollnak csak a mechanikája, és a mindenféle eszközök nyél nélküli része, hogy a bors és más darálókról és mechanikájukról ne is beszéljek.

Igen nagy és igen apró dolgok is készültek.

Felületkezelő anyagok minden egyszerű és trükkös problémához. Meg persze faanyag minden mennyiségben a világ minden részéből. Természetesen jól előkészítve, repedésmentes, hibamentes darabok, többnyire körbe viasszal lezárva.

Ezen a környéken kevés a mezőgazdasági terület, ugyanakkor sok az erdő, így, sz utóbbi alapján valamiért kialakult a fajáték készítés mestersége. Nevezetes a diótörő bábu, a füstölő emberke és sok egyéb, igen változatos figura. Mégis mindig újabb és újabb változatot találnak ki, így szép kiállítás volt ezekből.

Volt, aki söröskorsó fedőket készített igen változatos kivitellel.
Különösen a toll-esztergályosok esetén nagyon fontos, hogy a felhasznált alapanyag műgyantával mélyen legyen átitatva és ezzel stabilizálva, hiszen végtermékük falvastagsága kicsi, mégsem repedhet el, továbbá a kéz zsírjától nem színeződhet a fafelület. Természetesen ehhez is volt megoldás: edényben vákuummal kiszívják a levegőt, s a nyomást visszaengedve a telítőanyagba merített fadarabka magába szívja azt. A kiállító összerakta kis laboratóriumát és annak minden része kapható volt, illetve működés közben látható.

Szombaton délután 6-kor zárt a vásár, s ekkor előállt a város zenekara beöltözve, hogy zenével ünnepelje az első nap végét. Nagy szerencsénk volt az időjárással: déltől szépen sütött a nap. Zene után mindenki ment a fősátorba, ahol napközben egyik előadás követte a másikat, melyek során egy-egy probléma megoldását vagy tárgy elkészítését mutatták be alapos részletességgel, több kamerával és kivetítővel követhetőbbé téve a bemutatót. Most este viszont először különböző emberek beszédet mondtak: a szervezők, a város polgármestere, stb. Majd a zsűri értékelte a kiállított tárgyakat és bemutatta a díjazott műveket és alkotóikat.

Végül eljött a forgácsröptető verseny ideje. Kiraktak egy elég masszív faesztergát a színpadra, előkészítettek jó sok és egyforma friss juhar gurigát, beállították a gépet, hogy a max fordulat 1500 adjon egyenlő esélyt mindenkinek, és az volt a feladat, ki tudja a forgácsot messzebbre kilőni esztergálás közben, amihez legfeljebb 2 perc állt rendelkezésére. (Amikor a felnőttek játszanak.) Ehhez 15 versenyző volt. Mind nyomta, ahogy bírta teljes terheléssel, így aztán a kilencediknél a gép túlterhelés elleni hőkapcsolójának ez már sok volt, így némi kapkodás, szaladgálás és szünet után folytatták a többiek. Magyarországot Demeter László képviselte szép teljesítménnyel, de végül más lett a nyertes. A közönség erősen bíztatta mindegyik versenyzőt, óriási volt a hangulat.

Négyen a versenyzők közül, balról harmadik: Demeter László.

Szombat este 10-re már vissza is értünk a szállásunkra, majd rápihenve vasárnap immár ráérősebben reggel 10-kor jelentünk meg ismét. Aznap már valamivel kevesebb látogató volt, nem kellett annyira megküzdeni mindenhol, mint előtte szombaton, hogy odaférjünk a látnivalókhoz. Ugyanis látogató nagyon sok volt, szombaton kicsit küzdenie kellett a látogatóknak a látvány élvezetéért.

Vasárnap újra végigjártuk az egészet, de már módszeresebben az előző napi tapasztalok alapján, s hipp-hpp el is ment az egész nap, megint délután 6-lett, amikor bezárt, s majd két év múlva lesz megint DFT, de még nem lehet tudni, hogy hol. Reméljük, hogy nem valahol messze északon, mert akik ott jártunk gondolom mindenkinek megjött a kedve, hogy ezt majd akkor ismét megnézzük.

Az esemény zárása előtt a szervezők még egy nemzetközi akciót is összehoztak. Az XXL esztergába befogtak egy gyengébb rönköt, lenagyolták, majd 9 ország faesztergályosát (ennyi náció képviseltette magát valami módon az eseményen) felkérték, hogy egyszerre álljanak a géphez és folytassák a nagyolást. Itt is Demeter László képviselte a magyar csapatot. (Balról a harmadik a képen.)

A piac erejéhez némi adalék. Figyelemre méltó volt az egyik faeszterga gép gyártó standja, ahol két egyforma, csak eltérő színű gép állt, s némi beszélgetés végén kiderült, hogy azoknak, ahogy ott fel voltak szerelve, mintegy 7.000 valahányszáz Euró volt az ára. Kézi faesztergáláshoz való késtartóval szerelt gépek ággyal, orsóházzal, szegnyereggel, s rajtuk semmi extra, igaz a beltartalom már érdekesebb. (A céget 1870-ben alapították és azóta faesztergákat gyárt.) Meg az is kiderült, hogy 15-20 éve még többnyire (2/3) iparosoknak, termelő mesterembereknek adták el gépeiket, mára ez megfordult és vevők 2/3-a immár hobbista, akik passzióból faesztergálnak, amihez rászánják ezt az összeget az alapgépre, s nyilván a minden egyébre is hasonlóan.

Természetesen az ennél sokkal kedvezőbb árkategóriájú masinák gyártói is jelen voltak, bőven volt miből választani. Ugyanakkor nagyszerű ötletet kaptunk, amit mindenki másnak is csak ajánlani tudok: el kell menni a kb 10 km távolságra levő Seiffen nevű faluba, mert igaz, hogy az Érchegység általában a fajáték készítés hazája, de annak közepe, szíve: Seiffen.

Hétfőn a szállásról kijelentkezve ezt is tettük, irány Seiffen, s megérte. Szinte minden háznál (ha elsőre nem is látható) hobbiból, vagy termelésre de készül valami, gyakran játék fából, s számtalan fajáték bolt van. Lényegében ugyanazt árulja mindegyik, de mégsem egyformát. Óvatosan vigyáznak, hogy a hasonló figurák és játékok boltonként mégis valamiben eltérjenek egymástól. Élmény végignézni a kínálatot. A falunak van szabadtéri múzeuma is, amolyan skanzen. Valahogy megmaradt egy ősi vízhajtásos faesztergályos műhely, melyet megmentettek az enyészettől, sőt a 70-es években amennyire lehet helyrehozták, működőképessé tették, majd odagyűjtöttek máshonnét való, olyan házakat is, melyek azon a környéken jellemzőek voltak.

Minden esetre itt élőben megnézhettük az abroncsesztergálást, ami a fajáték, fabábu készítés kézműves tömeggyártási előművelete. Ennek lényege: https://de.wikipedia.org/wiki/Reifendrehen meg itt egy videó is, illetve a "reifendrehen"-re keresve még sok másik film is található.

Eztán rá kellett szánnunk magunkat a hazatérésre, s már csak 630 km állt előttünk Székesfehérvárig, majd kettőnknek még egy kevés Budapestig. Nagy élmény volt, érdemes volt elmenni. Erős a gyanúm, hogy 2 év múlva többen is ott leszünk a DFT-2019-en, melynek helyszíne majd idővel kiderül.

Nos, ha ettől a beszámolótól valakinek kedve támadt faesztergályos találkozót felkeresni, akkor először is válassza a hazait, hiszen Székesfehérváron az Alba Bútor Kft-nél június 10-11-én  reggel 8-tól este 8-ig lesz a nyári Országos Faesztergályos Találkozó e szakmai hazai hobbistái, szerelmesei számára. Helyszín: 8000 Székesfehérvár, Berényi út 72-100. (153-as épület a volt Videoton birodalomban)

Ha pedig valaki a faesztergályosok ausztriai nyári találkozójára (június 23-25.) kíváncsi, akkor nézzen körül a http://www.drechslerforum.at , illetve az osztrák faesztergályos találkozó http://treffen.drechslerforum.at oldalán.

A DFT-2017 fotóim pedig itt érhetőek el: https://flic.kr/s/aHskULjoHB

Szöveg és fotó: Mőcsényi Miklós, hobbi faesztergályos, a MAFAE tagja