Beszámoló az MMK Erdészeti és Faipari Szakosztály november 25-i konferenciájáról

Sok átalakuláson ment át az utóbbi években a Magyar Mérnöki Kamara, azon belül is a kamara Agrár- (korábban Erdészeti és Faipari) Tagozata. Sajnos ezek az átalakulások többnyire negatív irányba hatottak - az utóbbi évtizedben egyre szűkültek a faipari mérnökök lehetőségei, mígnem 2008. után az Agrár Tagozattól - és ezen belül a faipari mérnököktől - szinte minden jogosultságot megvontak. Az elmúlt fél év folyamán a Kamara faipari mérnök tagjaiból és a NymE Faipari Mérnöki Kar munkatársaiból összeállt kisebb csapat igyekezett megtalálni azokat a megoldásokat, amellyel ezen az áldatlan állapoton segíteni lehet.

Ennek a folyamatnak a részeként 2011. november 25-én került sor a Magyar Mérnöki Kamara Agrár Tagozatának Erdészeti és Faipari Szakosztálya szervezésében egy konferenciára Dobogókőn, melyen több mint 100 szakember - köztük a NymE Faipari Mérnöki és Erdőmérnöki Karának több,  mint 30 munkatársa - vett részt. A konferencia célja a jelenlegi helyzet felmérése és állásfoglalás megfogalmazása volt a faipari és az erdészeti terület Kamarán belüli hovatartozásáról, a szükséges jogosultságokról, és az ennek érdekében teendő lépésekről.

Dr. Németh László,     Dobó István,      Dr. Véha Antal

A konferencián Dobó István, az Agrár Tagozat elnökhelyettese köszöntötte röviden a megjelenteket, majd dr. Ronkai Ferencnek, a MMK titkárának adta át a szót, aki hangsúlyozta, hogy a Kamara vezetése részéről megvan a nyitottság a Szakosztály részéről megfogalmazódó, értelmes javaslatok megfontolására. Ezt követően dr. Véha Antal jelenlegi és Szlovicsák Gábor korábbi tagozati elnökök mondták el beszédüket, amelyben kifejtették véleményüket, miszerint az erdészeti és faipari szakterületek mérnöki jogosultsági problémái összekapcsolódnak az agrármérnöki területtel, példákkal is bemutatva, hogy milyen méltánytalan és káros, hogy a jogosultságok itt sem mindig a megfelelő kezekben vannak. Támogatásukról biztosították az erdészet és a faipar képviselőit a szakterület jogosultsági rendszerének rendezésére irányuló törekvéseik tekintetében. Az MMK és az Agrár Tagozat elnöksége részéről elhangzott szavak után dr. Jereb László a Faipari Mérnöki Kar dékánja, és dr. Lakatos Ferenc, az Erdőmérnöki Kar dékánhelyettese ismertette néhány szóban a két kar helyzetét, és az ott folyó oktatási és kutatási tevékenység főbb fókuszpontjait.

A kissé hosszúra nyúlt köszöntőket követően a megjelent szakemberek két szekcióban folytatták munkájukat.

Dr. Ronkai Ferenc

Faipari Szekció

A faipari szekció levezető elnöke dr. Németh László az Agrár Tagozat faiparért felelős elnökségi tagja a szekció munkáját három szakaszra osztotta:

- először az ipari gyakorlatban dolgozó mérnökök és szakértők számoltak be, mondták el véleményüket a mérnöki kamarai jogosultságok helyzetéről,

- majd a Faipari Mérnöki Kar három előadására került sor,

- végül pedig szakmai vita keretében minden megjelent elmondhatta a véleményét, javaslatait.

Dobó István, Dr. Véha Antal, Szlovicsák Gábor, Dr. Ronkai Ferenc, Dr. Lakatos Ferenc

Dr. Jereb László, Babos Rezső, Dr. Németh László

Az első előadást Babos Rezső faanyagvédelmi szakértő tartotta, aki rengeteg tényadattal, és talán még több humorral fűszerezve mutatta be a faanyagvédelmi szakértői jogosultság sok ellentmondással, sőt helyenként abszurditásokkal terhelt történetét. Rámutatott arra a fejetlenségre, ami jelenleg ezen a szakterületen a területi kamaráknál uralkodik, ahol ugyanarra a kérdésre az egyes régiókban teljesen eltérő választ lehet kapni. Konklúzióként hangsúlyozta: "látjuk, hogy van min gondolkodni".

A következő előadásban Tőke Tünde okleveles faipari mérnök a Magyar Készházgyártók Szövetségének elnöke közel 20 éves építőiparban szerzett tapasztalatai alapján, saját területén hasonló problémákról számolt be. Bevezetésképpen először a különböző könnyűszerkezetes és faházak szépségéről, előnyeiről beszélt röviden, majd számos gyakorlati illusztrációval mutatta be, hogy miért fontos, hogy a fával építésben a faiparhoz értő szakemberek, mérnökök megkapják az őket megillető helyet az építőiparban. Felvetette emellett, hogy a faipari mérnökök rendelkeznek a megfelelő kompetenciákkal, hogy felelős építési területeken és az energetikai területen is szerezhessenek jogosultságokat. Véleménye szerint a faipari mérnök és szakértő társadalom elegendő erőt képvisel akár önálló tagozat alapításához is.

Dr. Bakó Tibor okleveles faipari mérnök és építőmérnök, faanyagvédelmi szakértő, a Pécsi Tudományegyetem docense szintén áttekintette a faipari terület történelmét a kamarán belül, és ezzel kapcsolatban valamivel visszafogottabb véleményeket fogalmazott meg, arra bátorítva, hogy vizsgáljuk meg, mit vagyunk képesek felvállalni, mekkora erőt képviselünk, és reális célokat próbáljunk megfogalmazni a jogosultságokkal és Kamarán belüli hovatartozásunkkal kapcsolatban.

A faipari szekció közönsége

A Faipari Mérnöki Kar három előadója közül elsőként dr. Bejó László egyetemi docens, oktatási dékánhelyettes vette magához a szót, röviden ismertetve a faipari mérnökképzés különösen az utóbbi két évtizedben eléggé hányatott történelmét. Mint elmondta, bár a képzés sok átalakuláson ment keresztül, az alapvető kompetencia területek nem változtak. Azt sem rejtette véka alá, hogy a jelenlegi, kényszerűen kétlépcsős rendszerben sajnos az oktatók a legjobb erőfeszítéseikkel sem képesek olyan mélységben oktatni az ismereteket, mint a korábbi ötéves képzés folyamán, de mindent elkövetnek, hogy a hallgatók minőségi oktatást kapjanak, és a megfelelő ismeretekkel felvértezve hagyják el az iskolapadot. Felajánlotta a Kar segítségét a jövőbeni jogosultságokhoz szükséges képzések megszervezésében (akár Sopronon kívül is), végül pedig némi önkritikával rámutatott, hogy az Egyetem az utóbbi időszakban nem figyelt kellőképpen a kamarai jogosultságok kérdésére, és nem is képviseltette magát ott megfelelő súllyal, de reményének adott hangot, hogy a Kar a jövőben fontos szerepet játszhat a megfelelő képviselethez szükséges "kritikus tömeg" biztosításában, buzdítva oktatótársait a belépési nyilatkozat kitöltésére.

A délelőtt utolsó előadójaként dr. Hantos Zoltán, az Építéstan Intézet munkatársa a faipar és a szerkezettervezés viszonyáról fogalmazott meg gondolatokat. Itt először rámutatott a faanyagnak azokra az előnyös tulajdonságaira, amelyek miatt a jövőben várhatóan egyre fontosabb szerepet fog kapni az építőiparban, majd részletesen elemezte azokat az ismereteket, amelyek hiányában a fával építést nem lehet jól végezni - és amelyeket komplex módon csak a Faipari Mérnöki Karon lehet elsajátítani. Előadása végén konkrét javaslatokat is megfogalmazott arra nézve, hogy a fával építés egyes területein a faipari mérnököknek - diplomájuk alapján, illetve esetleges kiegészítő tanulmányok után - milyen jogosultságokat lehetne, kellene biztosítani.

Az ebédet követően a délutáni program az utolsó előadó, Markó Gábor, a Fa- és Papíripari Technológiák Intézet tanársegédjének előadásával indult, aki oktatói és gyakorlati tapasztalataiból egyaránt merítve felsorolt számos olyan területet, ahol a megfelelő, fával kapcsolatos szakértelem hiánya a jelenleg más végzettségűek kezében levő, vagy éppen gazdátlan területeken komoly problémákat okozhat. Rámutatott, hogy ez nem csak a teherhordó szerkezeteknél, de egyéb fatermékek esetében is súlyos, akár életveszélyes következményekkel járhat. Áttekintette a még érvényben levő, de ki nem adható szakértői jogosultságokat, és konkrét javaslatot fogalmazott meg arra, hogy ezek kismértékű átalakításával, tartalommal való megtöltésével hogyan lehetne ezeket a területeket tervezői és szakértői jogosultságokkal lefedni, és egyben a faipari mérnököknek megfelelő perspektívát adni a mérnöki kamarán belül. Előadása végén Tőke Tündétől függetlenül, de az ő véleményével egybehangzóan a faipari mérnökök potenciális szerepét hangsúlyozta a műszaki ellenőri és műszaki vezetői jogosultságok terén.

Az előadásokat követően a jelenlevők élénk és nagyon építő hozzászólásokkal, szakmai eszmecserével egészítették ki és helyesbítették az elhangzottakat. A teljesség igénye nélkül az elhangzottak között szerepelt például a nem faipari végzettségű szakértők helyzete a faanyagvédelmi szakértői munkákban, a mérnöki kamarai és az igazságügyi szakértői tevékenység kapcsolata, a történelmi fa nyílászárókkal kapcsolatos szakértelem szükségessége, de például etikai kérdések is felmerültek. Élénk vita alakult ki a felelős műszaki vezető és műszaki ellenőr jogosultságok körül is. Többen rámutattak arra is, hogy a kamarai jogosultságok önmagában keveset érnek, ha nem jelenik meg mögötte az a jogszabályi háttér, amely szükségessé teszi az ilyen szakértők munkáját.

A faipari szekció délutáni programjának lezárása és rövid szünet után azok a résztvevők, akiknek nem kellett távozniuk, még jó másfél óráig kemény vitát folytattak a kritikus kérdésekről. Ennek a vitának a végeredményeképpen az alábbi pontokban sikerült megállapodni a jelenlevőknek:

1. Az elhangzott vélemények, a pillanatnyi jogszabályi háttér és a faipari mérnökök kompetenciáinak figyelembe vételével fogalmazza majd meg a Szakosztály azt a végleges, részletes indoklást is tartalmazó javaslatot, amelyet a Mérnöki Kamara elnöksége felé beterjeszt a faipari területen megszerezhető jogosultságokkal kapcsolatban. Az elnökséggel a tárgyalásokat dr. Dobó István, dr. Németh László és Tőke Tünde folytatja, azonban az előkészítő munkában a szakma és a Faipari Mérnöki Kar több képviselője is részt vesz majd.
2. Az ágazati hovatartozás tekintetében egyelőre a faipari terület továbbra is az Agrár Tagozat Erdészeti és Faipari Szakosztályának részeként fog fellépni, és közösen érvényesíteni az érdekeket. Szeretnék azonban a faiparosok elérni, hogy a Kamara elismerje a faipari mérnökök erős műszaki hátterét, és a műszaki mérnököknél megszokott bánásmódot és elbírálást tanúsítsa a faipari területen is. Az Agrár Tagozat vezetői úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben a faipari területen sikerül kiharcolni a szakértői és tervezői jogosultságokat, és megfelelő taglétszámot felvonultatni a terület mögött, nincs akadálya, hogy a faiparosok önálló szekciót alapítsanak. Hosszabb távon nem titkolt cél, hogy a faipar váljon az Agrár Tagozat legütőképesebb területévé, és ennek megfelelően a Tagozaton belül megfelelő súlyú képviseletet kapjon.

Jelenleg folyik annak a részletes javaslatnak az előkészítése, amelyet a Tagozat a Mérnöki Kamara vezetésének kíván benyújtani. Reményeink szerint a faipari mérnökök hamarosan több, valódi tartalommal bíró jogosultságot is megszerezhetnek majd, és méltó szerepet kapnak a Mérnöki Kamarán belül. Addig is bátorítunk mindenkit a Mérnöki Kamarába való belépésre, mivel a megfelelő taglétszám szintén feltétele annak, hogy jelentős képviselettel rendelkezzünk az Agrár Tagozaton és a Kamarán belül.

Dr. Bejó Jászló

FATÁJ kiegészítés:

1.)

Út a kamarába: Hogyan szerez a fiatal mérnök szakmagyakorlási jogosultságot?

MMK jelentkezési lap (belépési nyilatkozat)

MMK jelentkezési lap (belépési nyilatkozat)

(Akárhogy kerestem az MMK honlapján, de a regisztrációs díj vagy a tagdíj összegét nem találtam meg.)

A MMK Agrár Tagozat elnöksége 2010. január 21-től

2.)

Az ominózus rendelet, ami a problémát okozta:

1/2010. (I. 14.) FVM rendelet az agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szakterületeken a szakértői tevékenység végzésének feltételeiről

.... [felhatalmazó hivatkozások]

1. § (1) Agrárgazdasági és agrár-vidékfejlesztési szakértői tevékenységet az folytathat, aki az egyes szakterületekhez előírt képesítési feltételek valamelyikével rendelkezik és a szakértői tevékenység megkezdését megelőző legalább ötévi szakmai gyakorlatot igazol, továbbá a tevékenység folytatásának szándékát bejelenti.

(2) A szakterületnek megfelelő tudományos fokozattal rendelkező személy, a képesítési feltételek megléte esetén szakmai gyakorlat igazolása nélkül is folytathat szakértői tevékenységet.

(3) A szakterületek megnevezését a rendelet 1. melléklete, a képesítési feltételeket pedig a rendelet 2. melléklete tartalmazza.

.... stb. a további 2-6. §-ok.

1. melléklet az 1/2010. (I. 14.) FVM rendelethez

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó bejelentés-köteles szakterületek

Fő szakterületek és részterületek megnevezése

Az alábbi az 1. melléklet erdészeti és faipari szempontból érdekes kivonata.

I. Élelmiszergyártás és italgyártás (1-9. .)

II. Borászat (1-2. .)

III. Élelmiszer-biztonság (1-2. .)

IV. Élelmiszerminőség-ellenőrzés (1-2. .)

V. Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalati gazdálkodás (1-3. .)

VI. Mezőgazdasági és élelmiszeripari gépesítés

VII. Szántóföldi növénytermesztés (1-10. .)

VIII. Kertészeti növénytermesztés (1-11. .)

IX. Állattenyésztés, állattartás, takarmányozás (1-9. .)

X. Termésbecslés (1. .)

XI. Biotechnológia (1-3. .)

XII. Bioenergia

  1. fás és lágyszárú energianövények termesztése, feldolgozása

  2-3. .

  4. biogáz (pirogáz, pirolízis)

  5. szilárd biomassza feldolgozása és tüzelése

  6. .

  7. energiatermelés hulladékból

XIII. Termőföld-forgalmazás, termőföld-értékbecslés

XIV. Földminősítés, földvédelem és földhasznosítás

XV. Vadgazdálkodás és vadászat

  1. vadászati jog, vadászterületek kialakítása, haszonbérlete

  2. vadgazdálkodási tervezés

  3. erdei vadkár

  4. mezőgazdasági vadkár

  5. zárttéri vadtartás, vadgazdálkodási berendezések és létesítmények értékelése

  6. vadászati balesetek, vad-gépjármű ütközése

  7. vadgazdálkodás természetvédelmi kölcsönhatásának vizsgálata

  8. íjas vadászat és solymászat

XVI. Halászat ( 1. .)

XVII. Halászat

XVIII. Erdőgazdálkodás

  1. erdészeti szaporítóanyag-termesztés

  2. erdővédelem

  3. erdőhasználat és fakitermelés

  4. erdőérték és kárértékelés

  5. erdőfeltárás és erdészeti útépítés

  6. erdőgazdálkodási ökonómia

  7. erdészeti környezetvédelemi hatásvizsgálat és felülvizsgálat

  8. erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés

  9. erdőtelepítés és fásítás tervezése

  10. erdőtervezés, erdészeti üzemtervek készítése

  11. erdők és zöldfelületek, zöldterületek tervezése, tájrendezés

XIX. Vidékfejlesztés (1-5. .)

XX. Agrár-vidékfejlesztési programkészítés

XXI. Tápanyag-gazdálkodás (1-4. .)

XXII. Nagyméretarányú talajtérkép készítés

E mellékletből és persze a 2. mellékletből is egyértelműen látható, hogy a fafeldolgozóipart (TEÁOR 16: fűrészáru, falemez, parketta, épületasztalos, tároló fa és egyéb fatermékek gyártása) a 2010. januárjában még FVM, majd hamarosan VM nem tartja hozzá tartozó szakterületnek. Meg persze a faanyagvédelmet sem.

Az 1961. évi Erdőtörvényben még volt törvényi előírás a faanyagvédelemmel kapcsolatban, de a rendszerváltozás utáni, 1996. évi Erdőtörvényben a faanyagvédelem kifejezés már nem szerepelt, a most hatályos 2009. évi Erdőtörvényben pedig pláne nem.

A jelen FVM rendelet preambuluma mint felhatalmazó jogforrásra, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendeletre is hivatkozik. A minisztérium jogelődjeinek hasonló munkaköri leírásainak sorában 1989. előtt az elsődleges faipar így megnevezve, sőt részletezve még szerepelt, a folyamatos változások által a hasonló rendeletekben azonban e kitétel egyre kopott, majd talán már a '90-es évek végén eltűnt. (Akinek van időgépes Kerszöv-KJK Jogtár DVD-je és elég ideje, abban e változást visszamenőleg nyomon követheti, de az eredményen ez nem változtat.)

A 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről a X. fejezetében tartalmazza a vidékfejlesztési miniszter szakmapolitikai feladat- és hatásköreit. E szerint:

94. § A vidékfejlesztési miniszter (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: miniszter) a Kormány

a) agrárpolitikáért,

b) agrár-vidékfejlesztésért,

c) élelmiszerlánc-felügyeletért,

d) élelmiszeriparért,

e) erdőgazdálkodásért,

f) ingatlan-nyilvántartásért,

g) térképészetért,

h) földügyért,

i) vadgazdálkodásért,

j) halgazdálkodásért,

k) környezetvédelemért,

l) természetvédelemért és

m) vízgazdálkodásért

felelős tagja.

Stb. a 113. §-sal bezáróan a további részletek a VM-ről.

A fafeldolgozóipar, avagy a szakzsargonban megszokott, de szabályozási tartalommal nem bíró elsődleges faipar kifejezés tehát ebben a listában nem szerepel, amiből következően a VM szakértői listájában meg persze szóba sem jöhet.

Utána a 267/2010. (XII. 3.) Korm. rendelet és a 283/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet még módosította a 212/2010. Korm.rendeletet, de a fafeldolgozóipart egyik sem vette a VM feladatai közé. Ahhoz ugyanis, hogy a szakértői listában a fafeldolgozóipar szerepelhessen, erre lenne szükség. Ehhez pedig a VM nyilván valamilyen törvényi jogalapot keresne, ami nincs.

Az ősidőkben vala az Építésügyi Minisztérium, mely sok változáson átmenve, mint szakterület hol ide, hol oda tartozott, de az építésügynek ma is fellelhető a főhatósága (erre most nem vállalkozom), még ha az építészek és az építők számára ennek jogszabályi környezete nem minden esetben megnyugtató.

A bútoripar e korai időkben a Könnyűipari, majd Ipari, majd ... hosszú lenne a sor ... minisztériumokhoz tartozott és most a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz kell hogy tartozzon, bár ott nem lenne könnyű e szakterület előadóját vagy egyértelműen nevesíthető felelős osztályát, főosztályát megtalálni.

A fafeldolgozóipar ágazati, pontosabban főhatósági hovatartozása a két vagy több szék között a pad alá került, elveszett, felszívódott. Az 1/2010. FVM rendeletig ez igazán erős érdeksérelmet nem okozott, mert valamiért - talán hagyományból - a szakértői nyilvántartás területén a korábbi FVM rendelet(ek) még foglalkozott(tak) a faanyagvédő és bizonyos faipari szakterületekkel is. Mára (azaz 2010. elejére) a rendeleti szint is utolérte a törvényi állapotot.

Megoldási lehetőség:

Mivel a szakterületek miniszterek közötti feladat- és hatáskör elosztását a Kormány teszi meg kormány-rendelettel, ezért a megoldás érdekében az ügyet a Kormány, azaz a Kormányfő elé kell terjeszteni, bemutatva a múltbéli eseményeket, a jelen helyzetet, az ebből következő problémákat és áldatlan valamint az érintettekre nézve méltatlan állapotot, valamint javaslatot téve az egy vagy több lehetséges megoldásra. Nyilván nem célszerű előkészítés nélkül ezt tenni, ezért a vélhetően érintett minisztereknek, így a VM és az NFM (itt éppen változó) minisztereinek, illetve a kormányzati jogalkotás összehangolása miatt a KIM miniszterének is előzetesen ezt az anyagot el kellene küldeni, kérve véleményüket és javaslatukat.

(a) A hagyományok alapján meg lehet próbálni a pad alól a VM-nél a felszínre és szabályozott környezetbe kerülni. Ez esetben nyilván a MMK-n belül is az Agrár tagozatban kell legyen a hosszú távú helye a fafeldolgozóiparnak és a faanyagvédelemnek.

(b) Az NFM-től lehet bebocsátást és új otthont kérni, aminek nyilván hatása lehet utána a MMK-n belüli tagozati besorolásra is.

A részletes leírás és előterjesztés nélkül biztosan nem lesz megoldás és a faiparosok a számukra amúgy fontos szakértői tevékenységekből és az ehhez tartozó aláírási jogból, valamint a kapcsolódó számlázási és bevételi lehetőségekből kimaradnak, sőt idővel el is felejtődnek. Az ilyen előterjesztés tehát elemi egzisztenciális kérdés kell legyen e csoportnak, amire bizonyára érdemes összefogni és erőforrást áldozni. (Ezt már 2010-ben és 2011-ben is meg lehetett volna tenni, de sosem késő, itt az új év: 2012.)

3.)

Különlegesen szép, zúzmarás volt a táj a konferencia idején. (Hasonlóan zimankós, bár kevésbé szép az FVM szakértői rendeletből kimaradt faiparosok helyzete.)

A kiegészítést készítette: Mőcsényi Miklós
Fotók: Tóth János