|
||||||||||||||
|
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2011-07-05
Híd a jövőbe - a fahídépítés új reneszánsza
A következő cikk igyekszik megvilágítani, miért éli a fa - mely egyébként a hídépítésben valaha volt legrégebben alkalmazott építőanyag - manapság új reneszánszát, és hogyan képes megválaszolni egy hosszú tradíció felhalmozott tudása a modern idők építészete által feltett kérdéseket. A hídépítés története mindig is az emberiség aktuális technikai fejlettségét tükrözte. Míg a kezdetekben az olyan építőanyagok, mint a fa és a természetes kövek kerültek előtérbe, addig az iparosodás bekövetkeztével az olyan új építőanyagok, mint a beton és az acél. Így az addig nagy fejlettségi szintet elért fahídépítés, mellyel az ember már az első vasúti közlekedést hordó szerkezeteket is létrehozta, egyre növekvő mértékű konkurenciát kapott és egyre inkább a háttérbe szorult. Annál inkább meglepő e rég elfeledett építészeti forma korunkban megfigyelhető újjászületése.
A faépítésben késlekedő iparosodásról A faépítésben is bekövetkezett egyfajta ipari forradalom, bár bizonyos késéssel vált jelentőssé: 1906-ban a német Otto Hetzer szabadalmaztatta a fatartók ragasztási eljárását. Ezen eljárás során több falamellát (deszkák 45 milliméteres vastagságig) rétegelt egymásra és ragasztott össze, illetve az eljárás továbbfejlesztése, a tömbragasztás során az így készült egyes tartókat egymással is összeragasztva tömör, több méter széles, homogén anyagú fatartókat hozott létre. Tulajdonképpen ekkor születtek meg az újkori, rétegelten ragasztott faanyagok, rövidítve RRFA anyagok. Ennek az eljárásnak köszönhetően a fatartók igen változatos dimenziókban állíthatóak elő: ötvenméteres hosszok és három méter feletti szélességek és magasságok is elkészíthetőek - állandó, homogén anyagminőséggel. További előnyős tulajdonsága ennek az előállítási folyamatnak még, hogy több irányban ívesen hajlított vagy akár saját tengelye mentén elcsavart építőelemek is gyárthatók - az építészeti alkotás szabadsága határtalan. Míg az elmúlt 40-50 év alatt a ragasztott faanyagok a csarnoképítésben megnövekedett szerephez jutottak és jelentős piaci részesedést szereztek, addig ez az esemény a hídépítésben csak az elmúlt 15-20 évben következett be. Mégis, pont ennek dacára ezen a területen mutatkoztak meg a fa igazi előnyei. Nagyméretű tartószerkezetek, alacsony önsúlyuknak köszönhetően jól előregyárthatóak és könnyen szállíthatóak, a gazdaságos építkezések megvalósításának eszközeként. A magas fokú üzemi előregyártottság miatt a felszerkezet építésének ideje oly nagymértékben lerövidülhet, hogy egy híd akár egyetlen nap alatt felépíthető. Ez az ütőképesség, a fa műszaki teljesítőképességével és az építészeti előnyökkel párosulva hozta létre a fahídépítés új európai reneszánszát. Megoldásra vártak még a tartóssági és élettartami kérdések, melyek kezdetben sok gondot okoztak. A probléma az volt, hogy sok régi bölcsességet hagytak figyelmen kívül korunk tervezői.
Az útmutatás: a 2006-os német fahídszabvány Nem csoda, hogy a fentiek fényében szükségessé vált a minőségi standardok új alapokra helyezése, és egy olyan tudatosság megteremtése, mely a szerkezeti favédelmet előtérbe helyezi, így hárítva el minden akadályt a széleskörű alkalmazás elől. Németország mindig is élen járt a technikai fejlesztésekben, így most is, eszerint ezt az alapot az újonnan kiadott 2006-os DIN1074:2006/09 szabvány teremtette meg. E szabvány rögzítette ugyanis - a Müncheni Műszaki Egyetem nagy tekintélyű extraordináriusának, Prof.i.R.Dr.-Ing Heinrich Kreuzingernak a vezényletével - széleskörűen és első alkalommal a szerkezeti favédelem kialakításának leírásait, mint normatívát. Többek között ez a lépés tette szabaddá az utat a hosszú élettartamú fahídépítmények megalkotásához. Ha a legöregebb, 800 éves kort elért fahidakra gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a helyes építési ismeretek már régen e szabvány előtt rendelkezésre álltak - csupán nem voltak kötelezően előírva.
A minőségi standardok egységes alkalmazása Az újításokból a tervezők és a gyártó üzemek is kiveszik részüket, a haladás nem csak a felsőoktatási intézmények kutatómunkájából és az új szabványok megjelenéséből áll. 2009-ben, Németországban neves tervezőirodák és üzemek elhatározták, hogy megalapítják a "Qualitätsgemeinschaft Holzbrückenbau" nevű szervezetet. E társulás azokat a német építőipari vállalatokat, gyártókat és tervező irodákat egyesíti, akik elhatározták, hogy bizonyos minőségi standardokat kötelezően és egységesen alkalmaznak. Így biztosítják azt a gondos és figyelmes alkalmazást, mellyel hosszú élettartamú faépítmények hozhatók létre. E társulás alapító tagjai között van a Schaffitzel+Miebach Faszination Brücken GmbH. "A megfelelő módon épített fahíd élettartama megegyezik az acél- vagy betonhidakéval"-ad hangot véleményének az új szervezet ügyvivője, Prof. Dr. Ing. Heinz Brüninghoff, aki az első feszített útpályás fahíd tervezőjeként 25 évvel ezelőtt forradalmasította és létrehozta az újkori fahídépítést. Ennek a példának a nyomán valósult meg pár évvel ezelőtt a németországi Gera városában megrendezett 2007-es Tartományi Kertészeti Kiállítás és Vásárra épített igen érdekes és látványos építmény, a "Drachenschwanz" (Sárkányfarok) nevű feszített útpályás híd.
Fenntarthatóság A fenntartható fejlődés és a megújuló energiaforrások iránti igény további lendületet ad a fának. A fa megnövekedett alkalmazásában nagy szerepet játszott és játszik a mai napig a megváltozott tudatosság és a régóta tartó párbeszéd a klímasemleges építésről. Ennek oka, hogy alig van olyan más építőanyag, mely ilyen mértékben képes az egyre magasabb környezetvédelmi igényeknek megfelelni. "Gyártásának" pozitív energiamérlege mellett külön figyelmet kell fordítanunk arra a tulajdonságra, hogy a fa közel 1 tonna CO2-t köt meg köbméterenként növekedése során. A klímavédelem előretörésével e tulajdonságok egyedülállóvá és a jövőben még vonzóbbá tehetik a fát.
Az első vadhíd: egy kísérleti projekt iskolát teremt A fában rejlő jövőbeli lehetőségekre egy markáns példa a németországi Észak-Rajna-Vesztfáliai tartomány legfelsőbb építési hatóságának kísérleti projektje. A tartomány több mint 5 éve hozott létre egy fából épített úgynevezett vad-, illetve zöldhidat. E szokatlan és ambiciózus próbálkozás során egy olyan átkelőről van szó, mely a vadcsapások és az autópályák balesetmentes keresztezését biztosítja. Ez az építmény, mely 75 méteres szélességével egy fából készített alagúthoz hasonló, felülről teljesen le van szigetelve és földdel borítva. Egy innovatív fejlesztés a fahídépítésben. Miután a tesztfázis a tüzetes építményvizsgálatokkal lezárult, további építmények jöhetnek létre. Nemrég a német autóklub, az ADAC is számos új vadhíd szükségességét jelentette be, a súlyos ütközési balesetek számának csökkentéséért. Várhatóan egyre gyakrabban kerülhet elő az új építmények megalkotásánál e fából készített variáció.
Európa országai újra felfedezik a fát A németországi fareneszánsz mellett más európai országokban is fordulat figyelhető meg a fahídépítésben. Csak Hollandiában a közelmúltban számos fahíd épült e modern építési móddal. Igen látványos és különleges, innovatív építmények, mint például Sneek városában is, ahol első alkalommal alkalmaztak nagyobb építménynél "modifikált", vegyi eljárásokkal megváltoztatott faanyagot. Itt mindenképpen meg kell hogy jegyezzük, túlnyomórészt német cégek által megalkotott építményekről van szó. A Németországban uralkodó magas nívó a fahídépítésben jól exportálhatónak látszik, így vált cégünk számára lehetővé, hogy az elmúlt három évben nagyon jelentős építményeket hozzunk létre Franciaországban, Ausztriában, Olaszországban és Hollandiában.
A fa-beton öszvérszerkezet: a következő lépcső Bizonyos jelenleg zajló fejlesztések tovább gyorsíthatják a faépítés növekvő tendenciáját. A közelmúltban, Németországban létrehoztak két különleges hídépítményt, melyek az igen innovatív fa-beton öszvérszerkezetként lettek megalkotva. Itt egy vegyes építési módszerről van szó, ahol egy terhelhető kapcsolatot alakítanak ki a két anyag között a vasbetonszerkezetekhez hasonlóan. Egy kéttámaszú rendszer esetén a húzott alsó övben fellépőerőket az RRFA tartók, míg a felül elhelyezkedő nyomott övben fellépő erőket a beton veszi fel. A nyíróerőket továbbító kapcsolati elemeknek fontos szerepe van, itt jelenleg több különböző rendszer érhető el a piacon, melyek alkalmasságukat már bizonyították. Több előnye van ennek az építési módnak: a magasabb teherbírás mellett például a már "beépített" szerkezeti favédelem - hiszen a tartók a betonlemez által időjárásállóan fedve vannak, továbbá a zsaluzási és betonozási munkák egy részét is szükségtelenné teszi. Ez az építési mód ígéretes fejlődés előtt áll, az első eredmények rámutatnak a benne rejlő nagy potenciálra.
A jövő Végezetül elmondható, hogy a faszerkezetű hídépítés térhódítása több tényezőből tevődik össze: - az építészeti és optikai előnyökből; - a kiváló műszaki tulajdonságokból, mint az alacsony önsúllyal párosított jó teherbírás, melyek jó megoldást nyújtanak a mérnöki problémákra; - illetve a gazdaságos gyártási és építési költségek. E három tényező együ ttes eredményeként - nem utolsósorban a jövőt jelentő környezettudatos építés növekvő igénye miatt - a fahídépítés egyre nagyobb teret nyer. Így lehet tehát a tradíciók fejlesztésével hidat verni a múltból egyenesen a jövőbe.
Építőmérnök. Tanulmányait Németországban és Magyarországon végezte. A diploma megszerzése után a kölni Miebach tervezőiroda munkatársa, 2011-től az újonnan megalakult vállalat, a fahidak gyártásával és építésével foglalkozó Schaffitzel+Miebach Faszination Brücken GmbH magyarországi képviselője. A cikk nyomtatásban a Magyar Építéstechnika 2011/6. számában jelent meg
|
| ||||||||||||
|
||||||||||||||
