Erdészeti kutatás Délnyugat-Franciaországban

A kutatómunka főleg a genetika, genomika, élettan, agronómia és növénykórtan területét érinti a fajok igen széles skáláján: a zöldségek és gyümölcsök mellett a gabonafélékre, szőlőre és erdészeti fajokra is fókuszálnak a kutatók.

Az INRA szervezeti felépítésére jellemző mátrix - azaz az egyes kutatási egységeket egyidejűleg egy földrajzi és egy tematikus szervezeti hierarchiába helyező - rendszer egyik nagy földrajzi egysége a Bordeaux-Aquitaine , ami egyike a 21 földrajzi alapon szervezett központnak, fő, de nem kizárólagos profilja a növénytermesztés és növénynemesítés, ideértve az erdészeti kultúrákat.

Három fő egységre tagozódik, ezek: "Grande Ferrade" Villenave d'Ornon-ban, a "Pierroton" kutatási egység Cestas mellett és a Saint-Pée-sur-Nivelle-ben található bázis. Ezeken felül a központ 12 kisebb jelentőségű, "másodlagos" teleppel rendelkezik Aquitaine régióban, valamint hozzá tartozik 780 ha termőföld is. Összesen közel ezer főt foglalkoztatnak, közülük 500 tartozik az INRA közalkalmazotti állományába, mintegy 200 azok száma, akik munkajogilag más szervezethez (egyetem, kamara, kutatóintézet) tartoznak de munkájukat az INRA laboratóriumaiba integrálódva végzik, akárcsak a közel 250 egyetemista és doktorandusz. A kutatómunka 16 kutatási alegységben folyik, ezek közül a minél eredményesebb munka érdekében 14 az ún. "vegyes kutatási egység" (UMR) kategóriába tartozik, illetve működik a kísérleti telep is.

A kutatómunka főleg a genetika, genomika, élettan, agronómia és növénykórtan területét érinti a fajok igen széles skáláján: a zöldségek és gyümölcsök mellett a gabonafélékre, szőlőre és erdészeti fajokra is fókuszálnak a kutatók. Ezeken belül az INRA Aquitaine kutató és kísérleti munkája elsősorban 6 fő témakör köré szerveződik, így:

. Integráló növénybiológia

. Élelmiszer-minőség és -biztonság,

. Szőlő és bor

. Erdő és fa

. Hidrobiológia

. Humán táplálkozás és idegtudományok

E területeken az INRA igyekszik a legszélesebb körű regionális együttműködést kiépíteni más költségvetési kutatóhelyekkel, felsőoktatási intézményekkel valamint az ágazati szereplők által fönntartott alkalmazott kutatási intézetekkel nem csak a konkrét kutatómunka (ideértve a doktori iskolák működését), de az ismeretátadás, szaktanácsadás és a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása terén is. Rendkívül fontos a kísérleti telepek szerepe is - ezeken sokszor félüzemi vagy üzemi körülmények között folyik a kutatómunka, elsősorban az új ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságának vizsgálatára összpontosítva. Ilyen egység működik szőlőre, különböző gyümölcsfajokra, kukorica-nemesítésre valamint erdészetre, ezen belül pedig elsősorban a Pinus pinaster-re koncentrálva - a konkrét kísérletek mellett genetikai gyűjteményt is fenntartva minden egyes faj esetében. Tekintettel a régió mezőgazdaságának sajátosságaira, a kisebb számú, állattenyésztésre szakosodott kísérleti telepen elsősorban édesvízi haltenyésztéssel és viziszárnyasokkal folyik kutatómunka - ez utóbbi elsősorban annak fényében érthető, hogy Délnyugat-Franciaország adja a francia liba- és kacsamáj-termelés döntő hányadát.

Az INRA itteni erdészeti kutatási egysége, valamint a vele együttműködő szervezetek - CPFA (magán-erdőgazdálkodók egyesületének regionális szervezete), ONF (Országos Erdészeti Hivatal), FCBA (Fa- és Cellulózipari Kutatási Intézet) [1], CRPF (Erdőtulajdonosok Országos Szövetsége) - által itt végzett kutatómunka közel öt évtizedes múltra tekint vissza. A hatvanas évek elején egy mintegy háromszáz fafajjal végzett adaptációs programmal indult, ahol az itteni savanyú, ásványi és szerves anyagokban nagyon szegény homoktalajokon is eredményesen termeszthető fafajokat kerestek, de a Pinus pinaster mellett csak az akác és még egy-két faj adott megfelelő eredményt. Ezt követte a tengerparti fenyő nemesítési programjának megkezdése, amikor pozitív szelekcióval és irányított keresztezéssel a növekedési erélyre, szabályosságra illetve egy rozsdabetegséggel szembeni ellenállóságra kezdték nemesíteni a fajt. A 15-20 éves genetikai ciklusok nyomán mára mintegy 4000 klónnál és három generációnál tartanak, a genetikai gyűjteményben elhelyezett és azonosítható egyedeknek a származását pedig akár több nemzedékre visszamenőleg is követni tudják. A molekuláris genetika fejlődésével új irányok is nyíltak a nemesítésben, így többek között erre alapozva kezdték meg a faanyag minőségére és a szárazságtűrésre történő szelekciót, ezzel párhuzamosan folyik a faj genetikai térképének elkészítése és az egyes gének azonosítása, habár a munka még eléggé az elején tart. Érdekesség, hogy az utóbbi időben komolyan elkezdett foglalkoztatni sokakat az a kérdés, hogy valóban a Pinus pinaster-e a legmegfelelőbb faj erre a területre - a rendszeresen fölemlegetett akác mellett 15-20 hektáron folyik kísérlet az amerikai eredetű Pinus taeda -val, ebben a fák a "Klaus" pusztítását komolyabb károk nélkül vészelték át.

A kutatómunka kiterjed az erdőművelésre és a fák élettani mutatóira, különös tekintettel a vízgazdálkodásra és a széndioxid megkötésre is. A kísérletekben igyekeznek a tápanyag-utánpótlás és a kiegyenlítettebb vízgazdálkodás (a területen nagyon jelentős a talajvízszint ingadozása, a mintegy 900 milliméteres átlagos éves csapadékmennyiség ellenére a telek általában túl nedvesek, a nyarak pedig aszályosak) mellett öt éves ciklusokban mérni az erdők biomassza-produkcióját. Újabb téma az aljnövényzet szerepének vizsgálata - nem utolsó sorban tápanyag-gazdálkodási szempontokból is. A rendkívül laza homoktalajon ugyanis nagyon komoly ásványianyag-megkötő szerepe lehet az aljnövényzetnek - ez a régióban elsősorban egy páfrányfajt és néhány pázsitfűfélét jelent. Ötletként fölmerül a szúrós, de a pillangósokhoz tartozó és ezét a talaj N-háztartásában kedvező szerepet betöltő, a régióban gyakori európai sülzanót (Ulex europaeus) és különböző rekettye (Genista spp.) aljnövényzetként való telepítése is, de ez egyelőre még további vizsgálatokat igényel. A nemesítésből kikerülő új vonalakról magvetéssel szaporítják a telepítésekhez használt anyagot, a magtermő állományokat az ONF és számos erdészeti szaporítóanyag-előállításra szakosodott magáncég gondozza. A "harmadik generációs" vonalakkal várhatóan 2011-ben kezdik telepíteni az erdőket a gazdák, a volumenre jellemző, hogy évente 28 millió növényke "készül", ez fele a teljes francia erdészeti szaporítóanyag-termelésnek. A nemesítési munkának és az agrotechnikai kutatásoknak köszönhetően az erdők biomassza-produkciója 1960-tól napjainkig több, mint kétszeresére nőtt (5-ről 11 köbméter/ha/év-re), a vágásforduló pedig a korábbi közel 60 évről 40-45 évre rövidült. Ez utóbbi azért is fontos a gazdák számára, mert rövidebb vágásforduló esetében egy-egy állomány életében kisebb valószínűséggel következik be egy-egy komolyabb pusztulás. A kutatók megállapítása szerint azonban a Pinus pinaster gyökérzete hajlamos az aszzimetriára, nem képes korrigálni a gyökérzetében esetleg bekövetkező részleges kieséseket, és nagyon könnyen deformálódik a talajban lévő, a gyökerek számára nem átjárható akadályoktól is. Mindez azt eredményezi, hogy alapvetően rosszabbul tűri a növény egyensúlyát fölborító olyan extrém fizikai behatásokat, mint például a nagyon erős szelek - különösen igaz ez az átlagosnál sokkal lazább talajokon található erdőkre, mint például Landes erdőségeire.

Az erdészeti kutatási részleg 320 hektárnyi területtel is gazdálkodik, ezen elsősorban Pinus pinaster ültetvényeket - többek között a génbankot - találjuk. Januárban mintegy 15 hektár esett teljes mértékben áldozatul a tornádó pusztításának, további 100 ha 10-50%-os kárt szenvedett. 1999. karácsonyán már tönkrement 65-70 hektár, ezt részben újratelepítették, részben - ahol a pusztítás nem volt olyan mértékű - kitisztították. A vihar komolyabb károkat okozott a fiatal ültetvényekben is, ott elsősorban a genetikai gyűjteményben próbálják az értékesebb anyagot karózással fix helyzetbe hozni vagy újraoltással fönntartani. Az erdőgazdálkodási és kísérleti feladatokat egyébként egy 14 fős egység végzi.

Hivatkozás

[1] Az FCBA (Institut Technologique Foret Cellulose Bois-construction Ameublement, http://www.fcba.fr/accueil.php ), azaz a fa- és cellulózipari alkalmazott kutatási intézet jelen formájában 2007-ben jött létre a cellulózipari AFOCEL (Association Foret Cellulose), és az elsősorban épület- és bútorfára szakosodott CTBA (Centre Technique du Bois et de l'Ameublement) kutatóintézetek egyesülésével. A fúzióval az érintett szektorokban - erdőgazdálkodás, papíripar, épület- és bútorfa-előállítás - dolgozó vállalkozások számára eredményesebb és magasabb színvonalú K+F, szakképzési és szakártői szolgáltatásokat tudnak nyújtani a kutatók és technikusok, egyben hatékonyabban használható föl a kutatásra és innovációra adott vállalati hozzájárulás. Az FCBA legutolsó éves jelentése éves jelentése hozzáférhető és pdf formában letölthető innen: http://www.fcba.fr/institut-technologique/docs/rapport_activite_fcba2008.pdf Az FCBA tagja az ipari alkalmazott kutatási intézetek és központok országos hálózatának, a Réseau CTI-nek. http://www.reseau-cti.com/

Forrás: Somogyi Norbert, Külügyminisztérium, Párizs, 07-16