A Metsä Group, anyavállalata, a Metsäliitto Cooperative, valamint leányvállalatai 2026. november 16-án új székhelyre költöznek a finnországi Espoo Keilaniemi negyedébe.

A „Metsä Portti” névre keresztelt új székház körülbelül 600 alkalmazottnak ad majd helyet. Az épület ötvözi a vállalat erdőalapú identitását, a modern faipari termékeket és építési technológiákat, hiszen szerkezetében és belső felületein a vállalat saját faipari termékeit használták fel.

Finnország legmagasabb faépülete

A Keilaniemen Portti, amely körülbelül 57 méter magas és 14 emeletből áll, Finnország legmagasabb faépülete, és Európa legmagasabb fa irodaházai közé tartozik.

A tulajdonos és fejlesztő a Varma, az építészeti tervezést az ARCO Architecture Company végezte, a fővállalkozó pedig a Jatke Toimitilat.

A hibrid szerkezet fa, beton és acél kombinációjából áll.

A központ egy olyan hibrid építési rendszert alkalmaz, amely a fa, a beton és az acél szerkezeti tulajdonságai alapján ötvözi ezeket az anyagokat, egyensúlyt teremtve a szerkezeti teljesítmény, az építési hatékonyság és a projekt összköltségei között.

A teherhordó szerkezet oszlop-gerenda vázból áll, amelyet lépcsőházak és liftaknák erősítenek meg, míg a közbenső szinteknél fa-beton kompozit szerkezeteket alkalmaztak.

A váz, a homlokzatok és a tetőszerkezetek jelentős részét előregyártották a helyszíni építési hatékonyság javítása érdekében.

Az épület egészében Metsä termékeket használtak

A fa és a faalapú anyagok széles körű felhasználása volt az egyik legfőbb oka annak, hogy ezt az épületet választották a Metsä Group új székhelyének.

A vállalat fűrészárúja, rétegelt lemeze és Kerto LVL rétegelt furnérfa termékei az épület egész területén megtalálhatók szerkezeti alkalmazásokban és látható felületeken egyaránt. A Metsä Tissue tulajdonában lévő Katrin márka biztosítja az épület higiéniai megoldásait.

A fát és a faalapú anyagokat fa-beton kompozit padlókban, tetőszerkezetekben, belső burkolólapokban, válaszfalakban és homlokzati burkolatokban használják fel. További alkalmazási területek közé tartoznak a teraszburkolatok, a belső lépcsőházak, a parkettapadlók és egyes bútorelemek.

Szénlábnyom és környezetvédelmi jellemzők

A Metsä Group szerint az épület szénlábnyoma becslések szerint közel 50%-kal alacsonyabb, mint egy teljesen betonból épült, hasonló jellegű épületé.

Az épület zöldtetővel és napelemekkel rendelkezik. A berendezés részeként a meglévő irodabútorokat is felújítják és, amennyiben lehetséges, újrahasznosítják, csökkentve ezzel az új beszerzések szükségességét és a székház berendezésével járó környezeti hatásokat.

A projekt célja a BREEAM Excellent és a WELL Core Gold tanúsítványok megszerzése, valamint az A energiahatékonysági osztályba való besorolás.

Minden kép a Metsä Group jóvoltából.

Forrás: panelsfurnitureasia.com

Gajdos László részére
miniszter
Élő Környezetért Felelős Minisztérium

Tisztelt Miniszter Úr!

A 2026. szeptember 30-án lejárt moratóriummal új szakasz kezdődött az erdőgazdálkodás szabályozásában. A kormányzati bejelentések szerint a magas ökológiai értékű, őshonos erdők védelme kiemelt marad, más területeken pedig a fenntartható gazdálkodás feltételei alakulnak ki. Az új rendszernek azonban nemcsak természetvédelmi és erdészeti, hanem gazdasági, foglalkoztatási, energetikai és vidékfejlesztési következményei is vannak.

A természetvédelem, a klímaadaptáció és a biodiverzitás megőrzése nem állítható szembe a felelős erdőgazdálkodással és a hazai faanyagellátással: olyan kiszámítható rendszerre van szükség, amely mindezeket együtt szolgálja.

1. Faanyagellátás és faipar

A fűrészüzemek, a lemez- és lapgyártás, a bútor- és csomagolóanyag-ipar folyamatos alapanyagellátást igényel. A korlátozások nem szüntetik meg az igényt, a kiesést importból vagy más alapanyagból kell pótolni, ami növeli a költségeket és a külföldi függést. Az erdőgazdálkodás adja a faipar alapanyagát, a faipar pedig a piacot és a hátteret az erdőgazdálkodásnak, ezért a stratégiát a termelés és a feldolgozói kapacitások együttes vizsgálatával kell kialakítani.

• Hazai fafeldolgozói kapacitás és alapanyag-felhasználás: ~ 3 000 000 m³/év
• iparági árbevétel (TEÁOR 16): 490 601 189 ezer Ft (KSH)

A hazai faipar alapanyag ellátásának kiszámíthatósága érdekében szükséges a fenntartható módon kitermelhető iparifa mennyiségének és a belföldi feldolgozók fafajonkénti, választékonkénti igényének összehangolt, előzetes felmérése. Kiemelt nemzetgazdasági érdek, hogy a magyar erdőkből származó értékes, különösen nemes lombos fűrészrönk lehetőség szerint Magyarországon, magas hozzáadott értékű termékek előállítása során hasznosuljon, és ne feldolgozatlanul hagyja el az országot. Kérjük a hazai faanyag-értékesítési gyakorlat olyan felülvizsgálatát, amely az áron túl figyelembe veszi a vevők magyarországi feldolgozási mélységét, fokát, a hozzáadott érték-teremtését, foglalkoztatási és beruházási teljesítményét is. A hosszabb távra tervezhető alapanyag-szerződések elősegíthetik a hazai kapacitások fenntartását és a munkahelyek megőrzését.

2. Vidéki foglalkoztatás

Az erdőgazdaságoktól és szolgáltatóktól a fakitermelőkön, szállítókon és feldolgozókon át a késztermékgyártásig becslések szerint 100–105 ezer ember megélhetése kapcsolódik az ágazathoz, a teljes értékláncban, fontos szerepet tölt be számos vidéki tájegységben, különösen a hátrányos helyzetű térségekben, ezek a munkahelyek nehezen helyettesíthetők. A lehetőségek tartós vagy kiszámíthatatlan szűkülése árbevétel-csökkenést, bizonytalan foglalkoztatást és kihasználatlan gépparkot okozhat. Ezért előre jelezhető szabályozás, átmeneti idő és gazdasági hatásvizsgálat kell.

• vállalkozások száma: ~ 6–7000 db
• A becslés forrása: KSH, Nemzeti Cégtár, Opten

3.Állami erdőgazdaságok finanszírozása

Az erdőgazdaságok gazdasági, természetvédelmi, és közjóléti feladatokat látnak el, finanszírozásukban a faértékesítés bevétele is szerepet játszik. Ha a gazdálkodási lehetőségek szűkülnek, az egyéb feladatok viszont maradnak, illetve tovább bővülnek, a finanszírozási egyensúly megbomolhat. Rendezni kell a természetvédelmi célok többletköltségeit és bevételkiesését, mert a természetvédelmi közérdek nem alapulhat kizárólag az erdőgazdaságok mozgásterének szűkítésén.

4. Energetikai és szociális következmények

A faalapú energiahasznosításnak három, egymástól eltérő célú és gazdasági viszonyú területe van, ezért ezeket nem indokolt egységesen kezelni.

• Lakossági tűzifa. Különösen a vidéki, alacsonyabb jövedelmű, gázhálózattal korlátozottan ellátott térségekben sok háztartásnak ez az elsődleges fűtési mód.
• Fűtőművek (lakossági hőszolgáltatás). Ezek a távhőrendszereken keresztül biztosítják a lakosság fűtését és melegvíz-ellátását, magas hatásfokkal, alacsony környezetterhelés mellett. Kiesésük szociális problémát okozna: a lakosság a hőellátást rövid távon nem tudja más forrásból pótolni, a fűtési költség pedig a rászoruló háztartásokat terheli leginkább.
• Villamosenergia-termelő erőművek. Ezek más, szintén a hazai energiaellátás biztonságát és a hosszú távú szerződéses kötelezettségeket érintő kérdéseket vetnek fel, amelyek a hőellátástól eltérő szempontok szerint és időtávon kezelhetők.

Ezért kérjük, hogy a faanyag-felhasználás átalakítását a három terület szerint differenciálva vizsgálják. Az elsődleges szempont a lakossági ellátás, a tűzifa és a hőszolgáltatás folyamatosságának biztosítása legyen. Vizsgálni kell azt is, honnan, milyen költséggel és mikorra biztosítható a faanyag, mert a szociális tűzifa-programok, az árak és a logisztika is érintettek. Az átállás ütemezésénél és a helyettesítő megoldások (pl. alternatív hőforrások) kidolgozásánál pedig a lakossági hőszolgáltatást kell előtérbe helyezni.

5. Magánerdő-gazdálkodás

Több tízezer tulajdonos érintett, számukra az erdő vagyontárgy és gazdasági erőforrás is. A védett vagy Natura 2000 korlátozások rájuk is hatnak, ezért a hatásokat a tulajdonosi kör egészére kell értékelni. A magánerdők bevonása nem automatikus megoldás: az elaprózottság, a megközelíthetőség, a termőhely és a természetvédelmi előírások együtt határozzák meg az elérhető mennyiséget. Alapfeltétel a kiszámítható szabályozás, a szakmai támogatás és az arányos természetvédelmi érvényesítés.

• Tulajdonosok száma: kb. 500 000 fő
• terület: 896 267 ha
• éves kitermelés: ~ 3 000 000 m³

6. Import, hozzáadott érték, iparstratégia

A hazai termelés tartós visszaesése növeli az importot, a külkereskedelmi kitettséget és az ellátási láncok sérülékenységét. A faanyag nem mindenütt helyettesíthető, és a helyettesítés következményei külön vizsgálatot igényelnek. A nem védett és nem Natura 2000 erdők nem mozgósíthatók korlátlanul: arányuk, elhelyezkedésük, fafajösszetételük és fatermőképességük térségenként eltér, ezért nem feltételezhető, hogy a kieső mennyiség mindig gazdaságosan és ökológiailag megfelelően pótolható. A természetvédelmi érték egyébként sem csak a védettségtől függ, mert a nem védett erdők is jelentősek lehetnek biodiverzitási, talaj- és vízvédelmi, illetve klímaadaptációs szempontból, és ezt a döntéseknél figyelembe kell venni.

Nemzetgazdasági érdek, hogy a hazai faanyag minél nagyobb arányban belföldön, magasabb hozzáadott értékű termékekké (építőipari elemekké, bútorrá, csomagolóanyaggá, stb.) váljon, ezért erősíteni kell a feldolgozókapacitásokat. A tartós visszaesés kapacitásleépítéssel, visszafogott beruházással és az értéklánc külföldre településével járhat, az elvesztett kapacitás és tudás újjáépítése pedig idő- és tőkeigényes.

A leírtakra tekintettel indokolt a Nemzeti Faipari Stratégia és Cselekvési Terv meglévő szakmai előkészítő munkáinak felhasználásával, az erdőgazdálkodók, a hazai fafeldolgozók és szakmai érdekképviseleteik bevonásával a stratégia érdemi egyeztetése, véglegesítése és kormányzati szintű elfogadása. A stratégia végrehajtását határidőkhöz, felelősökhöz és mérhető célokhoz rendelt intézkedési terv alapozza meg, különös tekintettel a fenntartható alapanyag ellátásra, a nemes lombos faanyag belföldi tovább feldolgozására, a magas hozzáadott értékű termelés ösztönzésére, a beruházásokra és a vidéki foglalkoztatás megőrzésére.

7. Erdőegészség és klímaadaptáció

Az aszály, a hőstressz, a biotikus károk és a romló termőhelyi feltételek értékvesztést, pusztulást és szerkezetátalakulást okozhatnak, amire nem elég a kitermelési lehetőségek szűkítésével válaszolni. Szükséges az állományok folyamatos értékelése, az indokolt egészségügyi és értékmentő beavatkozások lehetősége, valamint a klímaadaptív felújítások és fafajcserék finanszírozása. Az értékmentő kitermelés bevétele megfelelő szabályozás és garanciák mellett ezeket szolgálhatja. A cél nem a kitermelés általános növelése, hanem az, hogy az indokolt beavatkozások ne maradjanak el gazdasági vagy szabályozási akadályok miatt.
A megfelelő kezelés a természetességi állapot, a fafajösszetétel, a termőhely, a vízellátottság és a természetvédelmi célok szerint erdőnként eltér, ezért a korlátozásokat területi és állományszintű differenciálással kell meghatározni. A természetvédelem és a klímaadaptív gazdálkodás jó tervezéssel egymást kiegészítő célok.

8. Végrehajtás és hatásvizsgálat

A bejelentett célok és a gyakorlat kapcsolatának átláthatónak, ellenőrizhetőnek és kiszámíthatónak kell lennie.

Kérjük:

• a felülvizsgált erdőterületek és az új kezelési kategóriák nyilvános, szakmailag értelmezhető bemutatását;
• a magas ökológiai értékű erdők konkrét védelmi garanciáit, valamint a tarvágási korlátozások jogi és végrehajtási feltételeinek és a fenntartható gazdálkodású területek szakmai követelményeinek egyértelmű rögzítését;
• a faanyagtermelés, az ipari alapanyagellátás és a tűzifaellátás várható alakulásának számszerűsítését;
• az állami erdőgazdaságok természetvédelmi többletköltségei finanszírozásának, valamint az erdőegészségi, klímaadaptációs és erdőfelújítási források biztosításának rendezését;
• az erdészeti, faipari, természetvédelmi és gazdasági szakmai szervezetek érdemi bevonását;
• az intézkedések hatását a vidéki munkerő-megtartásra.

A hatásvizsgálatnak ki kell terjednie a foglalkoztatási, vállalkozási, külkereskedelmi és beruházási következményekre. A természetvédelmi célokat nem csak általános korlátozásokkal, hanem célzott, ellenőrizhető és megfelelően finanszírozott intézkedésekkel kell megvalósítani.

Záró gondolatok

A magyar erdők nemzeti értéket képviselnek, megőrzésük közös felelősségünk. A felelős erdőgazdálkodás, a hazai faanyagellátás, a vidéki foglalkoztatás és a faipar működőképessége szintén közérdek, és az erdők fenntartásának, megújításának és a klímaalkalmazkodásnak is feltétele. Kérjük Miniszter Urat, hogy az új rendszer kialakításakor biztosítsa a gazdasági és társadalmi következmények átfogó vizsgálatát, a kiszámítható szabályozási környezetet és a szakmai szervezetek érdemi részvételét. A természetvédelem és az erdőalapú gazdaság nem egymást kizáró célok, összehangolásukhoz következetes, átlátható és szakmailag megalapozott döntések kellenek.

Tisztelettel:

a 2026. október 15-i FAGOSZ Fakonferencia résztvevői

A partnerség célja elsősorban a fajták dél-koreai erdészeti és agrár-erdészeti felhasználásának kiterjesztése. Ebben meghatározó szempont a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás, a szénmegkötés, a méhlegelőként történő hasznosítás valamint tűzkárosodott területek helyreállítása.

A gyakorlati együttműködés már folyamatban van, hiszen 2026. tavaszán Dél-Koreában megtörténtek az első próbaültetések, többek között erdőtűz sújtott területeken.

A Forest Ventures egy dél-koreai forestry-tech vállalat, amely a hagyományos erdészeti és növényszaporítási módszereket új technológiákkal alkalmazza. Mikroszaporítási rendszerük fejlesztésében mesterséges intelligenciát alkalmaznak a költséges és munkaigényes laboratóriumi folyamatok optimalizálására. Az ültetvények fejlődését dróntechnológiával monitorozzák, így értékes adatokat gyűjtenek a megmaradás, növekedés, szénmegkötés és termőhely alkalmasság tekintetében. A vállalat nemzetközi stratégiájának része olyan nemesített fafajták felkutatása, amelyek a változó éghajlati körülmények között egyszerre biztosíthatnak magas hozamot és szélesebb körű környezeti előnyöket.

Ebben a koncepcióban kapott szerepet a Silvanus Forestry több évtizedes hazai nemesítési eredménye, a ’Turbo’ és ’Turbo Obelisk’ nemesakác is. A dél-koreai alkalmazásban a gyors, egyenes növekedés és az magas iparifa kihozatal mellett különösen fontos lehet az akác szárazságtűrő és mézelő szerepe, valamint a gyors biomassza-termeléshez, növekedéshez kapcsolódó tartós szénmegkötés. Ezen felül az új mésztűrő ‘Turbo Obelisk’ pedig eddig nagyon nehezen hasznosítható területeken kínál óriási előrelépést.

A partnerséget Rómában, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének, a FAO From Seeds to Foods nemzetközi kiállításának idején, október elején véglegesítették. A Silvanus Forestry a Forest Ventures mellett társkiállítóként mutatott be magyar akác faanyagmintákat, in vitro ‘Turbo Obelisk’ szaporítóanyagot, és ‘Turbo Obelisk’ akácmézet a nemzetközi közönségnek, az együttműködésről szóló megállapodást pedig a FAO római központjában írták alá.

A dél-koreai együttműködés újabb példája annak, hogy a Magyarországon évtizedek alatt felhalmozott akácnemesítési tudás egyre inkább összekapcsolódik a nemzetközi forestry-tech szektorral. Ezúttal a magyar genetikai és erdészeti nemesítés dél-koreai mesterséges intelligenciával, új szaporítási technológiákkal és precíziós erdészeti fejlesztésekkel találkozik.

(x) Silvanus Forestry Kft.

Erdőtelepítési pályázat november 4-ig

Az Erdőtelepítés és fásítás támogatása (KAP-RD38-RD39-1-25) 64 milliárd forintos keretből ösztönzi új erdők és ipari célú fás szárú ültetvények létesítését. Az aktuális beadási időszak: 2026. október 7. – november 4.; a következő: 2027. február 3. – március 3. A támogatás mértéke célállománytípusonként eltérő.

Tulajdonosok és megfelelő tulajdonosi hozzájárulással rendelkezők is pályázhatnak. Erdőtelepítéshez előzetesen jóváhagyott kivitelezési terv szükséges.

Fiatal erdők ápolása és állománynevelése

A Fiatal erdők állománynevelésének támogatása (KAP-RD40-2-26) tervezeti státuszú felhívás a befejezett erdősítésű állományok ápolására, tisztítására és magas törzsnyesésére. Tervezett kerete 2 milliárd forint; a támogatás legfeljebb 100 000 eurónak megfelelő forintösszeg lehet.

A nyilvántartott erdőgazdálkodóknak jelzett beadási időszakok: tervezetten 2026. november 11. – december 9., majd 2027. március 31. – április 30. A végleges feltételeket figyelni kell.

Erdészeti pályázat a károk megelőzésére

Az erdőpotenciált veszélyeztető biotikus és abiotikus károk megelőzése (KAP-RD41-4-26) 3 milliárd forintos keretéből tűzvédelmi, vízvisszatartási és meghatározott erdővédelmi intézkedések támogathatók.

Beadás: 2026. október 14. – november 11.; 2027. március 3–31. és szeptember 1–29. Az igényelhető összeg és a szakmai követelmények célterületenként eltérnek.

Természetkímélő gazdálkodás és ellenállóbb erdők

Az Erdő-környezetvédelmi többéves kötelezettségvállalások EKV I. (KAP-RD35-1-25) az idegenhonos fajok visszaszorítását, tisztások helyreállítását, a természetes erdőfelújítás kézi ápolását és a természetkímélő faanyagmozgatást támogatja. Beadás: 2026. november 4. – december 2.; 2027. február 3–24.

Az EKV II. (KAP-RD35-2-26) az örökerdő-gazdálkodást, a folyamatos erdőborítást, a fokozatos szerkezetátalakítást és ökológiai vállalásokat segíti. A következő szakaszok: 2027. március 11–25. és szeptember 16–30. Mindkét EKV-felhívás egységköltség-alapú támogatást kínál.

Az erdei ökoszisztémák klímaváltozással szembeni ellenálló- és alkalmazkodóképességének növelése (KAP-RD41-3-25) 10 milliárd forintos kerettel segíti az erdők ellenállóbb összetételű felújítását. Nyilvántartott erdőgazdálkodók pályázhatnak: 2027. január 6–29. és március 3–31.

Agrár-erdészeti rendszerek előkészítés alatt

Az Agrár-erdészeti rendszerek telepítése, ápolása és fenntartása (KAP-RD21-RD22-3-26) még tervezet. Mezőgazdasági termelők mezővédő fasorok, szántóföldi erdősávok, fás legelők és kaszálók kialakítására készülhetnek. Az eddig megjelent ismertető szerinti tervezett beadás: 2026. november 11–25.; a végleges felhívás ezt módosíthatja.

Pályázatírás és pályázatmenedzsment a KP Tender Consulting Kft. segítségével

Az erdőtulajdon önmagában nem jelent jogosultságot. Meglévő erdőknél jellemzően nyilvántartott erdőgazdálkodói státusz és jóváhagyott erdőterv, új erdő telepítésénél kivitelezési terv, más céloknál további szakmai dokumentáció szükséges.

A KP Tender Consulting Kft. segít az erdészeti pályázat kiválasztásában, a jogosultság ellenőrzésében, a dokumentáció előkészítésében, a támogatási kérelem benyújtásában és a nyertes projektek pályázatmenedzsmentjében. A fenntartási időszak utánkövetési adminisztrációját, és a végső pályázati zárást is elkészíti. Érdemes már a beadási időszak előtt egyeztetni.

Kapcsolat: KP Tender Consulting Kft. • 8200 Veszprém, Radnóti tér 2/A
• iroda@kptender.hu • www.kptender.hu • +36703242368

A tájékoztató a 2026. október 12-én elérhető adatokon alapul.
A pontos feltételeket és határidőket a végleges, aktuális felhívások tartalmazzák.

(x)

Új fejezet nyílik a kortárs tárgykultúra és hazai kreatívipar diskurzusában: 2026. november 12. és 22. között Budapest számos helyszínén, közel 30 partnerrel rendezik meg első alkalommal a DesignFestet. A kezdeményezés egy olyan inkluzív, független és nyitott platformként határozza meg önmagát, amely a magyar designközösség szerves összefogását, az ágazatok közötti hazai együttműködések elmélyítését, valamint a szakma és a nagyközönség közötti párbeszéd megteremtését tűzte ki célul.

A DesignFest missziója, hogy közelebb hozza az érdeklődőkhöz a kortárs magyar designt, és rávilágítson a hazai kreatíviparban rejlő magas hozzáadott értékre. A fesztivál tudatosan törekszik a szélesebb közönség minőségi tárgykultúra és a magyar termékek felé történő orientálására, megmutatva, hogy az élvonalbeli hazai tervezői gondolkodás és az innovatív formatervezés nem elszigetelt luxus, hanem a mindennapi életünkben is elérhető, valós alternatíva.

A tárgykultúra és a magyar termék orientációja

A fesztivált szervező Magyar Bútor- és Faipari Szövetség kiemelt stratégiai törekvése a hazai termékek iránti figyelem és bizalom erősítése. Ennek kulcsa az új, kortárs, ugyanakkor a piacon is versenyképes és elérhető magyar termékek fejlesztése. A DesignFest katalizátorként kíván működni a két legfontosabb hazai pillér — a gyártói kapacitás és a kreatív tervezői szellemi tőke között, közvetlen szinergiát és együttműködési felületeket teremtve a két ágazat számára. A törekvést elősegítendő, a fesztivál részeként november 12-én a Kortárs Építészeti Központban sor kerül az első Design + Ipark Konnekt szakmai napra, melynek délelőttjén a gyártók kifejezetten azzal a céllal várják a kreatív szakembereket, hogy az együttműködésekből új, piacképes hazai designtermékek szülessenek, míg délután a már sikeres termékutak kerülnek fókuszba.

Tematikus kötetlenség és nemzetközi kontextus

A 2026-os DesignFest tudatosan tartózkodik az egyetlen központi téma kijelölésétől. A szervezők hisznek abban, hogy a design pont a változatosságától izgalmas: a fesztivál nem akar egyetlen design-elképzeléshez igazodni, hanem partnerei közreműködésével a legkülönbözőbb megközelítéseket hozza közös nevezőre. A programok sokszínűsége nem korlát, hanem a hazai alkotói szféra gazdagságának legfőbb értéke. Bár a rendezvény gerincét a magyar szcéna bemutatkozása adja, a szakmai párbeszédet olyan meghatározott nemzetközi kitekintések is gazdagítják, mint a neves német formatervező, Mark Braun előadása, valamint a nemzetközileg elismert bosnyák Zanat prezentációja, amelyek inspiráló kontextusba helyezik a hazai törekvéseket.

forrás: FABUNIO

A 2026. október 15-én megtartott szakmai találkozót a a francia Nemzeti Erdőtulajdonosi Központ erdészeti fejlesztési intézete (CNPF-IDF) és annak nyárfatermesztési munkacsoportja (Groupe de Travail Peuplier) szervezte Eric Paillassa szakértő koordinálásával. A Maine-et-Loire és Sarthe megyékben lefolytatott terepi bemutató egyúttal a 2025-ös IEFC Network Fund által támogatott, a Leóni Egyetem (Universidad de León), a PROPOPULUS és a Garnica (spanyol központú, faipari vállalat, amely kifejezetten a nyárfa ipari feldolgozására specializálódott) együttműködésében megvalósult nemzetközi projekt záróeseménye is volt.

MI-alapú kárfelismerés a terepen

A szakmai nap résztvevői nyárfaültetvényekben és fajta-összehasonlító kísérletekben tekinthették meg az applikáció működését. A projektet és az alkalmazást Flor Álvarez-Taboada, a Leóni Egyetem professzora mutatta be. Az AppPopuli+ lehetővé teszi, hogy az erdőtulajdonosok és az erdészeti szakemberek mobiltelefonjukkal fényképet készítsenek a károsodott növényrészekről, majd a kép alapján mesterséges intelligenciával támogatott javaslatot kapjanak a lehetséges kártevő vagy betegség azonosítására.

A résztvevők a gyakorlatban is kipróbálták az alkalmazást, és különösen annak egyszerű, felhasználóbarát működését értékelték pozitívan. A tapasztalatok alapján a francia partnerek támogatták a rendszer francia nyelvű változatának elkészítését. A Chambre du Peuplier, a francia nyárfaágazat szervezete a fejlesztőcsapatot egy 2027 szeptemberében esedékes újabb szakmai rendezvényre is meghívta.

Európai szintű megfigyelőhálózat alakul

Az AppPopuli+ célja nem csupán az egyedi káresemények felismerésének támogatása, hanem egy georeferált megfigyelésekre épülő, együttműködésen alapuló európai hálózat kialakítása is. Az alkalmazásba már Spanyolországból, Franciaországból, Olaszországból és Litvániából is érkeztek megfigyelések.

Az összegyűjtött adatok segítségével a kutatók és az erdőgazdálkodók:

1. Jobban megérthetik a károk térbeli és időbeli terjedését;
2. A károk, a nyárfa-fajták és a környezeti feltételek közötti összefüggések vizsgálata;
3. Hozzájárulhatnak az előrejelző rendszerek kiépítésében.

A projekt során azt is megvizsgálták, miként köthető össze az AppPopuli+ a Silvalert nevű, erdőkárok bejelentését támogató „citizen science” platformmal. A két rendszer jövőbeli összekapcsolása lehetővé teheti, hogy a Silvalert felhasználói is hasznosíthassák a Leóni Egyetemen fejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló azonosítási megoldásokat. Ez hozzájárulhat az európai nyárfaültetvények egészségi állapotának összehangolt megfigyeléséhez.

Sikeres projektzárás, új együttműködések

A franciaországi rendezvénnyel zárult az az egész éves programsorozat, amely az áprilisi európai webináriumra, a májusi granadai képzési napra, valamint a spanyol–francia kártevő-összehasonlító elemzésekre épült. A projekt további feladatai közé tartozott a georeferált megfigyelések elemzése, valamint az AppPopuli+ és a Silvalert lehetséges összekapcsolásának kidolgozása.

A tapasztalatok megerősítették, hogy az egyetemek, az iparági szereplők, az erdőtulajdonosok és az európai szakmai hálózatok együttműködése fontos szerepet játszik az új technológiák gyakorlati alkalmazásában. Az IEFC Network Fund támogatásával az AppPopuli+ egyetemi fejlesztésű alkalmazásból egyre inkább az európai nyárfaültetvények egészségi állapotának közös nyomon követését szolgáló eszközzé válhat.

*citizen science: A különböző kutatásokban világszerte egyre nagyobb szerepet kapnak a citizen science (vagy magyarul közösségi tudományos) projektek. Az ilyen programokban a lakosság segíti a kutatókat fotók, hangfelvételek, megfigyelések beküldésével, vagy éppen adatelemzéssel.

szemlézte: Ábri Tamás – SOE ERTI, Forrás: ProPopulus

Eltűnőben Magyarországról a színpompás őszi erdő látképe. A festők palettájára kívánkozó őszi színkavalkádot egyhangú szalmasárga árnyalatok veszik át. Kiszáradóban az Alföld, sőt, ma már az országnak szinte nincs is olyan zuga, ahol ne éreztetné hatását a tartós aszály és a hosszú hetekig tomboló nyári forróság. Bizonyos ártéri erdők is szomorú képet mutattak augusztusban, a fák többsége kiszáradt, lombozata csörgős-keményre aszott volt. Igaz, hogy csak jövő tavasszal látható pontosan, mekkora mértékű a fák pusztulása, de már most érdemes közelebbről szemügyre venni a jelenséget. Molnár Ábel Péter, a MATE Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszékének kutató-oktatója a drámai helyzet okai mellett az alkalmazkodás lehetőségeit is felvázolta a Zöld Hang számára.

Miben más az ártéri erdők pusztulása, mint az alföldi erdőfoltokban vagy a Börzsönyben tapasztalt károsodás? Miről mesél a tudósnak a drámai jelenség?

Talán az a legmeglepőbb, hogy a folyóhoz ennyire közeli erdőben is ilyen nagymértékű pusztulás történt. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen a füzek sekélyen gyökereznek, és erősen függenek a talajvíztől. Valószínűleg az alacsony vízállás miatt a füzes állomány alatti homokos-kavicsos talajban szokatlanul alacsonyra süllyedt a vízszint. Ez a két hőhullámmal együtt okozhatta a súlyos károsodást. Önmagában valószínűleg sem a vízszintcsökkenés, sem a hőhullámok nem eredményeztek volna ekkora pusztulást.

Jól látszik az is, hogy ahol a környező dombokról, hegységekből még lecsorog a talajvíz, ott kisebb mértékű a károsodás. A kisoroszi Szigetcsúccsal szembeni partszakaszokon például jóval kevésbé pusztultak az erdők.

A drónfelvételeken kiszáradt lombkoronákat látunk. Ez azt jelenti, hogy a fák elpusztultak, és már nem menthetők meg?

A pontos pusztulási arány csak jövőre derülhet ki. A mostani lombszáradásnak három kimenetele lehet egyedszinten: képes teljesen regenerálódni a lombozat, vagy csak a törzs egyes részeiből hajt újra a fa, vagy végleg elpusztul. Az általam ismert állományokban a Duna mentén zömében 40–60 százalékos, de helyenként akár 100 százalékos is lehet a károsodás. Mivel viszonylag új, alulkutatott jelenségről van szó, nehéz még pontos becslést adni. Az Alföldön az elmúlt években kocsányos tölgyesekben, magyar kőrisesekben és telepített erdeifenyvesekben is tapasztaltunk hasonlót, mely esetekben nagyarányú pusztulás jelentkezett.

Mely fafajokat érinti legérzékenyebben az ártéri erdőkben tapasztalható változás, és miből lehet következtetni a fák túlélési esélyeire?

A Szentendrei-szigeten vizsgált állományokban elsősorban a fehér fűz, a törékeny fűz és ezek hibridje, a berki fűz károsodtak. A nyárfajokat, például a nemes, fekete és fehér nyarat látszólag kevésbé érintette itt a pusztulás. A fák állapotáról már most is árulkodó lehet, hogy a levelek rászáradtak-e az ágakra, és elhaltak-e az első éves hajtások. Ha igen, kisebb az esély a túlélésre. Ha viszont a levelek lehullottak, de a megmaradtak zöldek, akkor jellemzően tudnak rügyet képezni, és ezért nagyobb eséllyel élnek túl. A pusztulás mértéke azonban tavasszal, a lombfakadás idején lesz igazán egyértelmű.

Milyen következményekkel járhat az őshonos fák pusztulása, és mennyire kell tartanunk az inváziós fajok térnyerésétől?

Az alsó lombszintben már most is sok inváziós faj található ezekben a puhafa-ligeterdőkben, például a zöld juhar, a fehér eper és az amerikai kőris, amelyeket a jelenlegi károsodás látszólag kevésbé érint. Ha a füzek kipusztulnak, ezek a fajok válnak uralkodóvá. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy végleg eltűnnek az őshonos füzesek.

A klímaváltozással együtt járó biome shift (biomeltolódás) során a fajok eltérően reagálnak: egyesek visszaszorulnak, mások képesek alkalmazkodni, és vannak, amelyek számára kedvezőbbé válnak az új körülmények. Az őshonos füzek nagy mennyiségű magot termelnek, a fiatal egyedek közül pedig természetes szelekcióval kiválasztódhatnak azok, amelyek jobban bírják az új klímát. Ezért nem féltem alapvetően az őshonos füzeket. A Szentendrei-szigeten az inváziós fajok térnyerése lehet átmeneti folyamat, de az is lehetséges, hogy tartósan átalakul az erdők fajösszetétele. Ezzel párhuzamosan új füzesek is kialakulhatnak a szigetekhez kötődő holtágak, morotvák mentén.

A Kárpát-medence növényvilága képes alkalmazkodni a klímaváltozáshoz? Milyen átalakulás várható a növényvilágban hosszabb távon?

A holocént tekintve nagyon gyorsak ezek a változások, ráadásul a melegedés és a szárazodás különösen kedvezőtlen bizonyos növényfajok számára. Ugyanakkor a korábbi földtörténeti időszakokban, például a legutóbbi jégkorszakban is előfordultak jelentős, gyors klimatikus változások, hideg és meleg irányban egyaránt.

A legnagyobb problémát nem feltétlenül a változás sebessége és mértéke jelenti, hanem az, hogy a tájainkat mára erősen átalakítottuk, tehát nem egy természetesen működő tájnak kell alkalmazkodnia a megváltozó klimatikus körülményekhez. A természetközeli élőhelyek feldarabolódtak, a fajok terjedését korlátozza, hogy hiányoznak az élőhelyek közötti összeköttetések. Továbbá sok élőhelyen nagyon magas az inváziós fajok aránya, illetve a túl- és alulkezelés is nehezítheti az élőhelyek működését. A klímaváltozás erre a már meglévő terhelésre rakódik rá. Ha egy idős erdőállomány elpusztul, előfordulhat, hogy a helyén nem az őshonos növényzet újul meg, hanem inváziós fajok kerülnek túlsúlyba.

Ezért nem egy természetes átrendeződésről beszélünk: sok esetben az élőhelyek összeomlása és leromlása figyelhető meg. A természetes vegetáció változása önmagában nem feltétlenül lenne probléma, de a jelenlegi körülmények között a folyamat gyakran degradációhoz vezet.

Mit tehetünk a káros folyamatok mérsékléséért? Befolyásolhatjuk a táj és a növényvilág alkalmazkodóképességét?

A globális hatásokra, például a trendszerű melegedésre, az egyre gyakrabban jelentkező hőhullámokra, a csapadék-rendszerünk átalakulására csak minimális vagy közvetett hatásunk van. Arra viszont lehet hatásunk, hogy a tájaink mennyire képesek ellenállni ezeknek a változásoknak. Ebben a víz kulcskérdés: minél több vizet tartunk vissza a tájban, annál jobban hűti a környezetét, és annál nagyobb esélyt teremthet a helyi csapadékképződésre is.

Az elmúlt hat év éghajlati adatai alapján az Alföldön a kétharmadára csökkent a májusi-júniusi csapadék mennyisége, ami a vegetáció szempontjából különösen fontos időszak – „a májusi eső aranyat ér”. A táji léptékű vízvisszatartás ezen a helyzeten tudna potenciálisan javítani a konvektív csapadékképződésen keresztül.

Emellett a mezőgazdaságban is érdemes a regeneratív, talajkímélő gazdálkodás irányába elmozdulni. Ez javíthatja a talaj vízháztartását, kedvezőbb mikro- és mezoklimatikus viszonyokat teremthet, és a termelés biztonságát is növelheti. A jobb állapotú talajok a komolyabb klimatikus szélsőségeket is jobban képesek pufferelni, így a táj alkalmazkodóképességének erősítése egyszerre természetvédelmi és gazdasági érdek.

Országos jelenségnek tekinthető az erdők pusztulása, és mennyiben kell újragondolnunk a természetvédelem feladatait a klímaváltozás miatt?

Igen, a klímaváltozás országszerte érezteti hatását, 2021–2022 óta mintha egy új klimatikus rendszerbe billentünk volna át. A halmozódó aszályok, a jelentősen megemelkedett hőmérséklet, a csapadék éven belüli szélsőséges eloszlása, illetve a tartós hőhullámok valószínűleg alaptulajdonságai a kialakulóban lévő új klímának. Sok szakmában, például a természetvédelemben is új hangsúlyok jelenhetnek meg: mérlegelnünk kell, mely élőhelyeket tudjuk megőrizni az új klimatikus körülmények között, melyek alkalmazkodását segíthetjük, és melyekről kell esetleg lemondanunk.

Hogyan tudnak a gyakorlatban alkalmazkodni az új helyzethez a gazdálkodók és a természetvédelem szakemberei?

Az elkövetkező években sok szakma a kísérletezés és a folyamatos alkalmazkodás időszakát fogja élni szerintem. A mezőgazdaságban például lehet, hogy továbbra is vetnek majd még kukoricát, de közben komoly kísérletezés folyik, hogy mely növények termeszthetők biztonságosan, illetve milyen agrotechnikai megoldások segíthetik a termelést az új klimatikus viszonyok között.

Az erdőgazdálkodásban fontos dilemma lesz, hogy hol érdemes elengedni a zárt erdőket, hol érdemes óvatosabb erdőkezelést bevezetni az érzékenyebbé váló erdőállományok védelme érdekében, és hol lehet majd még a jövőben is rentábilisan faanyagot előállítani.

A természetvédelemben pedig egyre fontosabb lesz azoknak az őshonos fajoknak, élőhelyeknek, ökológiai folyamatoknak a védelme, amelyek a megváltozott körülmények között is megállják a helyüket, mert nem egy statikus állapotot kell védenünk, hanem egy dinamikus, működő, válaszképes ökológiai rendszert, természeti örökséget.

forrás: Zöld Hang

A modern metropoliszok vezetői évtizedek óta egyértelmű mantraként ismétlik: még több fára van szükség. A növényzet enyhíti a nyári hőszigethatást, elnyeli a csapadékvizet, megszűri a port és életteret biztosít a madaraknak. Létezik azonban egy biológiai ellentmondás, amellyel a várostervezők sokáig kevésbé számoltak: a fák nemcsak szén-dioxidot kötnek meg, hanem pollent is termelnek.

A kérdés hátterét, valamint a fásítás és a légzőszervi megbetegedések összefüggéseit a Short Wave – NPR 2026. október 21-i, Can planting more trees make allergies worse? című epizódja járta körül. A beszámoló szerint a városi zöldítés továbbra is fontos, de nem mindegy, milyen fajokat és milyen arányban ültetünk.

Kétélű fegyver a betonrengetegben

Az allergiások és az asztmával élők számára a tavaszi virágzás nemcsak a természet megújulását jelentheti, hanem köhögést, nehézlégzést és mellkasi szorítást is. Súlyosabb esetekben a virágpor akár asztmás rohamot is kiválthat. A probléma nem maga a faültetés, hanem az, ha a zöldítést nem kíséri ökológiai és egészségügyi tervezés.

Amikor a pollen találkozik a szmoggal

A városi környezetben a virágpor és a közlekedési légszennyezés egymás hatását is felerősítheti. A kipufogógázokból származó részecskék kölcsönhatásba léphetnek a pollennel, ami fokozhatja annak allergizáló hatását. Ez különösen a nagy forgalmú, sűrűn beépített városrészekben jelenthet problémát, ahol egyszerre magas a pollen- és a légszennyezettségi terhelés.

A klímaváltozás meghosszabbítja a szezont

A melegebb telek és a korábbi tavaszok miatt számos növény hamarabb kezd virágozni, miközben a pollenszezon is elhúzódhat. A magasabb légköri szén-dioxid-szint egyes növényeknél a pollentermelést is fokozhatja.

A következmény egyszerű: az allergiások hosszabb időszakon keresztül találkozhatnak magas pollenkoncentrációval.

Több fa, több allergia?

Egy 2013-ban az Environmental Health Perspectives folyóiratban megjelent kutatás New Yorkban vizsgálta, hogy a gyermekek korai lakókörnyezete és a fapollen-érzékenység között van-e kapcsolat.

A legkevésbé fás területeken élő gyermekek 12 százalékánál, míg a legsűrűbb lombkoronával borított környezetben élők 26 százalékánál alakult ki fapollen-érzékenység.

Ez nem jelenti azt, hogy a zöld környezet önmagában káros lenne, de arra figyelmeztet, hogy a fásítás összetétele és az allergén terhelés is számít.

Nem minden évszak egyformán nehéz

A pollenterhelés az év során hullámokban változik. Tavasszal és kora nyáron elsősorban a fák és füvek pollenje okozhat panaszokat, nyár végétől pedig Magyarországon is különösen jelentős szerepet kap a parlagfű.

A pontos időzítés azonban területenként eltér, ezért az allergiások számára a helyi pollenjelentések követése sokkal hasznosabb, mint egy általános naptár.

Mit tehetünk egyénileg?

Magas pollenkoncentráció idején érdemes csökkenteni, mennyi virágpor jut be a lakásba. Ebben segíthet, ha a legterheltebb időszakokban rövidebben szellőztetünk, szabadtéri program után ruhát cserélünk, lezuhanyozunk és hajat mosunk. Az autóban a felhúzott ablak, megfelelő szűrő és belső levegőkeringetés csökkentheti a pollenterhelést, otthon pedig egy megfelelő légtisztító is hasznos lehet.

A pollenjelentések követése azért is praktikus, mert előre jelezhetik, mely napokon érdemes óvatosabban tervezni a hosszabb szabadtéri programokat.

Nem mindegy, milyen fákat ültetünk

A városi zöldítés egyik legnagyobb hibája a monokultúra lehet. Ha egy utcában vagy parkban nagy számban ugyanaz a magas pollentermelésű faj jelenik meg, annak virágzási időszakában jelentősen megemelkedhet az adott pollen koncentrációja.

A fajgazdagabb növényállomány ezzel szemben kiegyensúlyozhatja a terhelést. A kérdés tehát nem az, hogy legyenek-e fák a városban, hanem az, milyen fákat, milyen arányban és milyen környezetbe ültetünk.

Ebben a tájépítészeknek és a városüzemeltetőknek is fontos szerepük van. A gyors növekedés, az árnyékolás és az egyszerű fenntarthatóság mellett az allergén potenciált is érdemes figyelembe venni a fajok kiválasztásakor.

Nem kevesebb zöldre, hanem okosabb zöldítésre van szükség

A parkok és fasorok számos előnnyel járnak: árnyékot adnak, mérséklik a hőterhelést, segítik a városi biodiverzitást, és a természet közelsége a mentális jóllétre is kedvezően hathat. A megoldás nem a növényzet visszaszorítása.

A valódi kérdés az, hogyan lehet úgy zöldebbé tenni a városokat, hogy közben az allergiások életét se nehezítsük meg. A fajgazdag, tudatosan tervezett városi növényzet éppen ezt az egyensúlyt teremtheti meg.

forrás: fortal.hu

Erdőirtó. Kufár. Aki pénzért vágja ki az ország erdeit.

Elmondom, ki vagyok. De előbb hadd kérdezzek valamit.

Kezdjük a reggeleddel.

Felkelsz. Az ágyad fából van, vagy legalábbis a lécei. Kimész a mosdóba: a vécépapír fából készül. Kávét főzöl: a filter fából készül. A tojás kartondobozban jött. A tegnapi rendelésed is: a doboz, amit kibontottál, fa volt. Leülsz az asztalhoz. Fa. A padló alattad, a gerendák a fejed fölött, az ajtó, az ablakkeret szintén. Este előveszel egy könyvet. Az is fa.

Lehet, hogy most is egy faszéken ülsz, miközben megosztod, hogy irtjuk az erdőt.

Ha vidéken élsz, jó eséllyel fával is fűtesz. Nagyjából minden harmadik magyar lakásban részben vagy egészen a fa ad meleget.

Szóval: hány fát „irtottunk ki” ma a kedvedért?

Megmondom. 2024-ben Magyarországon fejenként nagyjából 0,7 köbméter fát termeltünk ki. Közben fejenként 1,4 köbméter új fa nőtt meg az erdőben. Majdnem kétszer annyi nő, mint amennyit kivágunk. Ezt nem én mondom, hanem a KSH.

Ha ez erdőirtás, akkor borzasztóan szar erdőirtók vagyunk.

A fenntarthatóság szót nem a „zöldek” találták ki. Egy szász bányatiszt, Hans Carl von Carlowitz írta le 1713-ban, mert fogyott a fa a bányák körül. Magyarországon 1808 óta képeznek erdészeket. Selmecbányán kezdték, hasonló megfontolások miatt. Azóta erdészek generációi építik, ültetik vissza azt, amit a korábbi korok feléltek.

Trianon után a Kárpátok nagy erdőségei a határon túlra kerültek. Ez az akkori erdők 84 százaléka. 1,1 millió hektár erdő maradt azon a területen, amit ma Magyarországként ismerünk. Ma 1,96 millió hektár erdőnk van, ez nagyjából 2,7 millió focipályányi terület. Száz év alatt 1,8-szeresére nőtt az erdőterület. Az élőfakészlet 2000 és 2025 között 326 millióról 423 millió köbméterre gyarapodott. 2000 óta egyetlen évben sem termeltük ki a növedék kétharmadát sem: 2025-ben nagyjából az 58 százalékát. Nagy része ott marad az erdőben, és nő tovább.

És ez a többlet dolgozik. 2024-ben erdeink 6,4 millió tonna szén-dioxidot kötöttek meg, nagyjából a hazai kibocsátás nyolcadát. A gerenda, a bútor, a könyv a polcodon tovább tárolja a szenet. Ez a második erdő.

Honnan lett ennyi erdő?

Trianon nem csak területet vitt el, hanem fát is. Addig a Kárpátokból, a Felvidékről, Erdélyből jött a gerenda, a szerszámfa, a tűzifa. Folyón szállították le az Alföldre. Az ország addig fát exportált. Egyik napról a másikra azonban behozatalra szorult épületfából és tűzifából is.

Az Alföldön volt a legnagyobb a baj. A tanyákon szárított trágyatéglával fűtöttek, mert fa nem volt. A szél hordta a futóhomokot. A levegőben szállt a por. A tüdővész akkoriban annyira elterjedt volt, hogy magyar népbetegségnek hívták: morbus hungaricus.

Erre jött egy erdőmérnök, Kaán Károly. Ő úgy látta, hogy az erdő nem csak fát ad. Párásabbá teszi a levegőt, csökkenti a port, és ez a tüdővész elleni védekezést is segíti. Az ő előkészítésével született meg 1923-ban az Alföld fásításáról szóló törvény. Kimondta, hogy a szántásra alkalmatlan futóhomokot, szikest és vizenyős földet be kell erdősíteni. A nagyobb birtokokon erdősávot, fasort kellett ültetni. Minden alföldi tanyát fásítani kellett, mérettől függetlenül. A törvény kiemelte a fásítás népegészségügyi, talajjavító és termésnövelő jelentőségét is.

A homokot egyébként nem 1923-ban kezdték megkötni. Már 1791-ben és 1807-ben törvény támogatta a fásítást és a homok megkötését. Az 1830-as évektől akácot ültettek a Duna–Tisza közén, hogy a buckák ne vándoroljanak tovább.

Akácot és fenyőt ültettek, mert az élt meg a homokon. Ma ezt is a szemünkre vetik. De akkor fa kellett és meleg, nem mintaerdő.

A program lassan indult, a két háború között alig nőtt az erdőterület. A második világháború után futott fel igazán. 1920-ban 1,1 millió hektár erdő volt. Ma 1,96 millió. Minden tíz hektár mai erdőből több mint négy Trianon óta lett erdő.

A mai erdeink jó része tehát nem ősi örökség. Pótlásnak készültek, mert a régit elvették. Faanyag, meleg, egészség volt a társadalom akkori szükséglete. Erdészek ültették, és erdészek nevelték fel ezeket a pótolt erdőket.

Ugyanaz a kép, ellentétes valóság.

Képzelj el egy fényképet: egy ember kést tart a kezében, a penge egy másik ember mellkasában van.

Mit látsz? Gyilkosságot? Vagy szívműtétet?

A képen ez nem látszik. Pillanatfelvételen a kettő ugyanúgy néz ki. A különbség az, ami előtte és utána történik. A sebész tudja, hol vág, miért vág, és mi lesz utána. Az egyik életet ment. A másik elvesz egy életet.

A vágásterület ugyanilyen pillanatfelvétel. Tuskók, csupasz föld, sokk. Ronda látvány, ezt senki sem tagadja. Az erdészek sem. Aki mást mond közülünk, az akassza gyorsan szögre a zöld kalapot, és soha többet ne menjen erdő közelébe.

Ám az erdőirtás helyén parkoló lesz, szántó vagy bevásárlóközpont. A vágásterület helyén pedig új erdő, kötelezően. Törvény írja elő, és ellenőrzik, betartatják. De ami ennél is fontosabb: egy valamirevaló erdész ezt erkölcsi kötelességének tartja, törvény ide vagy oda, és büszkén vállalja, de sajnos nem elég hangosan hirdeti, hány fát ültetett el karrierje során.

Magyarországon minden erdőre tízéves erdőterv készül. Védett és Natura 2000 területen a nemzeti park is ott ül az asztalnál, és nemet is mondhat. Szokott is. Idén október 2-án például a Duna-Ipoly Nemzeti Park nem járult hozzá újabb bontó- és végvágásokhoz a Börzsöny nemzeti parki rangban védett erdeiben.

Az erdők 42 százaléka valamilyen védelem alatt áll. A 63 erdőrezervátum magterületén semmilyen gazdálkodás nincs. Ez a program 1991 óta működik.

Egy gyors helyzetjelentés a gyakorlatból. A természetvédelmi szakember megmondhatja az erdőgazdálkodónak, hogy ezen vagy azon a területen nem lehet vágni. Fordítva ez nem működik. Az erdész nem sétálhat be a nemzeti parkhoz azzal, hogy ezt vagy azt a védett erdőt csakazértis levágja.

Az erdőterv mindenhol kötelező érvényű. Jó lett volna, ha évekkel ezelőtt minden védett területre elkészül a természetvédelmi kezelési terv is, és rendeletben megjelenik. Ma még nem mindenhol van ilyen. Ez például nem a mi hibánk legyen már, ha szabad kérnem.

A láncfűrész tehát nem gyilkos fegyver, hanem szike. Az számít, kinek a kezében van, és mi a terve vele.

És hogy ki tartja a szikét?

Senki nem azért lesz erdész, mert nem vették fel orvosira. Ezt a pályát nem kényszerből választja az ember. Azért leszünk erdészek, mert szeretjük az erdőt. Ezt a szakmát nem a természet ellen hozták létre, hanem azért, hogy legyen erdő továbbra is.

Őszintén? Ez a szakma nem arról szól, hogy hülyére keresed magad, minden egyéb híresztelés ellenére. Ezt pont az erdőkért felelős helyettes államtitkár mondta ki az első riportjában, amit az Erdészeti Lapokba készítettem vele. Arról kérdeztem, hogyan és miért került a biztosítási ágazatba.

Persze vannak olyanok, akik többet vettek ki a közösből, mint szabad lett volna. De ők nemcsak erdésznek hitványak, hanem embernek is…

Amit ma védeni akarnak, azt mi őriztük meg.

Említettem, hogy az erdők 42 százaléka valamilyen védelem alatt áll. Ez egy nagyon szép szám. De kérdezem: ki őrizte meg ezeket az erdőket, hogy ma legyen mit védeni?

Mi, erdészek. Generációkon át.

A védett erdő nem a semmiből lett. Száz-kétszáz évig valaki vigyázott rá. Ültette, nevelte, megvédte a legelő jószágtól, a tolvajtól, a tűztől és a társadalom faanyagéhségétől is. Ha ma egy erdőt védelemre méltónak tartanak, az a mi munkánk fokmérője. Nem a szégyenünk, hanem a bizonyítványunk.

A magyar természetvédelem bölcsőjét is erdészek ringatták. Kaán Károly, ugyanaz az erdőmérnök, már 1914-ben a természetvédelem kormánybiztosa volt. A természetvédelmet először az 1935-ös erdőtörvény szabályozta átfogóan. A címe is ez: „az erdőkről és a természetvédelemről”. Az első magyar védett terület 1939-ben egy erdő lett: a debreceni Nagyerdő 31 hektárja.

Puskás és a 6:3.

Tudom, mit gondolsz most. Kaán Károly, Mária Terézia, 1923, 1935. Szép kis sztori, de régi.

Igazad van. A múlt emlegetése olyan, mint amikor a magyar fociról Puskás Öcsi és a 6:3 jut eszünkbe. Igaz volt, dicsőséges volt, de ennek több mint hetven éve. A régi dicsőségből ma senki nem él meg.

Ezért nézzük, mit tettünk le az asztalra mostanában:

– Több fa áll az erdőben: Az ezredforduló óta közel 97 millió köbméterrel nőtt az élőfakészlet. A fával borított terület közel 200 ezer hektárral lett nagyobb.

– Kevesebb az elmaradt felújítás: Az állami erdőgazdaságoknál az esedékes, de még be nem fejezett erdőfelújítások területe 2020 és 2024 között 255 hektárról 169 hektárra csökkent.

– Több gyerek jön ki az erdőbe: Az erdészeti Erdei Iskolák a minősítés első évében, 2010-ben 38 ezer résztvevőt fogadtak. 2025-ben már közel 131 ezret. Ez több mint háromszoros növekedés, 35 minősített Erdei Iskolában.

– Több az öreg fa: A 100 évesnél idősebb állományok fakészlete 2000 óta 23 millióról 53 millió köbméterre nőtt. A területük 59 ezerről 141 ezer hektárra bővült.

Nem a 6:3-ból élünk. Abból élünk, amit ma csinálunk. És van még mit tenni, erről lejjebb bővebben írok.

Az erdő nem múzeum.

Az erdő mozgásban van. Lassú, de folyamatos mozgásban. Évmilliók óta így működik: jön egy vihar, egy aszály, egy tűz, és kidönt egy fát, egy erdőfoltot. Először a fényigényes úttörő fafajok jelennek meg itt: nyír, nyár, fűz. Aztán az árnyéktűrők veszik át a helyüket. Évtizedek múlva újra zárt erdő alakul ki a bolygatás helyén. Ez nem katasztrófa. Ez megújulás. Szakszóval: szukcesszió. De nem hónapok alatt zajlik, hanem évtizedek, évszázadok alatt.

Ha nem hiszed, nézz körül. A felhagyott szántókon, legelőkön, szőlőkben az elmúlt évtizedekben több mint 400 ezer hektáron nőtt magától erdő. Ezeket senki nem ültette. A természet tudja a dolgát.

Az erdész ezt a folyamatot utánozza. Néha gyorsítja, néha terelgeti.

És itt jön, amit kevesen tudnak. A tölgy, a magyar erdők egyik legfontosabb fája, fényigényes. A csemetéje az öreg fák árnyékában elpusztul. Ha sehol nem kap fényt, sok helyen egy-két emberöltő alatt kiszorítják az árnyéktűrő fák. Ezért ültetünk hektáronként akár hatezer vagy még több tölgycsemetét: a tölgynek szomszéd kell, hogy egyenesre nőjön. Mellé gyertyánt, vadcseresznyét. Felülről nézve az ilyen táj mozaik: fiatal, középkorú és öreg foltok egymás mellett.

Az öreg erdő érték. Ezt egyetlen erdész sem vitatja. De az erdő nem olaj és nem földgáz. Amit kitermelünk belőle, az nem fogy el örökre, hanem visszanő. Csak lassabban, mint a búza. A búzának egy nyár kell, a tölgynek egy évszázad. Az erdőben nincs gyors megoldás, és nincs gyors változás sem.

Az sem jó, ha csak öreg erdőnk van. Gondolj egy társadalomra, ahol szinte csak idősek élnek. Ki dolgozik, ki gondoskodik róluk, ki jön utánuk? Japán és Dél-Korea ma pont ezzel küzd: kevés a gyerek, sok az idős.

Vagy nézz rá a világpolitikára. A világot ma egy idősek otthonának lakói irányítják: a Doritos-sminkes Szőke-Torgyán (Bödőcs Tibor zseniális megfogalmazása nyomán), a medvén lovagló volt KGB-s és a Kínában gyártott Micimackó. Láthatóan fogalmuk sincs, mi zajlik körülöttük. Persze nemcsak azért, mert idősek, de nyilván a múlt megoldásait hozzák a jelen és a jövő problémáira. Hogy ez hova vezet, azt látjuk.

Az erdőnek is kell utánpótlás: csemete, fiatalos, középkorú és öreg állományok egymás mellett. Ha egy táj erdei mind egyszerre öregszenek meg, a vihar, az aszály vagy a szú is könnyebben viszi el őket rövid idő alatt. Az erdő se legyen idősek otthona.

Ha mindenhol betiltjuk a nagyobb bontásokat, sok helyen a tölgyestől is búcsút inthetünk. Nem az eszközt kell betiltani, hanem jól kell használni. És el kell magyarázni, mit miért teszünk.

Kufárok lennénk? Azt hiszem, kufárnak is elég hitványak vagyunk.

A 22 állami erdőgazdaság 2025-ben a bevételének kevesebb mint 2 százalékát hozta adózott nyereségként. Egy kereskedő ezen csak nevetne. Az Állami Számvevőszék szerint a közjóléti és ökoturisztikai feladatok zömében veszteségesek: a kirándulóhelyek, a turistautak, minden, amiért te kimész hétvégén az erdőbe. Évente 40–50 millió látogatás jut az erdeinkre. Az erdészeti erdei iskolákban tavaly közel 131 ezer résztvevő tanult. Mégis hogy működik mindez? A fából. Felmerül a kérdés: ki fizeti a révészt, és miből?

Ez nemcsak nálunk van így. Egy 27 országra kiterjedő uniós felmérésben a válaszadók több mint 80 százalékánál a fa hozza a legnagyobb bevételt az erdőből.

Az állam az erdő közszolgáltatásait csak kis részben fizeti meg. Pedig az erdők szénelnyelése beleszámít az ország uniós klímavállalásába. Ha az állam ezzel elszámol, ennek az értéke miért nem jut vissza az erdőhöz, az erdővel gazdálkodókhoz?

És ha holnaptól nem vágunk, ki fizeti a révészt? Te? Hajrá, szívesen elfogadjuk a hozzájárulást, minden forintra szükség van. Komolyan.

Egyébként gondolj csak bele: ha tényleg kufárok lennénk, rég kiirthattuk volna az erdőket.

Mondhatod, hogy a törvény nem engedte volna. Ez mondjuk pont igaz. Mária Terézia 1769-es erdőrendtartása óta szabályok védik az erdőt. 1879 óta folyamatosan erdőtörvény van hatályban, és azóta minden állami erdőben jóváhagyott üzemterv szerint kell gazdálkodni. De egy szabály csak papír, és a papírt át lehet írni. Erre az elmúlt évek salátatörvényei a legjobb példák. Ezért kell valaki kint, az erdőben, aki betartja azt, és maga is hisz benne. Ez pedig az erdész.

Egyébként is: milyen kufár az, aki levágja az aranytojást tojó tyúkot? Az erdész fizetése a fából jön, a fa pedig az erdőből. Ha tényleg kiirtanánk az erdőt, mi halnánk éhen először. Nem a kommentelő. Az erdész.

Kinek mi az anyagi érdeke?

Ha már pénzről beszélünk, tegyük ki az asztalra mindenkiét. A miénkkel kezdem.

Az erdészé: A fizetésünk a fából jön. Ezt nem tagadom. Az állami erdőgazdaságok fő bevétele a faeladás: 2024-ben ez a bevétel 94,2 milliárd forint volt. Ebből megy a fizetés, a turistaút, az erdei iskola is. Illetve a csekély nyereség (lásd fent), amit Állambácsi eddig kőkeményen bevasalt rajtunk. Érdekünk tehát, hogy legyen fa. Ehhez viszont erdő kell. Holnap is és száz év múlva is.

A fa vevőié: A fűrészüzem, a bútorgyár, az erőmű fát akar. Az öt nagy biomassza-erőmű a kitermelt fa nagyjából 17–18 százalékát égeti el. Az ő érdekük a sok és olcsó fa. Erről is beszéljünk nyíltan. És arról is, hogy a fa által adott meleg talán épp a te otthonodat is fűti. Személy szerint ezért tartom elhibázottnak a minisztérium kártérítésre való hivatkozását: mondjuk ki nyíltan, hogy ha ma leállítjuk a sokak által köpködött, és a szakmánk által (általam is) minimum kifogásolt működésű és hatásfokú erőműveket, elég szar télnek néz elébe a magyar lakosság egy része. Talán pont azok, akik a távhős meleg lakásból kommentelnek… Nekik javaslom, kérdezzék meg a kijevi embereket, mekkora buli volt a tavalyi telük fűtés nélkül. Igaz, hogy ott az otthon melege sokkal szörnyűbb okból szűnt meg.

A háztartásoké: Minden harmadik magyar lakásban részben vagy egészen fával fűtenek. Nekik elérhető tűzifa kell. Ha itthon kevesebbet vágunk legális módon, azt a fát valahonnan, valahogyan pótolni fogják.

A zöld szervezeteké: Nekik is van anyagi érdekük. Ez nem titok, és nem is szégyen. A számaik nyilvánosak, és ezt becsülöm.

– A WWF Magyarország bevétele 2025-ben 1 milliárd forint volt. Több mint a fele pályázatból jött. A marketing jellegű kiadásai egy év alatt 76 millióról 197 millió forintra nőttek. Ez a bevételük nagyjából ötöde.

– A Greenpeace Magyarország pénzének nagyjából 70 százaléka külföldről jön, főleg a közép- és kelet-európai hálózatának adományozóitól. Állami és céges pénzt nem fogad el.

– Az MME bevételének nagyjából 69 százaléka 2025-ben uniós, külföldi és nemzetközi forrásból származott.

– A WWF szentélyerdőkről szóló kiadványa egy uniós LIFE-projektből készült. A projektet a korábbi magyar agrártárca is társfinanszírozta.

– A WWF Magyarország igazgatója 2026 májusában helyettes államtitkár lett az új minisztériumban.

Titkos pénzt, összeesküvést nem találtam. De nem is kell. A dolog egyszerűbb.

A zöld szervezeteket nem az objektív igazságért fizetik. Az elért változásért fizetik őket. A pályázat, az adomány, az adó 1 százaléka akkor jön, ha van ügy, van baj, van kampány, van médiamegjelenés. Egy nyugodt jelentéssel, hogy „az erdő nagyjából rendben van, de azért még van min javítani”, nehéz pénzt gyűjteni. Ez nem bűn, ilyen a működési modelljük. Viszont ennek fényében ne kezeljük őket semleges szakértőként. Ahogy engem sem kell annak tekinteni. Én erdész vagyok, és ezt vállalom. Jöhetnek a dögölj-meg-kommentek, pont nem érdekel. Legalábbis igyekszem nem felvenni őket, de ez nyilván nem teljesen sikerül.

Hol nincs igazuk a „zöldeknek”?

Sok mindenben igazuk van. Erről lejjebb őszintén írok. Ám ezekben nincs:

– „Erdőirtás.” Erdőirtás az, ha az erdő helyén szántó, parkoló vagy lakópark lesz. Nálunk nő az erdő területe és a fakészlete is. A kivágott erdő helyén újat nevelünk.

– „Csak papíron nő az erdő.” A fával borított terület 2000 és 2024 között 1,69 millióról 1,88 millió hektárra nőtt. Nem csupán papíron. Ezek valódi fák, kint az erdőben. Az igaz, hogy egy része épp vágás után vár az erdősítésre. De ez is meg fog történni, ahogy eddig évszázadok óta mindig megtörtént.

– „Eltűnnek az öreg erdők.” A 100 évesnél idősebb állományok fakészlete ma több mint 52 millió köbméter. 2000-ben még csak 23 millió volt.

– „Tarvágás.” A végvágás nem tarvágás. A fokozatos felújítás utolsó lépése: akkor jön, amikor az új erdő már ott van az anyaállomány alatt. Védett területen a természetvédelmi törvény szerint összefüggően legfeljebb 5 hektáron végezhető, ennél nagyobb területen csak kivételesen. Az egyik legnagyobb port kavaró cikk maga is leírta, hogy erdész ezt nem nevezné tarvágásnak.

– „Az erdőgazdálkodás a GDP 0,02 százalékát adja.” Az Eurostat adataiból nagyjából 0,21 százalék jön ki, azaz tízszer annyi. És ebben a faipar még benne sincs.

– „Kufárok.” Kevesebb mint 2 százalék nyereséggel dolgozunk, lásd fent. Mint mondtam, igen szar kufárok vagyunk.

– A forrás nélküli számok. „Száz kivágott fából 62-t elégetünk.” „A tűzifa 60 százaléka értékes természetes erdőből jön.” „Félmillió köbméter energiafa védett erdőből.” Ezekre nem találtam nyilvános forrást. A 62 mellett ugyanabban a közleményben a „kétharmad” is szerepel. Mutassák meg a forrást, és van miről beszélnünk.

– „Ha 60 százalék fölött van a tűzifa, az rossz gazdálkodás.” Az arányt a fafaj dönti el, nem a rosszindulat. Az erdők közel negyede akác, és az zömmel tűzifa lesz. A gyertyánból és a cserből is főleg tűzifa lesz, másra a jelenlegi technológiák mellett alig használható. Ezt a WWF saját energiaszakértője is elismeri.

Tökéletesek vagyunk? Rohadtul nem.

Nem fogok hazudni neked. Az erdők közel 90 százalékát hivatalosan továbbra is vágásos rendszerben kezeljük. A kitermelt fa nagyjából fele tűzifa lesz, egy része erőműben ég el, sokszor gyenge hatásfokkal. Van, ahol olyan öreg állományt is levágnak, amit hagyni kellene. A végvágás egy kirándulónak pont úgy néz ki, mint egy tarvágás, és ezt évtizedekig nem magyaráztuk el. Elbújtunk a szakszavak mögé. Azt hittük, a munkánk magáért beszél. Nos, nem beszélt. Jól csináltuk a dolgunkat, csak senkinek nem mondtuk el, mit, miért és hogyan teszünk.

A folyamatos erdőborítást adó kezelés területi aránya ma nagyjából 10 százalék. Ezt lehet növelni, és kell is: fokozatosan, ott, ahol a termőhely (főként a klíma), a fafaj és a vadlétszám engedi. De nem mindenhol, és nem egyik napról a másikra. Egy idős erdőt 120–130 év pótolni. Sok mai erdőnket 60–70 éve a szocializmus brigádjainak dolgos kezei ültették, munkásindulókat dudorászva, a vágásos üzemmód szerint, egykorúra. Egy ilyen erdőt pedig évtizedekig tart örökerdővé alakítani (ha a termőhely, a fafajösszetétel és egyéb szakmai szempontok ezt egyáltalán lehetővé teszik), vagy más, folyamatos erdőborítást adó kezelésre átállítani. Ha ezt egyik napról a másikra tennénk, több kárt csinálnánk vele az erdőnek és a társadalomnak, mint hasznot. Az örökerdő nem egy kapcsoló, amit kényünk-kedvünk szerint ki-be kapcsolgathatunk.

Erre jogosan jöhetne a felháborodott kérdés, hogy akkor miért nem hagyjuk egyszerűen békén az öregerdőket? Nos, azért, mert ha eddig figyelmesen olvastál, már tudhatod, hogy a zömük a vágásos rendszerben, egykorú állományként nőtt fel. Tehát nagyon messze vannak a természetes erdőökológiai folyamatoktól. Ha ezeket egyik napról a másikra „elengedjük”, abból nem lesz holnapra őserdő. Sokuk, főként a jelenleg rohamosan változó klímában, könnyen leromolhat, vagy akár kártyavárként borulhat össze.

Még egy kis intermezzo: az örökerdőt, a folyamatos erdőborítást sokan mindenre jó megoldásnak tartják, mint az öreg görög a Windexet a Bazi nagy görög lagziban. Ezeknek a kezelési módoknak valóban megvan a helyük és valóban több helyen lehetne, kellene alkalmazni őket. Viszont az időt itt sem lehet megspórolni. Ahogy többször elhangzik a bejegyzésben, egy vágásos erdőt átalakítani évtizedekbe telik. Csináljuk, rajta vagyunk, de te nem biztos, hogy ezt már megéled. Mint ahogy én sem. A helyzet tehát kissé árnyaltabb, ha az úgynevezett átalakító gazdálkodási módban kezelt erdőket is számba vesszük.

Sajnos azonban az örökerdő sem használható mindenhol. Adott termőhelyi és klimatikus viszonyok kellenek hozzá, illetve szakértelem, géppark és pénz. Ezek sem mindig állnak rendelkezésre.

Nagyon szép kifejezés ez, hogy „az erdő”. Mintha ez olyan egységes lenne. Pedig nem az. Igyekszem egy példával érzékeltetni: „az erdő” úgy hangozhat, mint az, hogy „alma”. Van leánycsöcsű, pónyik, idared, golden, stb. De mégis mind alma. Az „erdő” inkább a „gyümölcs” fogalmához áll közelebb: alma, körte, banán, kivi, szőlő, sőt, egyesek szerint akár a paradicsom is. Az erdő ugyanilyen: egy szubmontán bükkös és egy ártéri ligeterdő, egy homoki fenyves, vagy egy akácos nagyon nem ugyanaz. Van, ami alkalmas a folyamatos erdőborításra, van, ami soha nem lesz az. És a gyors klímaváltozásról, az aszályról és egyéb környezeti hatásokról most nem is beszélek, mert az a 2+2-ből harmadfokú egyenletet csinál. Itt most nem ez a cél, hanem hogy érzékeld, milyen különbségek vannak erdők, gazdálkodási módok és elvárások között.

Az erdészek többsége tudja, hogy változni, változtatni kell. Mi tudjuk ezt a legjobban. Mi látjuk az aszályt, a száradó tölgyeseket, a szúkárt. 2022-ben, az aszály évében, a fáknak csak minden kilencedike volt tünetmentes. 2025-ben is alig a harmaduk. Nem a változással van baj. Hanem azzal, ahogy beszélnek rólunk.

Az erdő a tiéd is. Mondd el, mit vársz tőle.

A magyar erdészek a magyar társadalom erdeit kezelik. Neked is jogod van elmondani, mit vársz az erdőtől. Több öreg fát? Csendes, háborítatlan zugokat? Tűzifát a falunak, utat a kirándulóknak? Mondd el. Ez a te feladatod.

De azt ne mondd meg, hogyan csináljuk. A biológia, a termőhely, az aszály, a gazdasági lehetőségek és a társadalom faanyagigénye nem mindig engedik meg azt, amit szeretnél. A kívánság és a valóság között sokszor hatalmas szakadék tátong. Ezt nekünk kell becsületesen megmutatni, nem pedig eltakarni.

Emellett türelem is szükségeltetik hozzá. Az erdő olyan, mint Tolkien entjei: lassú, de feltartóztathatatlan. Minden változást évtizedekben mérünk. Az erdő irányváltása olyan, mint egy tartályhajóé. Ne várd tőle egy motorcsónak fürgeségét. És az sem segít, hogy a klímaváltozás közben gyorsabban rajzolja át alattunk a Panama-csatornát, mint ahogy azt követni tudnánk.

Az entek idejéhez az is hozzátartozik, hogy a laikus a friss erdőtelepítést nem látja erdőnek. Karók, térdig érő csemeték a fűben, kerítés a vad ellen. „Ez nem erdő” – mondja, és a maga szemével igaza is lehet. Csak éppen rossz órát néz. Sok mai öreg erdőnk is így kezdte. Amit ma csemeteként ültetünk, az alatt az unokáink fognak sétálni. Ez az entek ideje, nem a hírfolyamé.

Mindenki jobban tudja.

Erdőt kezelni a kommentmezőben és a (talán épp erdei biomasszával) fűtött városi irodában a legkönnyebb. Ott nincs aszály. Nincs szú. Nincs vad, ami lerágja a csemetét. Nincs falu, amelyik decemberben tűzifát vár, és nincs öreg néni, aki fázik, ha nem jön a tüzelő. Nincs gazdasági elvárás, nincs határidő. Nem lóg a fejed fölött Damoklész kardjaként a bürokrácia, és nem a te családod megélhetése a tét. A kommentmezőben minden erdő szép, és senki nem felel érte.

Én nem tartom magam okosabbnak egy biológusnál a harkályok ügyében. Inkább tanulok tőle. De aki még egyetlen hektár erdőért sem felelt soha, az ne magyarázza el nekem, hogyan kellene ezt csinálni. Véleményt mondani nem ugyanaz, mint felelősséget vállalni.

A papírról, fáról.

Írtak már szép könyveket az erdők védelméről. Papírra, ami ugye fából készül. De tudod, mit? Ez egyáltalán nem baj. Tényleg nem. Azt a papírt is valaki nevelte még akkor, amikor fa volt az erdőben. Egy erdész ültette, ápolta, védte a szárazságtól és a vadtól, aztán levágta, és a helyére újat ültetett. Szívesen.

De azt javaslom, gondold végig, hogy mit kérsz. Ha itthon kevesebb fát vágunk, attól nem fogsz kevesebb papírt, bútort, tűzifát használni. A fa máshonnan jön majd. Egy német kutatócsoport modellje szerint, ha az unió kevesebbet vág, a kiesés felét-háromötödét unión kívüli országok pótolnák. Olyan helyekről is jönne a fa, ahol sokkal kevésbé látjuk, hogyan termelték ki. A WWF egyik saját jelentése szerint 2017-ben a kereskedelemhez kötött trópusi erdőirtás 16 százalékáért az uniós fogyasztás felelt. Igaz, ebben a szója, a pálmaolaj és a marhahús a fő tétel, a fa csak utánuk jön.

Ez a csapda máshol is ismerős. A villanyautó szuper: nem pöfög ki semmit, és napelemről is tölthető. De sok akkumulátorhoz kobalt kell. A világ bányászott kobaltjának nagyjából háromnegyede a Kongói Demokratikus Köztársaságból jön. Ott a bányákban gyerekek is dolgoznak, sk. Azaz a saját kezeikkel. Ásnak, nehéz terhet cipelnek, lemennek a föld alá. Az amerikai munkaügyi minisztérium becslése szerint 5 és 35 ezer között lehet a számuk. Vajon ők is örülnek a villanyautóknak?

Igaz, ma már a villanyautók akkumulátorainak több mint fele kobalt nélkül készül. De a lényeg ugyanaz. Ami nem a mi udvarunkban történik, az attól még megtörténik. Csak nem látjuk.

A valóban felelős, a teljes képet figyelembe vevő megoldás tehát az lehet, ha helyben, fenntarthatóan kezelt erdőkből elégítjük ki a magyar társadalom faanyagigényét. És az sem baj, ha ezek az erdők emellett minél természetesebbek, minél több ökoszisztéma- és közjóléti szolgáltatást látnak el. Na, ezt csináljuk mi, és ehhez kívánok sok sikert a megmondóembereknek: hajrá, csináljátok jobban. Figyelünk és tanulunk tőletek. Vagy inkább szenvedjünk csak mi tovább vele, hogy aztán ránk lehessen mutogatni? Nyilván ez utóbbi a kényelmesebb…

Még egy gondolat: vajon miért létezik illegális fakitermelés a világon? Azért, mert a faanyag értékes, a társadalomnak szüksége van rá. Ha ez nem így lenne, senki nem kockáztatná a biztonságát, a szabadságát és az életét azért, hogy fákat vágjon ki.

A fakitermelés nem tűnik el, ha itthon kevesebbet vágunk. Csak elköltözik.

Gyere ki velünk.

Nem kommentben akarunk vitatkozni. Gyere ki velünk az erdőbe. Megmutatjuk a vágásterületet is, nem csak a szépet. Megmutatjuk, hol nő már térdig az új erdő ott, ahol pár éve még öreg fák álltak. Megmutatjuk a száradó tölgyest is. Utána vitatkozzunk. Személyesen, ne a kommentmezőben, kamuprofilok mögé bújva. Hanem ott, ahol a fák nőnek.

Egy erdész sosem a saját erdejét neveli. A tölgy, amit idén ültetünk, valamikor a következő évszázadban lesz érett. Mi addigra rég nem leszünk. Ezt a munkát nem a tech-CEO-kat megszégyenítő fizetésért csinálja senki, ahogy már mondtam. Hanem mert szeretjük az erdőt, és mert valaki egyszer nekünk is ültetett fákat.

Szóval még egyszer: hány fát „irtottunk ki” ma a kedvedért?

Mindegyiket egy erdész nevelte. Mindegyik helyére az erdész nevelt, ültetett újat, hogy az unokáidnak is legyen mi alatt sétálni, legyen mit használni. Szívesen.

Itt a vége, fuss el véle. Jöhetnek a kommentek. Kívánjátok a halálunkat, kívánjatok műanyaglakattal lezárt cellát mindannyiunknak, nehogy elrozsdásodjon, és valaha szabadlábra kerüljünk. Mondanám, hogy már megszoktam, de őszintén szólva ezt nem lehet.

De ahogy az elején említettem, hadd mondjam el neked, hogy én miért lettem erdész… Nem azért, mert nem vettek fel orvosira. Értelmes, művelt ember vagyok, aki bejárta már a világ számos sarkát. Idegen nyelveket beszélek, nem is akármilyen szinten. 25 éve fordítok és tolmácsolok angol–német–magyar nyelven (leginkább erdővel, vadgazdálkodással és természeti erőforrásokkal kapcsolatos témákban), és még nem töltöttem be a negyvenet, bár már nincs sok hátra addig. Tehát elég korán kezdtem. Választhattam volna olyan szakmát, amiből röhögve megélek. De én mégis az erdőt választottam. Mert szeretem. Mert semmi nem szólt úgy hozzám gyerekkoromban (és azóta sem), mint az erdő.

Nem vagyok „dinasztiabeli”, egyetlen erdész sincs a felmenőim között. A szüleim csodálatos emberek, fogászként dolgoznak több mint negyven éve. Az egyetlen testvérem szintén a szüleink által végzett szakmában dolgozik. Én vagyok a „vadhajtás”. (Bár sajnos ezt a szót is leeinstandolták mostanában. Nem olyan vadhajtás vagyok, nyugi…)

Érettségi után nemzetközi kapcsolatok szakra mentem. Aztán az első évben felébredt bennem a belső hang, ami azt mondta, hogy nekem máshol van dolgom, máshol van a helyem. Ezt a hangot azóta sem tudtam elhallgattatni. Egyetlen dolgot tehetek csupán: követem. Emlékszem drága apám könnyeire, amikor közöltem vele, hogy én mégis Sopronba megyek tanulni. Köszönöm neki és édesanyámnak, hogy támogattak ebben a döntésben is. Hogy könnyebb lett volna-e az életem, ha nem erdész leszek, azt nem tudom. De akármilyen nehéz is, boldogabb biztosan nem lennék.

Hogy van-e baj a mi házunk táján, „erdészéknél”? Persze. A baj nem kicsi. Nem véletlenül nem dolgozom állami erdőgazdaságnál, ugyanis az állami kosztnál és kvártélynál van jobb is. Nem beszélve a parancsuralmi rendszerről, ami bizony sokszor nemhogy ellentmondást, de konstruktív kérdést sem enged meg. Az sem véletlen, hogy számos, az erdőhöz egyáltalán nem kapcsolódó vargabetű volt a szakmai életutamban. Nem csupán nekem, hanem sok kollégámnak is.

De változunk. Hiszem és teszek érte, hogy ez jó irányba történjék.

Végezetül pedig hadd mondjak köszönetet az NGO-k látszólagos fehér lovagjainak, akik azért nem csupán szívjóságból teszik a dolgukat, és mindenkinek, aki harcos foteltermészetvédőként fröcsög a kommentek között hónapok, évek óta. Bizony alaposan beledobtátok a követ az állott pocsolyába. És ez egyáltalán nem probléma, sőt… Van baj, ezt mi sem tagadjuk. De mi lenne, ha egymás verbális gyilkolása helyett konstruktív vitát folytatnánk? Megy ez még nekünk egyáltalán? Persze az anyagi érdekek itt sem hagyhatók figyelmen kívül, ahogy ezt fentebb már megénekeltem. Jó lenne ebben a tekintetben is nyílt lapokkal játszani, őszintén beszélni, mert egyikünk sem az erdő ellensége.

Hogy mi mivel tartozunk a társadalomnak? Nyílt és őszinte, kétirányú kommunikációval. Évtizedekig elmulasztottuk elmagyarázni, hogy mit is csinálunk, mit miért teszünk, és mi ebben a közös érdek. Elfelejtettünk önvizsgálatot tartani, elfelejtettük megkérdezni az embereket, mit is várnak az erdőtől. Ezt a hiányt pótoljuk. Bukdácsolva, hibázva, de elindultunk az úton. Ez messze nem tökéletes, messze nem elég, de jóval több, mint ami eddig volt. Ne feledd: az erdőben nincs gyors változás. De változás mindig, folyamatosan van. Csak mi, erdészek nem stopperrel, hanem évszázadokra előre megírt naptárral dolgozunk. Érted, értetek és a következő generációkért.

Forrás: Hasulyó Péter, okleveles erdőmérnök FB oldala

Nagy viták alakultak ki a tarvágás körül: a laikus szemlélő ezt gyakran az erdő pusztításának nevezi. A látványt sokan sokkolónak tartják, a korábbi fás vegetáció helyén nyílt felszín marad, az új erdő kialakulása pedig hosszú időt vesz igénybe. Fábián Attila szerint azonban a beavatkozás szakmai megítéléséhez több szempontot is vizsgálni kell.

Nem egyformák a magyar erdők

Magyarország erdei nem egyformák – fogalmaz a rektor. Más megközelítést igényel egy természetközeli, őshonos fafajokból álló, védett erdő, mint egy faültetvény, egy akácos, egy nemes nyaras vagy egy károsodott, átalakításra szoruló állomány. Ezért a tarvágást sem lehet minden erdőtípusban azonos módon megítélni.

Fábián Attila szerint a nagy természetességű, őshonos és védett erdőkben kerülendő a tarvágás,

ezekben az állományokban a folyamatos erdőborítás fenntartása, a természetes felújítás és a kíméletesebb erdőkezelés kerülhet előtérbe. Más állományokban azonban a szabályozott tarvágás az erdő megújításának vagy fafajösszetétele átalakításának egyik eszköze lehet.

Fotó: Mecsekerdő

A döntésnél azt is mérlegelni kell, milyen állapotú az erdő, mi indokolja a beavatkozást, és mi követi azt. Az erdőgazdálkodás ugyanis nem ér véget a fakitermeléssel: az erdőfelújítás, a fiatal állomány ápolása és az erdővédelem ugyanúgy része a folyamatnak.

Kitermelés után megújításnak kell következnie

A tarvágásokkal kapcsolatos bírálatok egyik visszatérő eleme, hogy a fakitermelés után üresen marad a terület. Fábián Attila hangsúlyozza: az erdőgazdálkodás része az erdő megújítása is, a magyar szabályozás pedig erdőfelújítási kötelezettséget ír elő. Az erdészeti munka tehát nem ér véget a faanyag kitermelésével, az erdészeknek további felelősségük van a gazdálkodásban. Az erdőfelújítás módját az adott termőhelyhez és állományhoz kell igazítani, és a természetes folyamatokra építő erdőkezelés sem jelenti azt, hogy minden esetben beavatkozás nélkül kell hagyni a területet. A természetvédelem és az erdőgazdálkodás nem szükségszerűen egymással szemben álló célok – hangsúlyozza.

Egyes őshonos erdőtársulások megújulását aktív kezelés is segítheti, de a beavatkozás indokoltságát minden esetben az adott erdő ökológiai állapota és a kitűzött cél alapján kell megítélni.

A természetvédelmi elvárásoknak gazdasági következményei is lehetnek: a kíméletesebb, természetközelibb kezelés nagyobb kézimunkaigényt, alacsonyabb bevételt vagy hosszabb megtérülési időt jelenthet.

Miközben a társadalom egyre több szolgáltatást vár az erdőktől – a biodiverzitás megőrzésétől a klímavédelemig és a rekreációig –, ezek költségei nem mindig jelennek meg az erdőgazdálkodók bevételeiben.

Szálaló vágásnál a faanyag közelítése lóval kíméli a talajt / Fotó: MMG archív

A klímaváltozás új helyzetet teremt

A magyar erdők jövőjét egyre erősebben befolyásolja a klímaváltozás. A hosszabb aszályos időszakok, a szélsőséges időjárás és a károsítók megjelenése olyan terhelést jelent, amelyhez az erdőgazdálkodásnak is alkalmazkodnia kell. A korábban megfelelőnek bizonyult fafajösszetétel és kezelési mód nem feltétlenül garantálja az erdők fennmaradását a következő évtizedekben.

Fábián Attila szerint ezért az erdőgazdálkodás átalakítása elkerülhetetlen. Nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a természetesebb gazdálkodási formáknak, a termőhelyi adottságok figyelembevételének és az erdők állapotát nyomon követő kutatásoknak. A Soproni Egyetemen műholdas megfigyelésekkel, drónokkal és szenzorokkal követik a szárazodást, a rovarkárokat és más károsító folyamatokat. A kutatások az erdőtüzek terjedésének előrejelzését is segíthetik.

Fotó: Pixabay

Az alkalmazkodásban a vadállomány hatását is figyelembe kell venni, hiszen a vad rágása akadályozhatja a fiatal fák fejlődését és az erdő megújulását. A vízgazdálkodás, a természetvédelem, a vadgazdálkodás és az erdőgazdálkodás összefüggéseit ezért együtt szükséges vizsgálni.

A faanyagigény továbbra is fontos

Az erdőgazdálkodásról szóló vitákban gyakran háttérbe szorul, hogy a társadalom továbbra is jelentős mennyiségű faanyagot használ fel. A fa építőanyagként, bútorgyártási alapanyagként és tüzelőanyagként is fontos, sok vidéki háztartás számára a tűzifa a fűtés alapvető eszköze.

A fa felhasználásának környezeti mérlege attól is függ, mi készül belőle. A hosszú élettartamú fatermékekben a faanyagban tárolt szén tartósan megmaradhat, és bizonyos esetekben más, nagyobb környezeti terheléssel előállítható anyagokat is kiválthat. Ez azonban önmagában nem teszi fenntarthatóvá a fakitermelést: az erdő állapotát, megújulását és ökológiai szerepét ugyanúgy mérlegelni kell.

Fábián Attila szerint tehát nem az a helyes kérdés, hogy engedélyezni vagy tiltani kell-e a tarvágást. A döntésnek az erdő típusából, állapotából, a természetvédelmi szempontokból és a felújítás lehetőségeiből kell kiindulnia.

Az erdők hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen a szakmai alapú, nyílt párbeszéd, amelyben az erdészeti tudás, a természetvédelem és a társadalmi elvárások szempontjainak egyaránt érvényesülniük kell. A cél olyan erdőgazdálkodás kialakítása, amely a klímaváltozás körülményei között is képes megőrizni az erdők természeti értékeit és megújuló képességét.

forrás: A Mi Erdőnk / Magyar Mezőgazdaság