A hátterében a Bükk vidékén működő, gyakorló erdő- és vadgazdálkodó vállalkozás, az ERFAVAD Kft. áll, így a mindennapi terepi tapasztalatból indulok ki, nem az elméletből. Jól tudom, milyen könnyű elveszni a KAP-, VP- és LEADER-pályázatok, a VPR-elszámolások, az egységes kérelem és a számtalan erdészeti-vadászati határidő útvesztőjében.

Éppen ezért indítottam el ingyenes, kéthetente megjelenő hírlevelemet, amely röviden és lényegre törően foglalja össze a legfontosabb aktuális tudnivalókat és a közelgő határidőket.

A tartalmat három téma – erdő, gazda és vad – köré rendezem, így pár másodperc alatt megtalálható a saját területhez tartozó információ. Célom egyszerű: senki ne maradjon le egy fontos kiírásról vagy beadási határidőről pusztán azért, mert nem jutott el hozzá időben a hír.

A hírlevél mellett személyre szabott figyelőszolgáltatást is kínálok azoknak, akik a saját gazdaságukra vagy erdőbirtokukra szabott értesítéseket szeretnének. Konkrét ügyintézésben is segítek: pályázatírásban, VPR-elszámolásban és kincstári meghatalmazás alapján történő adminisztratív képviseletben. A szolgáltatás azoknak készült, akik szívesebben foglalkoznának a gazdálkodással, mint a papírmunkával – de tudják, hogy a határidők csúszása miatt a támogatás is elúszhat.

A feliratkozás ingyenes, mindössze pár másodperc, és a hírlevélről bármikor le lehet iratkozni. Ha szeretné, hogy a fontos erdészeti, gazdálkodói és vadászati határidők időben eljussanak Önhöz, látogasson el a birtokradar.hu oldalra és iratkozzon fel.

Köszönöm a FATÁJ szerkesztőségének a bemutatkozás lehetőségét – bízom benne, hogy olvasóik hasznos segítőtársra találnak a BirtokRadarban.

(x) BirtokRadar.hu

Az erdőtüzek helyzete az EU-ban – aktualizált változat: 2026. július 29.

-> 434 976 hektár terület égett le az év eleje óta.
(2025: eddig a napig a leégett terület 346 836 hektár volt)
-> 1 407 tűzesetet észleltek eddig az idén.
(2025: eddig a napig a tüzek száma 1 467 volt)
-> 17,98 Mt (millió tonna) az idén kibocsátott CO2.
(2025: eddig a napig a CO2-kibocsátás 8,48 Mt volt)
-> Magyarországról idén eddig 9 tűzesetet jelez (508 hektárnyi területtel) a rendszer.
(2025. egész évben összesen: 6 eset, 666 hektáron).
lásd ->https://forest-fire.emergency.copernicus.eu/apps/effis.statistics/estimates/HUN

Az adatokat nyárig havonta, aztán minden szerdán frissítik. Az EFFIS-ben feltérképezett és itt bemutatott tüzek körülbelül 30 hektár vagy annál nagyobb területet érintenek, és magukban foglalhatnak olyan tüzeket is, amelyeket növényzetgazdálkodási célból szándékosan okoztak.

Tűzveszély-előrejelzés július 29. és augusztus 5. között

Rendkívül szélsőséges időjárási körülmények uralkodnak Nyugat- és Közép-Európa nagy részén, amelyek leginkább Franciaországban és az Észak-Olaszországig nyúló Alpok-ív mentén, valamint a Brit-szigeteken és Írországban koncentrálódnak. Ezeket a területeket szélsőséges időjárási körülmények veszik körül, kiterjedve az Ibériai-félszigetre, a Balkánra és Észak-Afrika egyes részeire.
Nagyon magas a tűzveszély Skandinávia déli részén, Kelet-Európa egyes területein, valamint Észak-Afrika további területein. Magas vagy közepes tűzveszély jellemzi Kelet-Európa és Törökország szórványos területeit.
Kelet-Európában és Skandináviában továbbra is alacsony a tűzveszély.

forrás: EFFIS

A terepi egyeztetés egyik fontos tanulsága: a Homokhátságon nincs egyetlen általános recept. Vannak területek, ahol továbbra is indokolt az erdő fenntartása, máshol klímaadaptívabb, felnyíló erdőkben, cserjésedő mozaikokban vagy természetesen regenerálódó homoki gyepekben érdemes gondolkodni.

Az ilyen döntésekhez erdészeti tapasztalatra és ökológiai tudásra egyaránt szükség van. A közös terepbejárás éppen ezt a párbeszédet erősítette: hogyan lehet a Homokhátság változó tájain egyszerre figyelembe venni a gazdálkodási, természetvédelmi és klímaadaptációs szempontokat.

forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont

Ezek az erdők a vízrendezések előtt a Fehér és Fekete-Körös folyók árteréhez tartozó vízjárta tölgy-kőris-szil ligetredők voltak. Az elmúlt évszázadok során azonban megszűnt a közvetlen összeköttetésük a folyókkal. A természetes kis vízfolyásokat, holtágakat mint vízforrásokat a töltés levágta a fő mederről.

A munkacsoport végig követte a Mályvádi erdőben a víz útját a Fekete-Körösön lévő Sitkai csatorna és a folyón lévő szivattyús vízkivételi műtől a Biri-ér melletti vizes élőhelyig. Sajnos a Fekete-Körösön lévő vízkivételi műnél rendelkezésre álló vízhozam most a mezőgazdasági öntözési vízigény biztosítását is alig teszi lehetővé, így az erdő vízpótlása akadozik. A több mint 2000 ha területű Mályvádi erdőtömb vízpótlásának bázisa a Dénesmajori halastó, melynek nyár végi lehalászása idején feleslegessé váló víztömege kerül bevezetésre az erdei csatornarendszerbe és korábbi természetes medrekbe.

A szivattyús pótláson felül a folyón lefutó árhullámok vize gravitációs úton bevezethető lenne az erdőtömbbe, de az elmúlt években a csapadékhiány miatt ezek szinte teljesen eltűntek. A kutatók méréseket végeztek az erdőben lévő talajvíz figyelő és felhagyott tanyák melletti ásott kutakban. Egy 9 m-es ásott kút kivételével mind ki volt száradva. Egyértelművé vált, hogy növelni szükséges a biztos vízhozamot adó szivattyús kapacitást a folyamatos vízpótlás érdekében. Enélkül nem pótolható az utóbbi évek csapadékhiánya. A felszíni csapadékhiány, és a talajvíz csökkenése az erdők pusztulásához vezethet.

Ezután bejárták a Sarkad-Remetei erdőt is a vízpótlás hatásainak vizsgálata érdekében. Ott is méréseket végeztek ásott kutakban a jelenlegi talajvízszint meghatározására. A folyó melletti erdőtömbben, közel egy vízpótlást biztosító csatorna mellett volt csak elérhető talajvíz 7,5 m mélységben. Az egyetem munkatársai talajvíz figyelő kutat is fúrtak, melynek során talajszerkezeti és vízvezető képességi vizsgálatot is végeztek. A mérésekbe bekapcsolódtak a DALERD Zrt.-nél nyári gyakorlatukat töltő szakiskolások, és egy soproni egyetemi hallgató is. A csatornákban vezetett vízpótlás oldal irányú hatása műszeres méréssel itt is alig volt kimutatható. A talajvíz szintje ezen a területen is csökken az időszakos vízpótlás ellenére. Az erdő faállományának egészségi állapotán viszont jól kivehető a vízpótlás pozitív hatása.

A későbbiekben ezen a területen egy új erdei automata meteorológiai állomás létesül talajszondákkal kiegészítve a vízpótlás hatásának további elemzésére. A vizsgálatok eredményeinek felhasználásával a DALERD Zrt. és a KÖVIZIG munkatársai a vízpótló rendszer kiterjesztésén és hatékonyságának továbbfejlesztésén dolgoznak.

forrás: DALERD Zrt.

Úgy tűnhet, az erdőgazdálkodás eredményességét legkönnyebben a kitermelt faanyag mennyisége alapján értékelhetjük, ugyanakkor a hektáronkénti fakészlet vagy a kitermelhető köbméter nem a siker legfontosabb mérőszáma. A jövő versenyelőnye nem a nagyobb mennyiségben, hanem a nagyobb értékben rejlik.

Az erdőgazdálkodó, az erdész szakember feladata tehát nem egyszerűen az, hogy „sok fa nőjön”, hanem az, hogy adott termőhelyi feltételek között a lehető legnagyobb gazdasági érték szülessen. A termőhelynek való megfelelés – különösen a változó klimatikus körülmények között – azt is jelenti, hogy a gazdasági érték kéz a kézben jár az ökológiai értékkel. Erre az erdőt alkotó faállomány teljes életciklusa során tekintettel kell lenni.

Az értékteremtő erdőnevelés

Az erdész munkájának gazdasági eredménye csak évtizedek múltán válik láthatóvá, amikor kiderül, hogy az erdőből tűzifa, fűrészrönk, furnéralapanyag vagy más nagy értékű erdei választék kerül-e ki. Ennek alapjai jóval korábban, a fiatal állományokban végzett döntésekkel születnek meg: a tisztítások és gyérítések elvégzése, a javafák (jövőfák) kijelölése és az állomány szerkezetének tudatos alakítása – összefoglaló néven az erdőnevelés – azt a célt szolgálja, hogy a termőhely adottságaihoz igazodva a lehető legértékesebb és ökológiailag legstabilabb erdő, illetve faállomány alakuljon ki.

Egy jól időzített, szakszerű erdőnevelési beavatkozás olyan értéknövekedést eredményezhet, amely évtizedek múltán válik mérhetővé, de akkor sokszorosan megtérülhet. Ezért az erdőnevelést nem elsősorban költségként, hanem hosszú távú befektetésként érdemes szemlélni.

Magyarország természeti adottságai számos lehetőséget rejtenek. A hazai tölgyesek, bükkösök, akácosok, de a kisebb területeken előforduló egyéb faállományok is egyaránt képesek kiemelkedő értékű faanyagot adni.

A kocsánytalan tölgyből prémium hordó- és furnéralapanyag készülhet, amelynek a nemzetközi piacon is jelentős az értéke. A bükkből magas minőségű fűrészáru és bútoripari alapanyag állítható elő, míg a fekete dió, a vadcseresznye vagy a hegyi juhar kisebb mennyiségben is kiemelkedő értéket képviselhet. Az akác esetében sem feltétlenül a legnagyobb mennyiség jelenti a legjobb gazdasági eredményt, hanem a magas feldolgozottságú, tartós faipari termékek előállítására alkalmas minőségi rönk.

Az erdő egyszerre több értéket teremt

Az erdőnevelés célja ugyanakkor nem pusztán a faanyag minőségének javítása, hanem a termőhely adottságaihoz alkalmazkodó, életképes és hosszú távon stabil állomány kialakítása is. A jó erdőnevelés ezért mindig több szempont együttes érvényesítését jelenti: a minőségi faanyag-termelést, az ökológiai stabilitást és a termőhely védelmét.

A klímaváltozás ezt még inkább felértékeli. A hő- és aszálystressz, a szélsőséges időjárási események és az új károsítók megjelenése arra figyelmeztetnek, hogy a gyors növekedés önmagában nem elegendő. Azok az állományok lehetnek hosszú távon sikeresek, amelyek képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, miközben értékes faanyagot is biztosítanak.

Az erdőnevelés tehát nem egyetlen cél maximalizálása. A szakembernek azt kell felismernie, hogy a termőhelyi adottságok, az erdő állapota és a jövőbeli gazdálkodási célok alapján milyen beavatkozásokkal teremthető meg a legnagyobb hosszú távú érték. Ez esetenként elsősorban értékes faanyagot, máskor nagyobb ellenálló képességet vagy éppen kiemelkedő ökológiai értéket jelenthet.

Az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb kérdése éppen ezért az, hogy a rendelkezésre álló természeti tőkét hogyan tudjuk úgy kezelni, hogy az a változó környezeti feltételek között is minél többféle értéket teremtsen. A klímaváltozás és a szélsőséges időjárási események egyre kiszámíthatatlanabbá teszik a faanyagpiacot, miközben nő az igény a kiváló minőségű, igazolt eredetű és fenntartható faanyag iránt. Magyarország korlátozott erdőterülete miatt hosszú távú versenyelőnyünket aligha a mennyiség, sokkal inkább a minőség és a magas hozzáadott érték jelentheti.

Talán ez Stradivari örökségének egyik legfontosabb tanulsága is: a kivételes minőség nem egyik napról a másikra születik, hanem hosszú idő alatt alakul ki. Ugyanez igaz az erdőnevelésre is: a ma meghozott döntésekkel alapozzuk meg, hogy évtizedek múlva milyen minőségű és értékű erdő álljon előttünk.

forrás: NAK Erdészet

A kőrisrontó karcsúdíszbogár kiemelt zárlati károsító, amely az egyik legveszélyesebb inváziós erdészeti kártevő. Rövid idő alatt végzetes károkat okozhat a kőrisállományokban. Lárvái a fák kérge alatt fejlődnek, járataikkal megszakítják a víz- és tápanyagszállítást, így a fertőzött fák fokozatosan legyengülnek, majd elpusztulnak. A fertőzött fák nem menthetők meg, ezért a korai felismerés és a gyors beavatkozás kulcsfontosságú a károsító terjedésének megfékezésében.

A kőrisrontó karcsúdíszbogarat Magyarországon elsőként Beregsurányban azonosították: a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének (ERTI) csapdája fogta meg a zárlati károsító két kifejlett példányát. Ezt követően intenzív felderítés indult, mely során a növényvédelmi szakemberek az érintett területen már tüneteket mutató kőrisfákat is találtak. A begyűjtött lárvák és kifejlett bogarak alapján a Nébih laboratóriuma megerősítette, hogy a kőrisrontó karcsúdíszbogár több különböző fejlődési alakban is jelen van Magyarországon. 

A fakéreg alatt észlelt lárvák jelenléte azt bizonyítja, hogy a károsító az érintett területen már megtelepedett és szaporodik. A jelenlegi tudományos ismeretek alapján a fertőzés továbbterjedésének megakadályozására az egyetlen igazán hatékony védekezési mód a fertőzött fák és a 100 m-es körzetükben található gazdanövények eltávolítása és megsemmisítése. A szigorú intézkedés a kártevő életciklusának megszakítását és az egészséges állományok védelmét szolgálja. A nemzetközi tapasztalatok alapján ugyanis e nélkül a kőrisrontó karcsúdíszbogár Európa kőrisállományának jelentős pusztulását okozhatja, így hazánk őshonos kőrisfajait, köztük a Kárpát-medencében kiemelt természeti értéket képviselő magyar kőrist, valamint az erdei állományokat, települési fasorokat és parkokat is súlyosan veszélyezteti.

A Nébih és a területileg illetékes növényvédelmi hatóságok folyamatosan ellenőrzik az érintett térségben a kőrisállományokat a fertőzési gócok mielőbbi azonosítása és felszámolása érdekében. Ehhez fontos, hogy a lakosság, az erdőgazdálkodók és a szakemberek a kőrisfákon észlelt gyanús tüneteket, például a korona ritkulását vagy a kéreg leválását haladéktalanul jelezzék a hatóságok felé a tematikus bejelentő űrlap segítségével. 

A témában minden további hasznos információ elérhető a Nébih aloldalán: https://portal.nebih.gov.hu/korisronto-karcsudiszbogar

Kapcsolódó anyag:
Veszélyben a hazai kőrisállomány, már fertőzött fákat is azonosítottak a szakemberek című közlemény letölthető formában (docx)

forrás: NÉBIH

A képzés célja az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet előírásainak, a bevezetésére vonatkozó határidőknek, az átmeneti szabályoknak, valamint a kellő gondosság elvén alapuló rendszer (DDS rendszer) gyakorlati alkalmazásának részletes ismertetése. A résztvevők megismerhetik továbbá az Európai Unió elektronikus információs rendszerében történő beszámolási kötelezettségek gyakorlati végrehajtását is.

A rendezvénysorozat helyszínei

• 2026.09.17. – Sopron
• 2026.09.24. – Nyíregyháza
• 2026.10.01. – Pécs
• 2026.10.08. – Szeged
• 2026.10.15. – Budapest

A képzés tervezett programja

Azonos valamennyi helyszínen.

9:30–10:00

Regisztráció

10:00–12:00

• Köszöntő
• Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR) előzményei
• Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR) részletszabályai
• EUTR–EUDR átmenet, hatálybalépés
• EUDR 2026-os módosítások

12:30–14:45

• Kellő gondosság elvén alapuló rendszer (DDS rendszer)
• Elektronikus ügyintézési rendszerek
• Jogszerű fakitermelés esetei különböző jogállású területeken
• Faanyag nyomonkövetés
• EUDR FAQ termékpályához kapcsolódó kérdései és azok értelmezése a magyar jogszabályokkal
• Kérdés–válasz

Regisztráció

A képzés térítésmentes, azonban előzetes regisztrációhoz kötött.

2026.09.17. / Sopron / Regisztráció

2026.09.24. / Nyíregyháza / Regisztráció

2026.10.01. / Pécs / Regisztráció

2026.10.08. / Szeged / Regisztráció

2026.10.15. / Budapest / Regisztráció

További információ:
A regisztrációs felületeken képzési naponként, illetve az alábbi telefonszámon: +36 30 273 1581

forrás: EÁTK

Mivel a közelmúltbeli szélsőséges időjárási események időszerű emlékeztetőként szolgálnak a tájainkat érintő kihívásokra, a Hillier cég arra készül, hogy felvázolja, hogyan befolyásolhatja a klímaváltozás a fafajok kiválasztásának jövőjét az Egyesült Királyságban.

Az Urban Plant Lab kutatószervezettel együttműködve a fatermesztő cég azt vizsgálta, hogy a leggyakrabban előírt fafajok hogyan reagálhatnak az országra vonatkozó előrejelzett éghajlati viszonyokra.

A hamarosan megjelenő jelentés részletes éghajlati alkalmassági térképeket, fajonkénti elemzéseket és gyakorlati ajánlásokat tartalmaz, amelyek segítenek a jövőbeli faiskola-termelés, a fák előírásainak meghatározása és a táj hosszú távú ellenálló képességének alakításában.

A tanulmány emellett ötvözi az éghajlati modellezést a részletes növényi adatokkal, hogy szilárdabb tényalapot teremtsen a fák kiválasztásához, segítve ezzel a tájépítészeti szakembereket abban, hogy megalapozottabb, hosszú távú döntéseket hozzanak arról, hogyan befolyásolhatják a prognosztizált körülmények a különböző fajokat az Egyesült Királyságban.

Adam Dunnett, a Hillier park- és kertépítési igazgatója így nyilatkozott: „A fákat a jövőre gondolva ültetjük. Akár utcákra, parkokba, lakóparkokba vagy közterületekre szánják őket, a ma kiválasztott fajok közül sok még a következő században is virágzóan fog növekedni. Növénytermesztőként ezért felelősségünk, hogy jóval a jelenen túlra tekintsünk.

Már most is tapasztaljuk a változó időjárási viszonyok hatásait: forróbb nyarak, hosszabb aszályos időszakok és egyre gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási események formájában.

„Ezek a körülmények elkerülhetetlenül fontos kérdéseket vetnek fel mind a termesztők, mind az ügyfeleink számára, és pontosan ezért akartuk elvégezni ezt a kutatást.

„A cél nem az volt, hogy egy teljesen új fafajlistát állítsunk össze az Egyesült Királyság számára, hanem hogy jobban megértsük, hogyan fognak viselkedni az általunk már termesztett fafajok az éghajlatváltozás hatására, miközben felmérjük, hol lehetnek lehetőségek olyan fafajok bevezetésére, amelyek jobban megfelelnek a jövőbeli körülményeknek.

„A megállapítások máris alapul szolgálnak saját termelési tervezésünkhöz, éghajlati ellenállóképességi kísérleteinkhez és hosszú távú gondolkodásunkhoz.”

A jelentés megállapításai között szerepel, hogy míg számos jól ismert fafaj várhatóan az Egyesült Királyság nagy részén továbbra is ellenálló marad, mások egyes régiókban egyre sebezhetőbbé válhatnak a hőmérséklet folyamatos emelkedésével.

A jelentésből kiderül, hogy van ok mind az optimizmusra, mind a gondos tervezésre.

Bár az Egyesült Királyságban legszélesebb körben ültetett fafajok közül sok várhatóan továbbra is alkalmas marad a jövőbeli éghajlati viszonyok között, a kutatás olyan fajokat is azonosít, amelyek az elkövetkező évtizedekben egyes régiókban egyre sebezhetőbbé válhatnak.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy hol várhatók ezek a változások, az segíteni fogja a termesztőket, a tervezőket és a tájépítészeti szakembereket abban, hogy megalapozottabb, hosszú távú ültetési döntéseket hozzanak.

A teljes kutatási jelentést hivatalosan szeptemberben mutatják be a GroundsFest rendezvényen és az Arboricultural Association konferenciáján. Azok, akik az elsők között szeretnék megkapni a teljes jelentést, már most regisztrálhatnak, hogy a hivatalos bemutatás előtt exkluzív korai hozzáférést kapjanak hozzá.

forrás: ForestryJournal

A tervezett menetrend:
07.18. -> 105. adás – Dr. Sárvári János, az OEE könyvtárának őre

07.19. -> 106. adás – Dr. Busics György c. egyetemi tanár

07.25. -> 107. adás – Traxlerné Miléder Zsuzsanna tanulmányi előadó

07.26. -> 108. adás – Dr. Wilfing László egyetemi adjunktus

08.01. -> 109. adás – Dr. Divós Ferenc egyetemi tanár

08.02. -> 110. adás – Hipságh Gyöngyi oktatásszervező, könyvtáros

Az új epizódok az adott napon 16 órától érhetők el a Soproni Egyetem YouTube-csatornáján, ahol a nézők a korábbi portrébeszélgetéseket is visszanézhetik.

https://www.youtube.com/playlist?list=PL7ZzckRutpJIGtsR5e5sMI0bUvndxSNnq

Forrás: SOE

Szerző: Koncz Péter, ökológus, projektmenedzser a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban

A 40 fokot közelítő hőségben gyakran láthatunk az út szélén olyan fákat, amelyek lombkoronája mintha fehéren világítana. Jó eséllyel hársfákról van szó, melyek levelük fonákját felfelé fordítva próbálnak minél többet visszaverni a túlzottan erős  napsugarakból. Ez azonban csak egy a fák számos, többségében kevésbé látványos védekezési módszere közül. Az út szélén fehéren világító fák azt üzenik: baj van.

Ezek nem az egészséges működés jelei, hanem túlélési stratégiák. És az ország számos pontján már most is jól láthatók a hőstressz tünetei: koronaszáradás, száraz ágak, idő előtti lombhullás és ritkuló erdőállományok. A létért való küzdelem egyre több helyen bizonyul sikertelennek.

A fényvisszaverés mellett a lombkorona külső, erős fényben lévő levelei vastagabb szöveteikkel árnyékolják a lombkorona belsőbb részein lévő leveleket. A fotoszintézis fényvédelmi mechanizmusai is működésbe lépnek: a fölösleges fényenergiát nem hasznosítják, hanem hőként vezetik el, sőt fényként visszaverik így védve a levél sejtjeit a károsodástól.

Kulcsszerepben a víz

De mindezek a védekezési módszerek akkor hatásosak igazán, ha elegendő víz áll a fák rendelkezésére. Így intenzív párologtatással akár több fokkal is hűthetik a lombkoronát, miközben gyökereik egyre mélyebbre hatolnak a talajban a víz után kutatva.

Ahogy azonban a talaj kiszárad, a levelek bezárják a gázcserenyílásaikat, hogy mérsékeljék a vízveszteséget. Ezzel együtt a párologtatás is leáll, a levelek gyorsan felmelegszenek, és beáll a „nyári ősz”: a korai lombsárgulás és lombhullás.

Ha pedig ez nem lenne elég, az aszály által legyengített fákat könnyebben támadják meg az invazív rovarok, mint pl. a kőrisrontó karcsúdíszbogár, amely éppen júniusban jelent meg  hazánkban.

A talajban megtartott víz adhatná az erdők számára az igazi védelmet a Kárpát-medence egyre forrósodó nyarai során – azonban, úgy tűnik, keveset teszünk azért, hogy megállítsuk az elszivárgását. Pedig lenne mozgástér.

Örökerdők változatos fafajokkal és jóval kevesebb nagyvaddal

A vízmegtartás alapja nem elsősorban egy-egy műszaki beavatkozás vagy új, déli szaporítóanyagok alkalmazása, hanem maga az erdő szerkezete. A folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő-gazdálkodás, a többkorú, elegyes állományok és a kisléptékű, legfeljebb kisebb lékekben végzett fakitermelés mérséklik a párolgási veszteséget, javítják a mikroklímát és növelik az erdők ellenálló képességét.

Az utóbbi évtizedekben hihetetlenül megnőtt a nagyvadállomány, ami nemcsak gazdálkodási, természetvédelmi, hanem vízgazdálkodási probléma is. A túlzott vadnyomás akadályozza a természetes felújulást, elszegényíti a fafajösszetételt, megritkítja a cserje-, gyep- és mohaszintet, csökkenti a talaj árnyékolását és a víz beszivárgását, így rontja az erdők vízmegtartó képességét. A klímaadaptív erdőgazdálkodás egyik alapfeltétele ezért a nagyvadállomány 20–70%-os csökkentése (jelentős területi különbségek mellett), hogy a természetes felújulás és az új telepítések mesterséges védelem nélkül is egyre inkább sikeresek lehessenek.

A fafajösszetétel is jelentősen befolyásolja az erdők vízháztartását. Ezért indokolt a termőhelyhez kevésbé alkalmazkodó fenyvesek és akácosok fokozatos átalakítása őshonos, elegyes lombos erdőkké. Ezek jobban visszatartják a csapadékot, kedvezőbb mikroklímát teremtenek, csökkentik a tűzveszélyt, és hosszú távon stabilabb vízháztartást biztosítanak. A Mecsektől a Pilisig ma már 15–22 őshonos fafajjal dolgoznak az erdészek a mesterséges felújítások során, miközben a természetes újulatot is támogatják.

Ugyanakkor vannak olyan területek – például a Kiskunság egyes részei –, ahol a klímaváltozás miatt a zárt erdők fenntartása már nem reális. Itt a nyílt erdőssztyepp (erdő-gyep mozaik) vagy a gyepvegetáció megőrzése és helyreállítása jelentheti a hosszú távon fenntartható megoldást.

Sok kis erdei tavacska, okosan tervezett erdei utak

A hegyvidéki erdőkben korábban természetes módon alakultak ki kisebb tavak és időszakos vízállások, amelyek lassították a víz lefolyását, segítették a beszivárgást és hűtötték a mikroklímát. Helyreállításuk ma egyre több helyen zajlik, javítva a vízmegtartást és növelve a biodiverzitást, mivel élőhelyet biztosítanak számos vízi gerinctelennek, kétéltűnek és más erdei fajnak. Vizet a tájba, a vizet az erdőbe is.

Kevesen gondolnak rá, de az erdők jelentős vízveszteségét sokszor az erdészeti utak okozzák. A lejtő irányába futó utak összegyűjtik a csapadékot, majd csatornaként gyorsan kivezetik a vizet az erdőből. A megoldás a használaton kívüli utak megszüntetése, a víz visszavezetése keresztirányú árkokkal az erdőbe, valamint rönkgátak, rőzsegátak és hordalékfogók létesítése helyben található fából. Ezek a természetközeli beavatkozások egyszerre lassítják a lefolyást, növelik a beszivárgást és mérséklik az eróziót.

A víz visszatartása nemcsak ökológiai, de erdőgazdálkodói érdek is. Sőt, a meglévő erdők megőrzésével és vízmegtartó képességük helyreállításával már ma nagy segítséget adhatnánk a klímavédelemnek. Sokkal gyakrabban hallhatjuk, hogy több fát kellene ültetnünk, miközben az új erdőknek legalább 40–50 évre van szüksége ahhoz, hogy lombkoronája összezáródjon, saját maga számára is védelmet nyújtó mikroklímát alakítson ki, és valóban ellenállóvá váljon a szélsőséges időjárással szemben.

Kis projektek tanulságos eredményekkel

Az elmúlt két évtizedben legalább 20, erdőkhöz kapcsolódó vizesélőhely-rehabilitációs projekt valósult meg Magyarországon. Ezeket egy erdőrestaurációs adatbázis jelenleg is folyamatban lévő elemzése során azonosítottuk.

• Jó példa a Kaszó-LIFE projekt, amelynek keretében mintegy 290 hektáron javították az erdők vízellátását kotrással, gátépítéssel, tavak kialakításával és vízfolyások revitalizációjával. A beavatkozások hatására a talajvízszint 40–50 centiméterrel emelkedett.
• A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Táti-szigeteken mintegy 195 hektáron javította az ártéri erdők vízellátását vízkormányzó műtárgyak létesítésével, vizes élőhelyek kialakításával és őshonos fafajok telepítésével.
• A Fényi-erdőben közel 300 hektáron épültek vízvisszatartó műtárgyak, miközben az inváziós akác visszaszorítása és az erdőszerkezet természetesebbé alakítása is megvalósult.
• A LIFE4OakForests projekt keretében több kis léptékű vízmegtartó beavatkozás történt hegyvidéki tölgyesekben. Helyi faanyagból hordalékfogó rönkgátakat építettek, az erdészeti utakról lefolyó vizet az erdőbe vezették, és kisebb vizes élőhelyeket hoztak létre.

Bár ezek a beavatkozások egyenként kis területet érintenek, vízgyűjtőszinten néhány száz hasonló vízvisszatartó létesítmény és hiányzó ökológiai elem helyreállítása már jelentős javulást eredményezhet az erdők vízháztartásában.

A projektek tapasztalata azt mutatja, hogy a leghatékonyabb megoldások nem egyetlen beavatkozásra épülnek, hanem a vízmegtartást az erdőszerkezet helyreállításával és a természetes folyamatok támogatásával együtt kell megvalósítani.

A víz összehoz

A vízmegtartás nem csupán erdészeti, hanem társadalmi feladat, amely az erdészet, a vízügy, a természetvédelem, a mezőgazdaság, a vadgazdálkodás és az energiapolitika összehangolt együttműködését igényli. Csökkenteni kell az erdőkre nehezedő kitermelési nyomást, újra kell gondolni a biomassza energetikai felhasználását, és ahol megvalósítható, a tűzifatermelésben az inváziós fafajoknak nagyobb arányban kellene szerepelniük.

A klímaváltozás hatására az erdők kiszáradnak, és egyre inkább szén-dioxid-kibocsátókká válnak. Nem arra hivatottak, hogy ellensúlyozzák a fosszilis energiahordozók elégetéséből származó kibocsátást.  A hőkupolák alatt még védekeznek, de egyre gyakrabban kimerülnek. A stressz jelei ma már mindenki számára láthatók, a megoldások pedig ismertek, alkalmazásuk is megkezdődött. A kérdés az, hogy képesek leszünk-e időben segíteni az erdőknek, hogy azok továbbra is segíthessenek rajtunk. Cselekednünk kell, már nincs mire várni!

Koncz Péter

Ökológus, projektmenedzser a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban.
A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban természetvédelmi beavatkozások kivitelezését koordinálta.

forrás: MásfélFok