A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának egyetértésével, 2026. május 1-e  (péntek) 00:00 órától az alábbi vármegyékben elrendelésre kerül a tűzgyújtási tilalom:

• Szabolcs-Szatmár-Bereg

Az aktuális tűzgyújtási tilalomról és a tűzgyújtási szabályokról a www.erdotuz.hu vagy a www.katasztrofavedelem.hu honlapján elhelyezett térképen, illetve a kapcsolódó információs anyagokból tájékozódhatnak.

A hatóságok kérik a lakosságot, hogy fokozottan ügyeljenek a tűzgyújtási tilalom betartására, hiszen a felelős magatartással hatalmas környezeti és vagyoni kár előzhető meg! 

1 másodperc odafigyeléssel elkerülhető lehet a 100 órás tűzoltás és a 100 éves erdészeti helyreállítás! Köszönjük az együttműködésüket!

Forrás: NÉBIH – erdotuz.hu

A faépítészet már rég nem csak hétvégi házakról, erdei kabinokról vagy látványos dizájnmegoldásokról szól. A korszerű, előre gyártott fapanelekből ma már családi házak, szálláshelyek, középületek, sorházak és akár többszintes városi ráépítések is készülhetnek. Magyarországon még mindig viszonylag újszerűnek számít ez az építési mód, de a nemzetközi példák és az itthoni referenciák alapján egyre nagyobb bizalom épül köré.

A CLT-technológia lényege: tömör fa, gyári pontosság

A CLT, vagyis a cross laminated timber lényege, hogy a farétegeket egymásra merőlegesen ragasztják és préselik össze. Az így létrejövő panelekből nagyméretű fal- és födémelemek készülnek, amelyeket gyári körülmények között, pontos méretre gyártanak le, majd az építkezés helyszínére szállítanak.

Ez a módszer egészen más tempót diktál, mint a hagyományos építkezés. 

Egy családi ház szerkezete néhány nap alatt felállítható, nagyobb léptékben pedig akár néhány hét alatt elérhető a szerkezetkész állapot. 

Huszár András szerint a CLT egyik legnagyobb előnye éppen ez: a folyamat sokkal kiszámíthatóbb, feszesebb és tisztább, mint a megszokott építőipari menetrend.

Nem könnyűszerkezetes ház, hanem tömörfa épület

A CLT-t itthon sokan automatikusan a könnyűszerkezetes építkezéshez sorolják, Huszár András szerint azonban ez félrevezető. A CLT nem vázas rendszer, hanem maga a tömör fal a tartószerkezet. Súlyában is közelebb áll a téglához, mint a klasszikus könnyűszerkezetes megoldásokhoz: miközben egy köbméter könnyűszerkezetes ház nagyjából 250 kilogramm, a CLT 500-550 kilogramm körüli. Ez a tömörség a használati érzetben is megjelenik.

Aki belép egy CLT-házba, nem egy ideiglenes vagy könnyed szerkezetet érzékel, hanem egy stabil, masszív épületet. A fa természetes atmoszférája közben otthonosabb, melegebb belső teret adhat, mint sok hagyományos építőanyag.

Gyorsabb kivitelezés, kiszámíthatóbb büdzsé

A CLT nem feltétlenül attól lesz olcsóbb, hogy maga az alapanyag lényegesen kevesebbe kerül. Az előnye inkább a tervezhetőségben, a gyorsaságban és a kisebb kivitelezési kockázatban van. A pontos előkészítés miatt kevesebb a rögtönzés, a panelek gyártmánytervi szinten készülnek, a helyszínen pedig már csak az összeszerelés történik. Ez különösen városi ráépítéseknél, tetőtér-beépítéseknél és sűrűn lakott környezetben lehet nagy előny. Rövidebb ideig kell daruzni, kisebb a zaj, tisztább az építkezés, és kevesebb ideig terheli a környéket a kivitelezés. 

Huszár András szerint akár hónapokkal is rövidülhet egy projekt menetrendje.

Tűz, víz, földrengés: ezektől félnek a legtöbben

A faépületekkel kapcsolatban az egyik leggyakoribb félelem a tűzbiztonság. A szakértő szerint ez azonban sokszor tévhit: a tömörfa másként viselkedik, mint a vékony gyújtós. A CLT felülete tűz esetén elszenesedik, a beégési idő pedig jól számítható. Szerinte ebből a szempontból a technológia nem teljesít rosszabbul a hagyományos megoldásoknál.

A vízre és a párára ugyanakkor figyelni kell, ahogy minden épületszerkezetnél:

• a megfelelő párazárás, 
• rétegrend 
• és tervezés – kulcskérdés. 

Ha ezek rendben vannak, a faszerkezetek nagyon hosszú élettartamúak lehetnek: több száz éves tetőszerkezetek és faépületek is bizonyítják, hogy a jól megóvott fa időtálló anyag.

A magyar piac még tanulja a CLT-t, de már nyitottabb

Magyarországon a CLT aránya még alacsony, jóval kisebb, mint például Ausztriában, ahol a faépítészet sokkal nagyobb hagyománnyal és ipari háttérrel rendelkezik. Itthon a bizalom lassabban épül, részben a korábbi könnyűszerkezetes építkezések vegyes tapasztalatai miatt.

A helyzet azonban változik. A Hello Wood már nemcsak kabinokat, hanem családi házakat, szálláshelyeket, hotelt, iskolát és külföldi projekteket is épít ezzel a technológiával. Huszár András szerint a következő években óvodák, iskolák, kisebb középületek és városi ráépítések területén is egyre többször jelenhet meg a CLT.

Aki ilyen házban gondolkodik, annak a legfontosabb tanács: már a tervezés korai szakaszában vonjon be tapasztalt szakembereket. 

A CLT akkor működik igazán jól, ha a koncepció, a költségkeret, a gépészet és a kivitelezés nem külön életet él, hanem már az elején összehangolt rendszerként épül fel.

forrás: VG.hu

Megszólalók:
Berger Péter erdőgondnok, Bakonyerdő Zrt. Bakonybéli Erdészet
Adamik Péter gyárigazgató, Bakonyerdő Zrt. Franciavágási Fűrészáru Gyár
Regenye Tamás faárukészítő – fajátékok alkatrészeit készíti
Keserű József tulajdonos, Keserű és Fiai Kft. – legidősebb interjúalany

Műsorvezető: Szalga Bogi

A Bakonyerdő Zrt. által fenntartható erdőgazdálkodási módszerekkel kezelt bakonyi erdőkből származó fa ma is természetes és értékes alapanyaga a mindennapoknak. A Bakonyban a fa feldolgozása és felhasználása évszázados hagyományokra épül, a belőle készült tartós termékek hosszú időn keresztül megőrzik a fa növekedése során megkötött szenet is.

A Bakonyerdő Zrt. által kezelt, állami tulajdonú erdőkből származó fa egyrészt a térség egyik legfontosabb megújuló nyersanyaga, másrészt olyan helyi tudás és hagyomány alapja, amely generációkon átívelve kapcsolja össze az erdőt, a mesterségeket és a mindennapi életet. A fenntartható erdőgazdálkodással kezelt bakonyi erdők fája ma is értéket teremt: feldolgozva műhelyekben, otthonokban és használati tárgyakban él tovább.

Több évszázados hagyomány a Bakonyban

Bakonybélben és környékén a famegmunkálás már a 18. századtól fontos megélhetési forma volt. A természeti adottságok miatt, a településen a faeszköz-készítés korán jelentős jövedelemforrássá vált, és a 19. századra Bakonybél valóságos fafaragó faluvá fejlődött. A helyiek nem egyszerűen használták a fát, hanem magas szintű mesterségbeli tudással dolgozták fel: a faluban és a környéken a famunkából élő kézművesek, napszámosok és kereskedők külön réteget alkottak, a bakonybéli portékák messze földre eljutottak. A helyi termékeket a Dunántúlon kívül külföldi kereskedők is vásárolták, a mesterek tudását más országokban is megbecsülték. 

A bakonybéli faművesek elsősorban a mindennapi élethez és a munkához szükséges, tartós és praktikus tárgyakat készítettek. Szerszámnyelek, favillák, fagereblyék, talicskák, létrák, vágódeszkák, háztartási eszközök és gazdasági használatra szánt faáruk kerültek ki a kezük alól, de készítettek kisebb szerszámokhoz nyeleket, kenyérlapátot, zsámolyokat, botokat és számos egyéb háztartási és gazdasági eszközt. A mesterek legfontosabb alapanyaga a bükk volt, amelyet sokoldalúsága miatt „mindenes” faként tartottak számon, míg a rugalmasságot igénylő eszközökhöz gyakran kőrist használtak. Külön értéke volt ennek a hagyománynak a takarékos szemlélet: a lábon megvett fáknak a tövétől a legkisebb gallyig igyekeztek minden részét hasznosítani. Ez a gondolkodásmód ma is korszerű üzenetet hordoz: a természetes alapanyag érték, amelyet felelősen kell felhasználni. 

Fenntartható erdőből a mai használati tárgyakig

A Bakony erdeiből származó faanyag, ma is jól követhető értékláncban jut el a felhasználóig. A térségben meghatározó fafaj a bükk, kisebb mennyiségben tölgy és más fafajok is biztosítják a minőségi alapanyagot. Az erdőből kikerülő rönkök feldolgozó üzembe kerülnek, ahol fűrészáru, deszka, palló készül belőlük, hogy ezután további műhelyekben és gyárakban nyerjék el végleges formájukat. A fa útja, így az erdőtől a feldolgozáson át egészen a kész bútorokig, padlóburkolatokig, építőipari elemekig, szerszámnyelekig vagy éppen játékalkatrészekig követhető.  A bükkből parketta, bútor, szerszámnyél, gyerekjáték-alkatrész, hintaalkatrész vagy akár szánkóléc is készülhet. A helyi feldolgozók tapasztalata szerint a bükk tartós, jól megmunkálható és esztétikus alapanyag, ezért ma is keresett a különböző termékek gyártásában. A Bakonyból származó fa jelen van az otthonokban, a műhelyekben, a kéziszerszámokban és a gyerekek játékai között is. 

A fa, mint alapanyag klímavédelmi jelentősége

A fából készült tartós tárgyak és eszközök klímavédelmi szempontból is jelentős értéket képviselnek. Amíg ezek a termékek használatban vannak, megőrzik azt a szenet, amelyet a fa növekedése során megkötött. Vagyis a hosszú élettartamú fatermékek nemcsak használati értéket képviselnek, hanem a szén hosszabb távú tárolásához is hozzájárulnak. Ezért különösen fontos, hogy a fenntarthatóan kezelt erdőkből származó fa minél nagyobb arányban tartós, értékes termékekben hasznosuljon.

A Bakonyerdő Zrt. számára a fa felhasználása egyszerre jelent hagyományt, gazdasági értéket és jövőbe mutató szemléletet. A bakonyi erdők fája olyan termékekben él tovább, amelyek sokszor éveken, évtizedeken át szolgálják az embereket, miközben kapcsolatot teremtenek az erdő, a mesterségek és a fenntartható anyaghasználat között.

Ezt a kapcsolatot mutatja be az Erdőmánia új epzódja is, amely a bakonyi fa útját követi végig az erdőtől a feldolgozáson át a kész termékekig, felidézve a térség faipari hagyományait és mai szereplőit is. 

Ha még nem tetted, érdemes ellátogatnod az Erdőmánia YouTube-csatornájára.
És ha még nem iratkoztál fel, most itt az idő! Így biztosan nem maradsz le semmiről.

forrás: Erdőmánia

Nem mindegy a kert mérete

Az egyik legfontosabb kérdés, mekkora területet kell rendszeresen gondozni. Kisebb kertekben sokszor teljesen elegendő egy elektromos vagy akkumulátoros fűnyíró, amelyek könnyebbek, egyszerűbben kezelhetők, és gyorsan bevethetők. Nagyobb telkeknél vagy hosszabb használat esetén viszont már fontosabb lehet az eszköz üzemideje és a teljesítménye. Ilyen helyzetekben a benzines gépek jelentenek továbbra is nagyobb segítséget. Minél nagyobb tehát a gondozást igénylő terület, annál inkább számít a teljesítmény és a folyamatos használhatóság. Általános iránymutatásként elmondható, hogy 500 négyzetméter alatt ritkán indokolt benzines gép vásárlásán gondolkodni, ekkora területig ugyanis az akkumulátoros modellek jellemzően egy feltöltéssel is elvégzik a munkát.

Tagolt vagy sík?

Egy sík, nyitott gyepfelület gondozása egészen más feladat, mint egy fákkal, bokrokkal, ágyásokkal vagy kerti bútorokkal tagolt terület tisztán tartása. Ha sok ilyen kis akadály található a kertünkben, érdemes a könnyű, jól manőverezhető fűnyírógépek közül választanunk. Ilyenkor az akkumulátoros vagy kisebb elektromos modellek kényelmesebbek lehetnek, mert egyszerűbb velük kerülgetni az akadályokat, és könnyebb irányítani őket. Lejtős terepen ugyanakkor a gép tömege is megfontolandó szempont: egy nehezebb benzines gép mozgatása emelkedőn vagy lejtőn fárasztóbb lehet, mint egy könnyebb, akkumulátoros változaté.

Gondoljuk át, milyen gyakran vesszük elő

Ha csak alkalmanként használjuk a gépet, más szempontok számítanak, mint rendszeres, heti szintű kerti munkánál. Ritkább használat esetén sokaknak praktikus választás az elektromos vagy akkumulátoros megoldás, mert egyszerűen tárolhatók, könnyen indíthatók, és kevesebb karbantartást igényelnek. Ha viszont nagyobb területet gondozunk rendszeresen, vagy szezonban szinte hetente használjuk a gépet, akkor hosszabb távon megtérülhet egy erősebb, intenzívebb igénybevételre tervezett modell vásárlása. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a benzines gépek szezon végi tárolása némi előkészítést igényel – az üzemanyagot le kell ereszteni, vagy stabilizálóval kell kezelni, különben a következő tavasszal indítási problémák léphetnek fel.

A zaj és a kényelem sem mellékes szempont

Egyre többen veszik figyelembe azt is, hogy mennyire kényelmes egy-egy eszközt használni, és mekkora zajjal jár a munka. Különösen lakóövezetben vagy sűrűbben beépített környezetben lehet fontos, hogy a kerti munka ne zavarja a szomszédokat. Az elektromos és akkumulátoros gépek jellemzően halkabbak, egyszerűbben indíthatók, és sokak számára kényelmesebb használatot nyújtanak. Ez különösen akkor számít, ha gyakran, rövidebb időszakokra vesszük elő az eszközt. Kevesen tudják, hogy sok településen helyi rendelet szabályozza, mikor végezhető zajkeltéssel járó kerti munka. Egy halkabb gép ebből a szempontból is több rugalmasságot ad.

Gondolkozzunk előre

Sokan az aktuális tavaszi munkák alapján döntenek egy-egy kerti gép megvásárlása mellett. Lehet, hogy most csak a gyepet kell rendben tartani, de nyáron már szükség lehet a szegélyek rendszeres igazítására vagy erősebb növényzet kezelésére is. Érdemes lehet ezért olyan megoldásban gondolkodni, ahol különböző eszközök – például a szegélynyíró és a fűkasza – ugyanazzal az akkumulátorral üzemeltethetők. A kompatibilis akkumulátor-rendszerek ráadásul hosszabb távon költséghatékonyabbak is: nem kell minden új eszközhöz külön energiaforrást beszerezni, és a meglévő akkumulátorok értéke sem vész el egy újabb gép vásárlásakor.

+ 1. Nincs egyetlen jó választás

A benzines, elektromos és akkumulátoros megoldások mindegyikének megvan a maga helye, a kérdés csupán az, melyik illik legjobban a saját helyzetünkhöz. Ha a kertünk méretét, a használat gyakoriságát és a saját kényelmünket is mérlegeljük vásárlás előtt, biztosan jó döntést fogunk hozni. Egy körültekintően megválasztott gép pedig nem csupán megkönnyíti a munkát, de az egész szezont kellemesebbé teszi számunkra.

forrás: Andreas Stihl Kft.

Magáról így vall:

„1961 telének utolsó napján születtem az Isten áldotta nyolc kerben. Szarvasi anyától, és Gönci apától.

Gyerekkorom a Práter utca, Gönc Borsó-hegy, Szarvas Kőrös holt ága arany háromszögben telt.

75-ben jelentkeztem a Szegedi szakközépbe. 180-nál több jelentkező, 28 felvett. Átirányítottak hát Ásotthalomra.

Mikor végeztem, felvettek a Parkerdőhöz gépkezelőnek.

Két év szakirányú munka után lehetett újra nekivágnom a szakközépnek Szegeden, addig leérettségiztem a Vörösmarty gimnáziumban.

A következő évek 90%-a aztán már a pesti oldalhoz kötődik. Erdész szemmel nézve ez nem túl népszerű végvár. De a végvárakat sem lehet feladni! Még most is van mit tanulni ebben a városi környezetben.

Az erdő is egy piac, csak most már nem a tűzifát akarják belőle látni az itteni emberek, hanem az egyéb szolgáltatásait. Szerintem.

Ezért laboratóriumnak is jó ez a végvár.

Apám 14 éves koromban elkövette azt a hibát, vett nekem egy új Riga 12-es motort. Most egy 36 éves nyugger rendőrségi motorral szeretek a-ból b-be közlekedni.

A víz, az Élő víz bennem él. Sokat vagyok Szarvason, a Kőrös vissza hív.

Az erdőben létezés (a föld), a három gyerekem (ma már három külön család) és a két unokám célt ad, értelmet az Élethez!”

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

Tisztújítás a Prolemn-en belül, az intézményi folytonosság jegyében

Cătălin Tobescu elnök mandátuma lezárult, miután az egyesület megerősítette szerepét a faipar képviseletének platformjaként a hatóságokkal és a nyilvánossággal folytatott párbeszédben.

Cătălin Tobescu az Asociației Industriei Lemnului (AIL) – Prolemn élén állt a szövetség 2020-as alapítása óta. Mandátuma alatt a Prolemn fontos irányokban volt aktív:

• az intézményi párbeszéd megerősítése az erdészeti szektor és a faipar számára

• a fa mint megújuló erőforrás fenntartható használatának támogatása

• aktív részvétel a szektor versenyképességét érintő vitákban

„Az AIL – Prolemn keretében végzett tevékenység sok személyes örömet és különleges szakmai élményt hozott számomra. Találkoztam olyan emberekkel, akik szeretik közösségüket és embertársaikat, kiemelkedő képességű vezetőkkel, rendkívüli szellemű vállalkozókkal, akik csodálatos projekteket valósítottak meg, valamint a szépséget és a jól végzett munkát kedvelő emberekkel” – nyilatkozta Cătălin Tobescu. „Köszönöm mindenkinek ezeket az emlékeket, amelyeket drága és értékes örökségként őrzök. Ez egy stafétaváltás és az Egyesület tevékenységének újraindulása lesz, új energiával és a részvétel iránti lelkesedéssel. Most minden eddiginél nagyobb szükség van egy erős és reprezentatív egyesületre a faiparban, és sok sikert kívánok Adrian Băbannek mandátuma alatt.”

Cătălin Tobescu korábbi elnök tevékenységi jelentése itt olvasható.

Adrian Băban, a Prolemn új elnöke

A közgyűlésen Adrian Băban-t választották meg az AIL – Prolemn új elnökének, aki a versenyképességgel, a szabályozással és a fenntartható gazdaságra való átállással kapcsolatos kihívások által jellemzett helyzetben veszi át a mandátumot.

Adrian Băban a romániai erdészeti szektorban és faiparban széles körű tapasztalattal rendelkező szakember, aki mind az erdészeti erőforrások kezelésének területén, mind a magánszférában végzett tevékenységet. Karrierje során vezetői és szakértői pozíciókat töltött be a Romsilva szervezetén belül, részt vett a faanyag-gazdálkodási és -hasznosítási folyamatokban, valamint az erdőgazdálkodási politikákkal és a szektor piacának működésével kapcsolatos projektekben és vitákban. A faiparban működő vállalatoknál is dolgozott, hozzájárulva a termelési és értékesítési projektek fejlesztéséhez, ami megerősítette az ágazat értékláncáról alkotott átfogó szemléletét.

Emellett részt vesz a Grupul pentru Dialog Forestier (Erdészeti Párbeszéd Csoport) tevékenységében is, amely az erdészeti politikák és a fenntarthatóság témáival foglalkozó szakmai párbeszéd platformja. A megszerzett tapasztalatok révén Adrian Băban folyamatosan részt vesz a romániai faipar fenntarthatóságával, versenyképességével és fejlődésével kapcsolatos szakmai párbeszédben.

Beszédében kiemelte mandátumának prioritásait:

• a nemzeti és európai hatóságokkal folytatott párbeszéd megerősítése;
• a fafeldolgozó-ipar versenyképességének támogatása;
• a fa mint megújuló anyag és éghajlati megoldás népszerűsítése;
• az egyesület tagjainak összetartásának és egységes képviseletének erősítése.

„A Prolemn egy új kihívás, amelyet teljes mértékben, magabiztosan és energiával vállalok. Az egyesület organikusan növekedett, és szép eredmények, kommunikációs tőke és közismertség portfólióját halmozta fel, és köszönöm Cătălin Tobescu-nak ezt a szilárd alapot, amelyre tovább lehet építeni” – nyilatkozta Adrian Băban. „Köszönöm az egyesület tagjainak is a belém vetett bizalmat és a programomban javasolt tevékenységekhez és projektekhez ígért támogatást. Biztos vagyok benne, hogy együtt sikerül majd előtérbe helyezni a román ipar versenyképességét, innovációját és fenntarthatóságát.”

forrás: ProLemn

Az erdőknek a várható kedvezőtlen környezeti feltételekhez való alkalmazkodása elősegítése céljából 2025. nyarán egy ágazati, illetve ágazatközi egyeztető platformként, illetve szellemi műhelyként megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum. A huszonkét szervezet delegáltjából álló Fórum és annak több mint száz szakértőt magában foglaló munkacsoportjai munkáját a Kormány erdőkért felelős szervezeti egysége (eddig az Agrárminisztérium Erdőkért Felelős Helyettes Államtitkársága) irányítja, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Erdészeti Szakértői Hálózatának aktív szerepvállalása mellett.

A Fórum ülései, valamint szakmai rendezvényei, a széles körű közös gondolkodás és tájékoztatás érdekében nyíltak. Jelenleg így a Fórum az az aktív szakmai platform, amelynek a keretei között erdészeti szakkérdéseket széles érintetti körben meg lehet vitatni. A Planet Budapest 2026 Expo keretében tervezett erdészeti szakmai konferenciát így kézenfekvően a Fórum szervezte meg.

Planet Budapest 2026 Expo

„Hiába a vállalások és fogadkozások, a globális szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt években tovább nőtt, a felmelegedést pedig nem sikerült megállítani. A felmelegedést kísérő másik nagy kihívás a vízválság, ami ugyancsak nem enyhült, hanem súlyosbodott. Emiatt mára az alkalmazkodás vált az egyetlen reális céllá.” – nyilatkozta a Portfolio-nak 2026. januárjában Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke a március hónap során zajló Planet Budapest 2026. Expo kapcsán.

A Planet Budapest 2026. Expo sarokpontjai az előbbiekkel összhangban az adaptáció, a vízbiztonság, a körforgásos gazdaságra való átállás. A szervezők célja olyan megoldások bemutatása volt, amelyek a jövő generációk esélyeit nem rontják tovább, sőt javítják.

Az említett célok különösen hangsúlyosak az erdők kapcsán. Az erdőknek, mint természetes elnyelőknek, jelentős szerepük van a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében, mezo- és mikroklímajavító hatásukkal pedig védik a természetes és épített környezetüket.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy az erdők is kitettek a kedvezőtlen környezeti változásoknak. Az erdei mikro-, mezoklímát és életközösséget védő faállományt alkotó fafajok csak meghatározott klimatikus tartományokban (hőmérséklet, talajvíz, légnedvesség) képesek megfelelően fejlődni és fennmaradni. Ha pedig senyved vagy elpusztul az erdő faállománya, akkor senyved és elpusztul az erdei életközösség, degradálódik az erdőtalaj, drasztikusan lecsökken a szén-dioxid elnyelés, és megszűnik az erdő környezetében található területekre kifejtett védőhatás.

Az erdők védelme – jelen összefüggésben alkalmazkodásra való felkészítése, illetve annak segítése – nagyban hozzájárul tehát a globális fenntarthatósági célokhoz.

„Versenyben vagyunk az idővel abban a tekintetben is, hogy a biodiverzitás rohamos hanyatlását hogyan lehet lelassítani és megállítani.” – fűzte tovább a fenntarthatóság és alkalmazkodás kérdéskörét Kőrösi Csaba a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány stratégiai igazgatója a konferencián megtartott köszöntőjében.

Kőrösi Csaba ezekkel a személyes üzenetekkel zárta a köszöntőjét: „Most azt kérjük Önöktől, hogy az erdővagyonunk megóvása érdekében Önök próbálják meg megelőzni a 100 ezer éve nem látott gyorsaságú környezeti változást. Próbáljanak olyan erdőgazdálkodási módot, olyan növény-állományt mihamarabb kialakítani, ami képes 100 évet ugrani előre az időben. Próbálják meg pozitívan befolyásolni a megváltozott hidrológiai ciklust, próbálják meg megőrizni az erdők szén-dioxid elnyelő kapacitását, továbbá próbálják meg fenntartani az erdők esetében kiemelkedő jelentőségű biodiverzitást.”

Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár az alábbi, II. János Pál pápa enciklikájából választott idézettel köszöntötte az egybegyűlteket: „Üdvözölni kell az életminőség és az ökológia felé irányuló figyelem növekedését, amit elsősorban a fejlettebb társadalmakban lehet észlelni, melyekben a személyek figyelme már nemcsak a túlélés problémáira, hanem az életföltételek átfogó jobbítására irányul.”

Üdvözölte a Planet Budapest Expók által közvetített, az erdőket érintően is helytálló üzeneteket: kifejtette, hogy a fenntarthatóság kérdését nem szabad leegyszerűsíteni, azt a maga összetettségében kell kezelni: az alkalmazkodás, az ökoszisztéma szolgáltatások és a gazdasági realitások szempontjait együtt vizsgálva. Riogatás vagy kioktatás helyett a közösségeinkért, boldogulásunkért, jólétünkért érzett felelősséggel kell megmutatni az alkalmazkodás útjait.

A kérdés az, hogy az erdők kapcsán felmerülő összetett kihívásokat az érintettek szakmai alapon, közösen igyekeznek kezelni, vagy hagyják, hogy az erdők jövőjéről szóló szakmai gondolkodás továbbra is párhuzamos monológokból álljon, illetve leegyszerűsített értelmezések és hangos vélemények alakítsák. Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórumot azért tartja előremutató kezdeményezésnek, mert annak keretei között elkezdődött egy érdemi közös gondolkodás. Ezt mindenképpen érdemes folytatni, sőt kiteljesíteni.

Köszöntője végén az erdőgazdálkodók és erdész szakemberek részére is üzent: A klímaváltozás új helyzetet teremtett. A megszokott gyakorlatok egy része felülvizsgálatra szorul, és az erdész szakmának ebben élen kell járnia. A Fórum egyik fontos feladata, hogy ezt a közös tanulási és alkalmazkodási folyamatot elősegítse. Nem egymás ellenében, hanem egymásra támaszkodva.

Erdészet – a gazdaság vakfoltjából a társadalmi figyelem középpontjába

Mit üzen számunkra a rendezvény címe?

Az erdészeti ágazat közvetlenül a nemzetgazdaság pénzügyi teljesítményéhez mindössze tört százaléknyi nagyságrendben járul hozzá.  Ez akkor is így lenne, ha a teljes erdei termékpálya (erdészet + elsődleges faipar, erdészeti szaporítóanyag termelés, egyéb erdei termékek, szolgáltatások) eredményét összeszámítanánk. Ennek egyik oka, hogy habár az erdővagyon eszmei értékéről, valamint az erdők nyújtotta immateriális (védelmi, közjóléti) szolgáltatásokról sokat beszéltünk az elmúlt évtizedekben, de azt soha nem sikerült elérni, hogy ezek forintosításra kerüljenek, és az ágazat súlyának meghatározásakor ezt is figyelembe vegyék. Ezért az erdészet mindig valamelyik nagyobb nemzetgazdasági ág, finanszírozási keret – jellemzően az agrárium vagy a vidékfejlesztés – egyik, „még futottak” jellegű alárendelt szereplője maradt. A közigazgatás fejlesztés oltárán még a hagyományosan önálló erdészeti igazgatás is szétolvadt a nagy intézményekben. Több alkalommal ugyanez megesett az erdészeti oktatási és kutatási intézményeinkkel is.

Éltük a szorgalmas, kicsit frusztrált, de önérzetes életünket, tettük a dolgunkat az örökölt, és eddig bevált, évszázados szakmai megoldások, eljárások mentén.

Mindeközben a társadalmi fejlődés és a növekvő jólét eredményeként egyre többen látogatják az erdőket, és egyre szélesebb körben figyelik az azokban lejátszódó folyamatokat – gyakran laikus, de jó szándékú, sokszor aggodalommal teli megközelítéssel. Az erdőkben egykor önfeledten játszó gyerekek közül sokan felnőttként biológusok, ökológusok, madarászok, természetfotósok vagy elkötelezett természetkedvelők lettek. Így mára a természet „őrzésének” szerepe már nem kizárólag az erdészekhez kötődik, és ebben a tekintetben a szakma egyes helyzetekben háttérbe is szorult.

Az általunk is gyakran hivatkozott definíció szerint az erdő a legösszetettebb szárazföldi ökoszisztéma. Az emberi beavatkozás, az erdőgazdálkodás ellenére még mindig egy viszonylag zavartalan természeti környezet, illetve életközösség. Csoda hát, hogy a szakmán kívüliek túlzott kontrasztot látnak egy középkorú vagy idős erdő és egy nagyobb kiterjedésű vágásterület között? Csoda, hogy ezt egyre tudatosabban szóvá is teszik?

Fenntarthatóság, Klímaadaptáció, Természethelyreállítás

A Planet Budapest 2026. erdészeti szakmai konferenciája e három témakörön keresztül igyekezett bemutatni a szakmánkkal szemben támasztott elvárásokat és kihívásokat, illetve azok időről-időre történő változásait.

A három témakör különálló panelekben került megtárgyalásra. A paneleket néhány rövid gondolatébresztő előadás vezette fel, amelyeket az érintettek – elsősorban gyakorló erdőgazdálkodók – körében folytatott kerekasztalbeszélgetés követett.

A rendezvény előadásairól és kerekasztal beszélgetéseiről videófelvételek készültek, amelyek itt érhetőek el.

Fenntarthatóság

A fenntarthatóság fogalma már régről ismert. Az iskolapadban ülve egykori tanáraink és professzoraink még az erdőgazdálkodás szakszerűségének és tartamosságának a fontosságát vésték a tudatunkba, amelyhez az elmúlt évtizedekben számos olyan közérdekű – védelmi és közjóléti – szempont társult, amelyek összességét ma már inkább a „fenntarthatóság” tágabb fogalmával foglalhatjuk össze.

Az erdészeti diszciplína, szabályozás, erdőtervezés és támogatáspolitika elsődleges célja mindenkor az volt, hogy az erdőgazdálkodás az éppen aktuális elvárások szerint, azaz fenntarthatóan folyjék.

Felvezető előadások:

• Az erdőgazdálkodás fenntarthatósága napjainkig – Balogh Ákos osztályvezető Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály
• Erdőgazdálkodás, erdőfenntartás ökonómiai aktualitásai és kitörési lehetőségei – Schiberna Endre tudományos osztályvezető, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Szentpéteri Sándor főosztályvezető, Agrárminisztérium Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Résztvevők:

• Mocz András erdőkért felelős helyettes államtitkár, Agrárminisztérium
• Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
• Sulyok Ferenc vezérigazgató, KEFAG Zrt.
• Sipos István ügyvezető, Fanyarka Erdészeti Kft.

Klímaadaptáció

Valójában egy új fenntarthatósági elvárás a szakmánk felé a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás – klímaadaptáció – is, ami jellegét és jelentőségét tekintve azonban kiemelt figyelmet érdemel. Míg a fenntarthatósági elvárások viszonylag konkrétak, addig a légköri klímát és a vízellátottságot akár ötven vagy száz évvel előre megjósolni nem egyszerű feladat. Márpedig ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodó erdőket hozzunk létre, ahhoz tudnunk kell, mihez is kell alkalmazkodniuk. Ahhoz a gondolathoz sem könnyű hozzászoknia sem az erdészeknek, sem pedig a társadalomnak, hogy ahol jelenleg egy évszázadok alatt kialakult bükkös, tölgyes, cseres erdőtársulás található, ott 50-100 év múlva a környezeti és termőhelyi feltételek esetleg egy egészen más faállománytípus és egy nyilvánvalóan ugyancsak átalakuló erdei életközösség számára biztosítanak majd megélhetést.

Felvezető előadások:

• Klímaváltozás hatásai az erdeinkre, formálódó megoldások – Borovics Attila főigazgató, Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet
• Erdészeti klímaadaptáció ökológus szemmel – Aszalós Réka kutató, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
• Erdőgazdálkodásbarát vadgazdálkodás – Jánoska Ferenc intézetigazgató, Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Ripszám István vezérigazgató, Mecsekerdő Zrt.

Résztvevők:

• Csépányi Péter vezérigazgató-helyettes, Pilisi Parkerdő Zrt.
• Partos Kálmán vezérigazgató-helyettes, Mecsekerdő Zrt.
• Bárány Gábor vezérigazgató-helyettes, KEFAG Zrt.
• Mészáros Gergely ügyvezető, MG Erdő Kft.

Természethelyreállítás

Az elmúlt évtizedek természetvédelmi törekvéseinek egyfajta kivetüléseként globális és uniós szinten is megfogalmazódott, sőt uniós jogszabályokban is rögzítésre került az az álláspont, hogy a megváltozó környezeti feltételekhez való alkalmazkodás egyik fontos eszköze a természetes élőhelyek helyreállítása, azaz a természethelyreállítás.

Akiknek ez a kérdés közvetlenül feladatot jelent – így az erdészek is –, több szempont miatt óvatosan viszonyulnak a természethelyreállítás egyes értelmezéseihez. Egyfelől természetesen a szakma is törekszik arra, hogy minél természetközelibb, stabilabb ökológiai rendszerek jöjjenek létre, ugyanakkor felmerül, hogy az emberi hatásokkal erősen átalakított, illetve a klímaváltozás által gyorsan változó környezeti feltételek mellett ennek a lehetőségeit sokszor nem látjuk biztosítottnak. Emellett a klímaváltozás kapcsán az emberiségnek számtalan halaszthatatlan, költségigényes feladata adódik, a forrásaik viszont végesek. Nagy kérdés tehát, hogy a természethelyreállítás egyes formái milyen időzítéssel és milyen mértékben illeszthetők a gyakorlati természetvédelem és erdőgazdálkodás feladatai közé. Illetve a legfontosabb: ebben a tekintetben megint csak felmerül az a kérdés, hogy a megváltozó környezeti feltételek a jövőben milyen „természetes” életközösségek számára biztosítanak majd hosszabb távon is fennmaradási lehetőséget. Ha a természethelyreállítás – jelentős erőforrások lekötésével – múltbéli információk és közvetett paraméterek (pl. talajtípus) alapján kijelölt élőhelytípusokra irányul, akkor az a klímaadaptáció kapcsán írtak miatt könnyen zsákutcának bizonyulhat.

Az erdészeti álláspont szerint tehát a klímaadaptáció és a természethelyreállítás két olyan előttünk álló kihívás, amelyekre csak együtt értelmezve lehet válaszokat és megoldásokat találni.

Felvezető előadások:

• Természetvédelmi kihívások az erdészetben napjainkig – Nagy Frigyes Vince erdészeti referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztál
• Uniós és hazai természethelyreállítási törekvések – Kováts Dávid természetvédelmi referens, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Kerekasztalbeszélgetés moderátora: Balogh Ákos osztályvezető, Agrárminisztérium, Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály

Résztvevők:

• Haraszti Gyula vezérigazgató-helyettes, Ipolyerdő Zrt.
• Dudás Béla erdészetvezető, Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészet
• Lajtos János osztályvezető, Gemenc Zrt.
• Luzsi József vidékfejlesztésért felelős alelnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A rendezvény végén Mocz András helyettes államtitkár úr egy rövid zárszóban foglalta össze az elhangzottakkal kapcsolatos gondolatait.

Lábjegyzet

A konferenciát követően érkezett olyan visszajelzés a természetvédelem oldaláról, hogy az esemény első benyomásra az erdészeti ágazat belső szakmai diskurzusának, a meglévő gyakorlatok megerősítésének tűnhetett.

Az tény, hogy a hivatalos természetvédelem képviselői ezúttal sem hallgatóként, sem előadóként, sem a kerekasztal-beszélgetések résztvevőiként nem jelentek meg, így a felvetett kérdéseket végül valóban csak az ágazati szereplők körében tudtuk megvitatni.

Egyebekben viszont a rendezvény így is jól tükrözte, hogy az erdészeti ágazat, ahogy mindenkor, ma is ismeri és tisztában van az előtte álló összetett szakmai kihívásokkal, valamint elvárásokkal, és képes lesz azokra megalapozott és jó szakmai válaszokat, megoldásokat találni és alkalmazni. Azonban ahogy az erdőknek is, egy ágazatnak is időre van szüksége a változáshoz. Az izmosodó progresszív szakgárda – mint öreg erdő alatt az újulat – természetesen már ott van az árnyékban, sőt egyre több fényhez jut (jelen esetben például reflektorfényhez).

A rendezvény fő célja az előbbiek ágazaton belüli és a társadalom felé történő demonstrálása volt, és ezt a célt véleményem szerint meggyőzően elértük.

Erdészeti Klímaadaptációs Fórum szervezőbizottsága nevében:

forrás: NAK / Szalai Károly

A Bakony szívében rejtőzik egy különleges erdő: a szentgáli tiszafás hazánk legnagyobb kiterjedésű tiszafása, az élő emléke annak, milyen volt a Kárpát-medence erdősége évszázadokkal ezelőtt. Itt még az idő másképp telik, ez az örökzöld ugyanis ezer, esetenként akár kétezer évig is élhet a körülötte változó idők néma tanújaként. A tiszafa a világ egyik legértékesebb fafajtája, kemény és tartós, rugalmassága miatt egykor íjakat készítettek belőle. Mára Európa számos vidékén megritkult, de Szentgál környékén megőrizte egyik legnagyobb természetes állományát. Ebben a kiemelten védett erdőben a kiválasztott idős fák utódait külön is nevelik, hogy az ősi állomány a jövőben is fennmaradhasson.

A Törzsvendég harmadik epizódjában mindemellett azt is megtudhatjuk, mire emlékeztetik Mészáros Zsoltot a tiszafa ágai, hogy miért maradt csak nagyon kevés tiszafaerdő Európában, hogy milyen fák és egyéb növények élnek a szentgáli tiszafásban, hogy milyen legenda kapcsolódik a hóvirágokhoz,hogy hogyan megy végbe a tiszafánál a beporzás folyamata, hogy milyen hosszú hajtásokat fejleszt a tiszafa évente, illetve mennyit vastagszik a törzse egy vegetációs időszak alatt, hogy milyen szimbiózis alakulhat ki egy bükkfa és egy tiszafa között, és hogy ennek milyen tanulsága lehet az emberek közötti kapcsolatokban.

Lásd meg a fától az erdőt, és válj te is törzsvendéggé Magyarország erdeiben a Kultúrapont és a Petőfi Kulturális Ügynökség új sorozatával!

Tarts velünk, kövesd a Törzsvendég epizódjait hétről hétre, szerda esténként a Kultúrapont YouTube-csatornáján!

forrás: Petőfi Kulturális Ügynökség / kultura

A barcsi intézmény ezzel zsinórban második alkalommal nyerte meg az erdésztechnikus tanulók országos versenyét. Tavaly a dobogó mindhárom fokára olyan diák állhatott fel, aki ebben az intézményben sajátította el a szakma fortélyait.

Az Erdésztechnikus/Erdőgazdálkodás szakmairány Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjét idén a KAEG Zrt. Göbös-major Ökoturisztikai Központjában rendezték meg április 14. és 20. között. 

A Dráva Völgyét négy diák képviselte a döntőben: Kőszegi Ákos, Kuckó Ármin, Mihalics Nimród és Pekker Péter Szilveszter, a csapat remekül szerepelt. Pekker Péter lett a legjobb fakészlet-meghatározó, Mihalics Nimród a legjobb fűrészes, Kőszegi Ákos pedig a legjobb gyakorlati versenyző. Utóbbi két versenyző 100 százalékos eredménnyel mentesült a gyakorlati vizsga alól.

A Dráva Völgye Technikum és Gimnázium kiérdemelte a legjobb gyakorlati felkészítő címet is.

A végleges eredményt április 24-én, a Szakma Sztár Fesztivál idei utolsó rendezvényén hirdették ki: Kőszegi Ákos (1.) mellett Parrag Levente (2.) (Alföldi ASZC Kiss Ferenc Erdészeti Technikum) és Horváth Marcell (3.) (Kisalföldi ASZC Roth Gyula Erdészeti Technikum) állhatott fel a dobogóra.

A sikerekben gazdag verseny a tudás, a kitartás és a kiváló szakmai munka eredménye. Köszönjük az erdész szakmai tanárok lelkiismeretes és eredményes munkáját!

Ákosnak és a többi versenyzőnknek szívből gratulálunk!

forrás: KaposváriSZC