Mezővédő fásítás: érvek mellette és ellene

Fotó: Getty images

A kutatók többségének véleménye szerint a mezővédő erdő, erdősávok több szempontból is számottevő jelentőséggel bírnak a kultúrnövények termesztésében. "Egyrészt a megfelelő szerkezetű és irányú fasor a szél mérséklésén keresztül olyan mikro- és mezoklíma változásokat eredményez, ami előnyös a haszonnövényekre, termésük nagyobb lesz. A lecsökkentett légmozgás következtében kisebb lesz a növények párologtatása, a talaj párolgása, emiatt jobb a vízgazdálkodás, kevesebb energiát kell a vízfelvételre fordítani, a vízveszteséget pótolni."

A szél mechanikai károsodást is tud okozni, a fasorok segítségével visszaszorítható a defláció, ezzel az értékes termőtalaj elhordása, a vetőmagok kitakarása, a szélverés, de a szélnyomás okozta gabona szár törése, a búza 'lefektetése' is. Mindezek eredményeképp a terület jobb termőhelyi viszonyokat biztosít, magasabb lesz a haszonnövények hozama.

Másrészt a mezővédő erdősávok, mint összetett ökológiai rendszerek, jelentős állatvilággal rendelkeznek, amely számos képviselője a kártevők természetes ellenségeként segíthet a kártétel gazdasági küszöbérték alatt tartásában. A ragadozó vagy parazita rovarok megannyi csoportja, a hasznos madarak, emlősök segítenek kordában tartani a károsítókat. A fás és gyepes táblaszegélyek tehát lehetőséget biztosítanak arra, hogy a növényi károsítók természetes ellenségeinek otthont adva hozzájáruljanak a kártevők gyérítéséhez.

A fasorok hőmérséklet-kiegyenlítő hatása is hasznosnak bizonyul, mivel az optimumtól magasabb - magas hőmérséklet a fotoszintézist gátolja (40-45 oC-on leáll) - nappali, és az annál alacsonyabb éjszakai hőingadozást mérsékli, páradúsító hatása révén pedig emeli a talaj és a levegő nedvességtartalmát. Ezzel a csírázás és növekedés folyamata gyorsabb és eredményesebb, mert az ideálishoz közelebb vannak a körülmények (SZÁSZ, 1960).

A fasoroknak, fás sávoknak azonban negatív hatásai is lehetnek a kultúrnövények terméshozamára. Egyrészt egy forrásokért folytatott küzdelemből fakadó negatív, azaz csökkentő hatás, másrészt egy hozamnövelő befolyás a kedvezőbb mikroklíma megteremtése által. A kompetíció nem egyforma a különböző forrásokért. A vizet és tápanyagokat a fák többnyire mélyebb talajrétegekből veszik fel, a gabona a felsőből. Így csekélyebb a versengés. A fény problémája viszont jelentkezhet. Az árnyékolás relatíve nagy távolságon érzékelhető, ami rontja a haszonnövény feltételeit. Ezek miatt a tábla szélén kisebb termésre számíthatunk. Speciális esetben, nyári melegben azonban előnyös is lehet az árnyékolás, amennyiben késlelteti a harmat felszáradását és mérsékli a párologtatást. Az árnyékolás azonban jelentős problémát mégsem okozhat mások szerint, mivel nem direkt sugárzás szükséges a fotoszintézishez, és diffúz fény az árnyékos helyeken is van. Természetesen a fasor ápolása során figyelni kell arra, hogy a lomb ne nyúljon be mélyen a vetés fölé.

A szegélyhatást azonban fasorok nélkül is ismeri a gazdálkodó.

A negatív és pozitív hatásokat mérlegelve úgy tartják, hogy az előnyök messze meghaladják a hátrányokat, azaz összességében terméstöbblettel számolhatunk. Ez a megnövekedett kalászonkénti magszámra és ezermagsúlyra, tehát a nagyobb kalászonkénti átlagos magsúlyra vezethető vissza (GÁL - KÁLDY, 1977)

Továbbá a fasorok a helyben maradó, tápanyagként szolgáló avar révén segítik a talajéletet, a mikrobák aktivitását; azok számára természetes - így hosszú távon is megfelelő - életkörülményeket biztosítanak. A fasorok talaja ezzel mint magterület marad fenn, ahol megtalálható a területre jellemző, a feltételekhez alkalmazkodott talajflóra és -fauna.

Azonban minden esetben jól kell megtervezni a fássávok összetételét különösen az aerodinamikai szempontok miatt. A helytelen döntés eredménye károsodás lehet. Ilyen eset fordul elő, ha a fasor alul nyitott, fentebb pedig tömör. Ekkor csatornahatás lép fel, azaz a levegőnek az összeszűkült helyen kell átpréselődni. Ez pedig csak a sebességének növekedésével érhető el, tehát a szabadföldinél nagyobb sebességgel érkezik az elvileg védett oldalra. Hasonló eredményt: felerősödött szelet érhetünk el, ha a fasor tömör. A szél nekiütközik, csak felfelé van útja kitérni, a túloldalon pedig alkalmanként még nagyobb erővel csap le.

Zöld folyosóként az erdősáv növények és állatok vándorlását, terjedését segítheti, ami hozzájárulhat a szigetszerűpopulációk szegregációjának megszűntetéséhez, bizonyos fajok megerősödéséhez, végső soron a táj stabilitásának elnyeréséhez. Egyéb kedvező hatásai között említhetjük a talajélet javulását, a tájképi, esztétikai érték növekedését, az éghajlat stabilizálását, gazdasági oldalról faanyag, méhlegelő, gyümölcs, gyógynövények, apróvadak értékét. Összességében egy természetközeli, kisebb környezeti terhelésű rendszer jöhet létre. Továbbá idővel faanyagot is biztosíthat gazdálkodójának.

Forrás: MEZŐVÉDŐ ERDŐSÁVOK, FASOROK JELLEMZÉSE, ÖKOLÓGIAI FELTÁRÁSA, KIHATÁSAI Szarvas Péter (Debreceni egyetem)

További információk az alábbi NAK kézikönyvben is olvashatók.

Fentiek szerinti hasznosságát tekintve az új KAP tervezése során is felmerült, hogy a környezeti hozadékot tekintve valamely szabályok mentén a támogatások is kiterjesztésre kerülhetnek e zöld folyosóknak tekinthető területekre. Továbbá a telepítésekhez is vélhetően megmarad a támogatásokkal történő ösztönzés. A telepítéseknél természetesen majd figyelni kell arra, hogy a modern gépekkel történő közlekedés, munkavégzés is biztonsággal megtehető legyen.

Forrás: NAK