FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken. Beszámolók, riportok, sajtószemle, ...
FELIRATKOZÁS FATÁJ-Online hírlevélre.
Kérem jelezze szakterületét, cégét, annak kapcsolóit.
Hivatkozás:
Ha felhasználja bármely cikket a FATÁJ-ból, hivatkozzon rá annak kapcsolójával is.

STIHL - nemzedékekre tervezve

Weitzer Parkett Kft
Faipari gépek -> Stonewood Kft
MobileForester by Woodspring HUNNIA FAGÉP - Jó magyarnak lenni!
FORMANCE Kft
FATÁJ nyitólap
FATÁJ archívum:

FATÁJ-online
médiaajánlat
pdf

FAGOSZ, Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
A FAGOSZ a FATÁJ kiadója.


FAGOSZ filmtár a Hazai Erdésznél

Nemzeti kincsünk az erdő - 40 kisfilm

Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete

Magán Erdotulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége

Országos Erdészeti Egyesület

Hobbi Faesztergálás


Dr. Gerencsér Kinga: Fafeldolgozás mobil szalagfűrésszel
(A 2002-ben megjelent kiadvány online változata.)

Keres egy céget, intézményt, iskolát? Kezdje itt:
fatudakozo.hu
woodinfo.hu
woodinfo.eu
Akác
termékek
Magyar-
országról:
hungarobinia.hu
FAIPARI, ERDÉSZETI
apróhirdetések
DÍJMENTESEN

FAIPARI, ERDÉSZETI
szakkönyvek

2020-08-28

Pusztuló dendrológiai park Görgényszentimrén

Az Ázsiából és Észak-Amerikából telepített fák pusztulásával és a helyi fajták terjedésével Románia második legnagyobb dendrológiai parkja pusztulásra van ítélve. A görgényszentimrei önkormányzat mégsem akar lemondani a létesítményről, de gondozni nem tudja.

Megosztás:
Megosztás a Facebook-on


Még nincs minden veszve. A görgényszentimrei Bornemissza-kastélyt a Maros Megyei Történelmi Múzeum igyekszik megmenteni / Fotó: Szucher Ervin

Az arborétumot valamikor az erdészeti iskola óvta, de a tanintézmény ma már nem törődik a természeti kinccsel.

 

A 17-18. században épült és restaurálás alatt álló Bornemissza-kastélyegyüttest megkerülve Erdély és egyben az ország második legnagyobb dendrológiai parkjában találjuk magunkat. A fő sétányig embernagyságra nőtt bukszusbokrok övezte sikátor vezet. A Kínából származó kártékony lepkefaj által teljesen tönkretett élő sövény látványa előrevetíti mindazt, amit 20 méterrel odébb, a 11 hektáros parkban megtapasztalhatunk.

Elkorhadt, kidőlt fák, helyenként derékig érő fű, begyomosodott sétányok, széttört padok, tönkrement, beázott filagóriák.

 

A növényzet kellemes illatával keveredő bűzök jelzik, mire használják egyesek a parkot. Egyedül a tóban úszkáló hattyúk nem sínylették meg az emberi hanyagság és nemtörődömség kártékony hatásait. Igaz, őket drótkerítés és lelakatolt kapu óvja, nehogy bécsi "rokonaik" sorsára jussanak.

 

Bozóttenger a fák között

A bozótban elég nehéz megtalálni az egykori Rákóczi-vár maradványaihoz vezető kapaszkodót. A néhány évvel ezelőtt még aránylag széles útnak mindössze libasorban bevehető nyoma maradt. Egy kis félrelépés jobbra vagy balra a csalánnal való simogatás veszélyét rejti magában. Az esőzések miatt a csihány már nem csak a túrázó bokáját csípheti meg: ha a turista nem ügyel eléggé, az alkarját is vakarhatja. A tetőre érve keserűen állapítjuk meg, hogy egyik irányba sem lehet már kilátni. Nemhogy a Kelemen- vagy a Besztercei-havasok bérceit és csúcsait nem tudjuk megcsodálni, de Szászrégenig vagy a falu felső feléig sem lehet a nagyra nőtt fák és bokrok közül kikandikálni.

 

A"ragaszkodás" eredménye

Rudolf trónörökös öngyilkossága után 1893-ban hiába alapított a magyar állam erdészeti és erdőőri iskolát Görgényszentimrén, és hiába örökölte azt az új román hatalom, a tanoda már rég lemondott az arborétum gondozásáról. Mintha sem a leendő erdészek, sem tanáraik nem látnák a fától az erdőt, pontosabban az erdőtől a sok értékes fát. Ha nem is vitte túlzásba, valamikor még az iskola is jobban odafigyelt az arborétum gondozására. "Egészen másként nézne ki ez a hely, ha átadták volna nekünk" - állítja Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, akinek intézménye fennhatósága alá került néhány évvel ezelőtt a Bornemissza-kastély. Annak átvétele sem volt akadálymentes.


A görgényszentimrei erdészeti iskolának már semmi köze a nagy elődök szakmai oktatásához / Fotó: Szucher Ervin

A helyi önkormányzat komoly fenntartásokkal kezelte a múzeumtól érkező "magyarok" kérését, de amikor kiderült, hogy az épületegyüttes őrzése évi 250 ezer lejjel terhelné a polgármesteri hivatal költségvetését, lemondtak az amúgy is silány állapotba került ingatlanegyüttesről. Anyagiak híján apró lépésekben azóta a múzeum restaurálja az épületet. A dendrológiai parkkal viszont más a helyzet: a görgényiek kijelentették, azt nem adják, mert szentimentális alapon ragaszkodnak hozzá. A helyi ifjúságnak most is a kedvenc helye az arborétum. Kár, hogy az érzelmeiket jobbára a sörösdobozok elhajításával és a padok megrongálásával fejezik ki.

Megkeresésünkre Lauren?iu Boar polgármester elsősorban az erdészeti szakközépiskolát okolja a lehangoló helyzetért. Mint mondja, valamikor az arborétum gondozása az itt történő gyakorlati képzés szerves része volt a leendő erdészek számára. Az elöljáró nem kommentálja az iskolában uralkodó helyzetet, azt viszont könnyen kiszűrjük szavaiból, hogy ez a tanintézmény már nem az a tanintézmény, amely bő száz évvel ezelőtt a selmecbányai után, a Monarchia második legnagyobb erdészeti iskolája volt.

Sőt, még csak a kommunista világbeli önmagához sem hasonlítható. Ma már nemhogy az iskola tanárai és diákjai nem viselik szívükön a dendrológiai park sorsát, de a polgármesteri hivatalnak még pénzért sem sikerül embert találni, aki füvet kaszáljon és fát nyírjon.

"Tavaly 20 ezer lejt különítettünk el a költségvetésből, de nem találtunk senkit, aki a park gondozását felvállalta volna. A hivatal öt munkására a község tíz falujának a szépítése jut. A szociális segélyre szorulókkal szoktuk megoldani az arborétum kaszálását" - vázolja fel a lehangoló helyzetet a polgármester.

Bevehetetlen várromok

"Ha elkészülünk a kastély felújításával, és a közelében megépül a szálloda, óvintézkedésként kénytelenek leszünk kerítéssel leválasztani a parktól. Pedig milyen szép lenne így együtt: kastély, arborétum, tó, hotel, kápolna, várrom!" - tervezi az egyelőre lehetetlent Soós Zoltán. Hogy mindez jelenleg csupán ábránd, a dombtetőn lévő várrom a további ékes bizonyíték. Mivel az már az arborétumon kívüli résznek számít, telekkönyvileg nem az önkormányzathoz, hanem az erdészeti hivatalhoz tartozik, akárcsak a felkanyargó út.

A régészek már rég eltervezték a gyom által benőtt, helyenként föld borította, jobbára a 14. századból fennmaradt romok megtisztítását, de az erdészeti hivatal egy négyzetméternyi területet sem hajlandó átadni. "A várat újjáépíteni már nem lehet. De a romjai körüli részeket el lehetne pucolni, látványossá lehetne tenni, a munkálatokra akár uniós forrásokat is lehívhatnánk. Az erdészet viszont rendkívül arrogáns magatartást tanúsít: kérésünkre a brassói regionális központ még csak válaszra sem méltatott" - mondja Soós.

A köztudatban Rákóczi néven ismert görényszentimrei vár építése már 1364-ből származó okiratokban felbukkan. Birtoklói között fejedelmek, vajdák, alvajdák sora ismert, és azt is tudni, hogy a 16. században Izabella királynő kapta jegyajándékul. A magaslaton álló impozáns épületet két kőfal vette körül, és hat bástya védte. A három öl magasságú közfalban lévő ókapunál láncos, emelős hídon lehetett a várba átjutni. Mindezt I. Rákóczi Ferenc leltárkészítői jegyezték fel 1652-ben. A leírtakat egy későbbi rajz is igazolja, amit az erdélyi reneszánsz építészet megörökítője, M. Visconti 1699-ben készített.

Forrás: Erdélyi Napló

 

KEFAG Zrt

KARDEX Kft

BEK-HOLZ Kft

ERDÉRT-TUZSÉR Zrt

Erdoszöv Zrt

Dunaker Kft - Alapítva 1986

Belsound Kft - Zajvédelem

EGERERDO Zrt

LEITZ Hungária Szerszám Kft

Erdészeti gépek, eszközök, muszerek, kiegészítok kereskedelme.

FATUDAKOZÓ - az online faipari cégtár




 A FATÁJ lapot kiadja a FAGOSZ
Minden jog fenntartva. All rights reserved.