Az alkotmánybírósági döntés nem lehetetleníti el az erdőgazdálkodókat

Ugyan a döntés eredményeként az erdőgazdálkodás törvényben foglalt általános korlátozási lehetőségei bővülnek, de a mérték nélküli korlátozások lehetőségét a kellően körülírt szabályozás továbbra is megfelelően behatárolja. A korlátozások során a fennálló körülményekhez való rugalmas igazodásra a továbbiakban is lesz mód.

Az Alkotmánybíróság elé még 2019-ben került a 2009. évi XXXVII. törvény - az erdőtörvény - 2017. évi módosítása. Az eljárás végén, 2020. június 15-én hozott határozatában a testület megállapította, hogy alaptörvény-ellenes a módosítás több eleme. Az Alkotmánybíróság ezért e rendelkezéseket megsemmisítette. A döntést a környezet- és természetvédelmi civil szervezetek úgy kommentálták, hogy visszaállhatnak a természeti értékek megőrzésének korábbi lehetőségei a védett és Natura 2000-es területeken.

Az AB döntési folyamatának teljes képéhez hozzátartozik, hogy az Agrárminisztérium javasolta a taláros testületnek: szakmai állásfoglalásért keresse meg az erdőtörvény módosítása során az erdészeti szakmai szervezetek javaslatait koordináló Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is, ami sajnálatosan elmaradt. A természetvédelmi szervezetek alkotmánybírósági kérés nélkül juttatták levélben a testülethez álláspontjukat (amicus curiea), amit az AB egyéb dokumentumokkal együtt a honlapján nyilvánossá is tett. A civilek levele után a NAK is elkészítette saját állásfoglalását, amit eljuttatott az AB-hoz, de ezt az üggyel kapcsolatos nyilvános dokumentumok közé nem helyezték el.

A 72 oldalas alkotmánybírósági határozat áttekintése után a NAK megállapította: a 2017-ben hatályba lépett szabályozás nagyobb része kiállta az alkotmányossági próbát, és továbbra is hatályban marad. A kamara részletes szakmai elemzésben foglalta össze, hogy az AB döntésének milyen főbb következményei várhatóak erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontból. Ebből a civilek által is kiemelten megemlített tarvágásra és a természeti értékekre vonatkozó megállapítások a következők:

- A mai erdőgazdálkodási gyakorlatban tarvágásra általában akkor kerül sor, ha az idős erdő természetes felújítására, és ehhez kapcsolódóan az idős erdő több ütemben történő kitermelésére (fokozatos felújító vágás) az erdőgazdálkodón kívülálló okok miatt nincs lehetőség. Egyéb esetben az erdőgazdálkodó érdeke is az, hogy az erdő felújítását - a drága mesterséges erdősítés helyett - a természetre bízza. Az AB most azt az egyébként 2017. előtt is hatályban lévő rendelkezést semmisítette meg, amely kivételes esetekben lehetőséget biztosított az erdőgazdálkodónak a tarvágásra és az azt követő mesterséges erdőfelújításra. Az Alkotmánybíróság bölcs megfontolását mutatja ugyanakkor, hogy magát a tarvágást tiltó rendelkezésben foglalt mérlegelési feltételeket nem módosította, így a fennálló körülményekhez való rugalmas igazodásra ezen a téren nagyobbrészt továbbra is megmarad a lehetőség.

- Az erdőgazdálkodók számára megnyugtató volt az 2017. évi módosítás, amely szerint Natura 2000 rendeltetést a Natura 2000 hálózatba tartozó erdők közül csak a kijelölés céljával valóban érintett erdők esetében kell megállapítani. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a Natura 2000 rendeltetés megállapítására azon erdők esetében is újra sor kerül majd, amelyek csak a kijelölés sajátos módja (a közösségi jelentőségű élőhelyeket magukban foglaló nagy, összefüggő területek lehatárolása) miatt esnek Natura 2000 területre (pl. akácosok, nemes nyárasok, amelyekben közösségi jelentőségű fajok sem fordulnak elő). A döntés szélesítette továbbá annak a lehetőségét is, hogy a Natura 2000 rendeltetést mely erdők esetében kell prioritásos (elsődleges) rendeltetésként meghatározni. Ebben a tekintetben mérlegelési szempontként a továbbiakban csak az erdő természetességi állapotát rögzíti a törvény, azt nem, hogy maga az erdőtársulás egyébként közösségi védelemre szorul vagy sem. Mindkét változás elsősorban abban az esetben akadályozhatja jelentősen az erdőgazdálkodás folyamatát, ha korábbi ígéretekkel szemben a Natura 2000 természetvédelmi célkitűzések közül a kijelöléskori állapot fenntartása mellett az élőhelyek fejlesztésére (pl. erdőszerkezet-átalakítás) is jogszabályi kötelezés útján kerül sor.

Mivel az erdőtörvény jelentős része hatályban marad, a NAK továbbra is azon a véleményen van, hogy a jogszabály - az erdők összes funkcióját tekintetbe véve - az arányosság és szükségesség elve szerint biztosítja a természetvédelmi szempontok érvényesülését az erdőkben.

Forrás: NAK