Cseh erdeifenyő lett az Európai Év Fája

Az elveszett falu mementója

A Chudobínská fenyő a Vír gát bal oldali partjának sziklás nyúlványán áll. A fa az elárasztott Chudobín faluról kapta a nevét, amely a gát építése óta már nem létezik. Az elpusztult falu lakói által őrzött legenda szerint az ördög éjjel a fenyő alatt ül és hegedül. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a helyiek a völgy felett zúgó erős szél hangját hallják. Ez a fenyőfa nem csupán egy fontos tájékozódási pont, hanem lenyűgöző bizonyítéka annak is, hogyan képes ellenállni a természet az éghajlatváltozásnak és az emberi tevékenység hatásainak.

Az Európai Év Fája verseny immár tizedik éve hívja fel a figyelmet a fák és az emberek, a természet és a közösségek kapcsolatára, illetve a fáknak Európa kulturális és természeti örökségében betöltött szerepére és jelentőségére.

Akárcsak az elmúlt években, idén is két fára szavazhatott mindenki. Nem volt könnyű választani - a hazai jelölt 15 versenytársa között megtalálhatjuk például a boszorkánytölgyet, amely Hollandia jelöltje, vagy a 200 éves bodzafát is Lengyelországból.

2 - Ginkgófa Daruvárból, Horvátország

3 - Magányos nyár, Oroszország

Tények és adatok:

A nemzetközi versenyt az Environmental Partnership Association (EPA, Környezeti Partnerség Egyesület) szervezi, a magyar fordulót pedig a hat alapítványt tömörítő EPA magyar tagja, az Ökotárs Alapítvány. A mozgalomban évente több százezren vesznek részt, a versengő országok száma a kezdetek óta 5-ről 16-ra emelkedett. Folyamatosan várjuk a további csatlakozó is országokat Európából!

Ismerkedjen meg a döntős fák történeteivel itt: https://www.treeoftheyear.org/Home

Az Év Fája a facebookon

Az Ökotárs Alapítvány az állampolgári önszerveződések támogatásával kíván hozzájárulni egy demokratikus, fenntartható és igazságos társadalom, valamint a nyilvánosság részvételén alapuló intézményrendszer fejlődéséhez. Az alapítvány bulgáriai, csehországi, lengyelországi, romániai és szlovákiai testvérszervezeteivel az Environmental Partnership Association tagja.

Forrás: Ökotárs Alapítvány