A biológiai sokféleség megőrzése a Pilisi Parkerdőben

A biológiai sokféleség vagy biodiverzitás megőrzése, a fajok kipusztulásának megelőzése az élőhelyek megtartása a XXI. század egyik legnagyobb globális kihívása. A Biológiai Sokféleség Egyezmény szövegét az ENSZ Környezeti Programjának Nairobiban tartott konferenciáján, 1992. május 22-én fogadták el, azóta minden évben ezen a napon tartjuk a Biológiai Sokféleség Világnapját.

Amikor egy-egy szép hétvégén a Budai vagy a Visegrádi-hegység, a Pilis vagy a Gödöllői-dombság turistaútjain gyalogolunk vagy kerékpározunk, néhol csaknem "belvárosi" forgalommal, kirándulók, túrázók, kerékpárosok valóságos tömegeivel találkozunk. Bizony, ezeket a gyönyörű tájakat a felmérések szerint évi mintegy 25 millióan látogatják: a Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt erdőknek a természeti körülmények és a klímaváltozás hatásai mellett ekkora turisztikai terheléssel kell megbirkózniuk. Miközben a Parkerdő egyre több közjóléti, turisztikai beruházással szolgálja ki az erdőjárók milliót, évről-évre egyre nagyobb szakmai erőfeszítéssel tesz eleget a biológiai sokféleség megőrzése iránti természetvédelmi kötelezettségének.

Az erdőgazdálkodás során az, erdei élőhelyek és fajok megőrzésének egyik legsikeresebb szakmai módja az úgynevezett "örökerdők" kialakítása, mely Magyarországon a Pilisi Parkerdő Zrt. nevével kapcsolódik szorosan össze. A Pilis szívében, Dobogókő közelében található Mexikó-puszta, ahol a Pilisi Parkerdő Zrt. 1999-ben, Csépányi Péter termelési és természetvédelmi főmérnök irányításával indította el az örökerdők kialakítására irányuló szakmai programját. (A Mexikó-pusztáról készített videót Csépányi Péterrel a Parkerdő Youtube-csatornáján tudják megtekinteni.)

Innen indult útjára az azóta Magyarországon mind elterjedtebb, úgynevezett örökerdő, (vagy más néven szálaló) erdőgazdálkodás, amelynek lényege, hogy az erdészek egyenként, vagy kicsi csoportokban termelik ki a fákat, minden egyes fa esetében külön-külön mérlegelve az erdőben betöltött szerepüket. Ennél a megközelítésnél az erdész nem fakitermelésben és ültetésben, hanem az erdei ökoszisztéma fenntartásában, menedzselésében gondolkodik, minél nagyobb teret biztosítva az erdő megújulásának az erdőben lejátszódó természetes folyamatokra támaszkodva. E módszerek alkalmazásának eredményeként az erdő különféle korú és fajú fákból áll, nincsenek benne tarvágások és végvágások, az erdő működése és látványa sokkal természetközelibb a hazánkban is ismert egykorú erdőkénél, továbbá ennek köszönhetően alakulhat ki a folyamatos erdőborítás is.

2001-ben a Pro Silva Hungaria Egyesület Magyarország első olyan bemutató területévé nyilvánította a mexikó-pusztai mintaerdőt, ahol természetes folyamatokon alapuló, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást, az örökerdő-gazdálkodás bevezetését és működését lehet tanulmányozni. Az örökerdőkben az erdészek a kidőlt, elpusztult fák egy részét az erdőterületen hagyják: a különböző méretű álló és fekvő holtfa rengeteg élőlénynek (gombának, madárnak, rovaroknak) nyújt élőhelyet, így teljes értékű erdei ökoszisztéma tud kialakulni, amelyben egészséges "önszabályozás" működik, például egyes madárfajok meggátolják a kártevő rovarok túlszaporodását. Így az örökerdők a biológiai sokféleség megőrzésének legkiválóbb eszközei.

A Pilisi Parkerdő Zrt. "Parkerdő természetesen" programjának keretében számos olyan természetvédelmi projektet sikerült megvalósítani, amelyeknek egyik határozott célja a fajok védelme, a természetes élőhelyek és biológiai sokféleség megőrzése volt. E célkitűzések elérése érdekében szakmai mérföldköveknek számítanak a tájidegen fafajok helyett az őshonos fafajok visszatelepítése, illetve a biodiverzitást jelentősen csökkentő invazív fafajok visszaszorítása. A "Parkerdő természetesen 2010-2012" programban 300 millió forintos beruházással és 100 hektárnyi tájidegen erdő átalakításával, csaknem 2 millió őshonos facsemetét telepítettek, emellett a Pilisben, a Visegrádi és a Budai-hegységben, valamint a Gödöllői-dombság területén is ritka és veszélyeztetett, védett fajok élőhelyeit tisztították meg és helyezték fokozott biztonságba az emberi erdőkárosításokkal szemben.

2012 és 2015 között a "Természetvédelmi fejlesztések a Pilisi Parkerdőben" elnevezésű projekt keretében a Pilisi Parkerdő Zrt. a pilismaróti Miklós-deák-völgyi vizes élőhelyek rekonstrukcióját, erdei kistavak rehabilitációját, invazív fafajok visszaszorítását végezte el. Az élőhely-megőrzési projekt eredményeként kitakarították a kétéltű fajok számára fontos erdei kistavakat, a Miklós-deák-völgyben elbontották a tájat régóta elcsúfító betongátakat, és helyettük a vízi élőlények mozgását lehetővé tevő vízrendszert építettek ki.  A projekt közvetett, hosszú távú célja a hazai jogszabályoknak és az uniós természetvédelmi irányelveknek megfelelően a védett temészeti területek és a Natura 2000 területek kedvező természeti állapotának elérése és fenntartása, valamint a védett és közösségi jelentőségű fajok élőhelyeinek megőrzése, fejlesztése volt.

Mindemellett a Pilisi Parkerdő Zrt. számos, például a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal és más szervezetekkel közös, a biodiverzitás megőrzését célzó programban vesz részt. Ilyen programok óvják a Pilisi Parkerdő területére visszatelepült fekete gólyák élőhelyeit, az uráli baglyok és a kuvikok fészkelőhelyeit, de a Parkerdő munkatársai a területen élő denevérek és kétéltűek aktív védelmében is részt vesznek. Továbbá a Pilisi Parkerdő Zrt. az IUCN nemzetközi természetvédelmi szervezet által indított Countdown 2010 mozgalom csatlakozási nyilatkozatának aláírásával a természetközeli erdőgazdálkodás térségbeli kiterjesztésére, a környezeti nevelés fejlesztésére, valamint a hivatásos és civil természetvédelemmel való együttműködésre nézve tett és teljesített vállalásokat.

A turista- és kerékpárutak felújítása, építése, a kilátók és más, a turisztikai vonzerő növelését célzó beruházások mellett a Pilisi Parkerdő Zrt. sok olyan természetvédelmi szakmai munkát végez, amelyek tán kevésbé látványosak, nem is a turizmus intenzitásának növelése a céljuk, viszont hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzésének globális feladatához, a területen található természeti értékek megismeréséhez. 

Forrás: Parkerdő