Tiszta udvar, rendes ház - A MAGYAR BIEDERMEIER

Nos, a Corvina Stílusok - Korszakok sorozata nem ilyen. A könyveket le is védhetné a terméktanács, és éppenséggel büszkék is lehetnénk rájuk - honi művészettörténészeink legjobbjai írják. A sorozat egyes kiadványai a magyar művészet kisebb egységét fogják át, eddig kilenc könyv látott napvilágot azonos műszaki paraméterekkel, tipográfiai együtthatókkal, ahogy az el is várható.

A szocreál Magyarországon című kánonszaggató munka után jelent meg A magyar biedermeier, jól látható tehát, hogy a sorozat szerkesztői ide-oda ugranak a különböző korszakokban, de aki időrendbe akarja helyezni polcán a könyveket, hát lelke rajta: ahogy már említettük, egységes arculati elemekkel jelentek meg, még az oldalszámokban sem igen van eltérés.

A szerkesztői szándékot az ún. népszerűsítő-tudományos címkével írhatjuk le, középiskolások is forgathatják, mégis: a könyvek minden porcikájukban vállalhatóak - és ez igaz Szvoboda Dománszky Gabriella lendületes, itt-ott merész következtetéseket levonó A magyar biedermeier című könyvére is. Mivel a műelemzések nem nyomják agyon a munkát, a szerzőnek jut ideje arra is, hogy ún. kis színesekkel szórakoztassa azokat, akik bizonyára pitiző kutyákat ábrázoló életképekre és vadászt megformáló nippekre voltak felkészülve, amikor kezükbe vették a könyvet. Megtudhatjuk azt is, hogy Széchenyi nagycenki kastélyában már az 1830-as években voltak vízöblítéses vécék.

Miután Szvoboda Dománszky Gabriella kijelöli a kort (a napóleoni háborúk utáni konszolidáció ideje, a 1815-ös bécsi kongresszustól az 1848-as forradalmakig), meghatározza a stílus karakterjegyeit, sajátosságait (otthonosság kultusza, család, a női és férfi erények demonstrálása, stb.). Ezután megpróbálja újszerűen körülírni a biedermeier fogalmát, melyet ma Magyarországon jórészt a bizományi bútorkereskedelem használ, majd hangsúlyozza: szerinte Pollack Nemzeti Múzeuma és a Lánchíd is biedermeier. Felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes lenne a biedermeiert kiterjeszteni az építészetre, és ahol szükséges, ott felülvizsgálatot ajánl olyan kifejezésekre, mint a kései klasszicizmus. Leginkább azonban az a meglátása figyelemre méltó, mely szerint a stílusra jellemző negédesség és a zagyvaság ellenére a biedermeier már magán hordozta a haladás, a modernitás egy-egy gesztusát. Az egyszerűség, az otthonosság, a praktikus megfontolások és a tömegtermelés igénye miatt sokan a bauhaus előfutárának is tekintik, ami persze harsány túlzás. A kulturális és társadalmi környezet a két irányzat között viszont tényleg egybecseng: a tömegigény a praktikus, "emberbarát" bútorok iránt. Már a XIX. század elején élő polgárnak is fontos volt, hogy a bútorok formája és mérete az emberi testhez igazodjon, hogy a lakásokban több bensőséges zugot alakítsanak ki, harmonikus legyen a közösségi és az intim tér viszonya.

Szvoboda Dománszky Gabriella hivatkozik Jókai Egy magyar nábobjára, de a szépirodalmi párhuzamok aztán elmaradnak, ahogy a zene sem kap nagyobb szerepet a könyvben, pedig a biedermeier életképek elmaradhatatlan része az erényes életet élő, eladósorban lévő, zongorázó leány. Figyelemre méltó, ahogy finoman érzékelteti: a magyar és a kozmopolita irányok szembeállítása már az első képzőművészeti tárlatunk (1840-ben volt a pesti Redout-ban) idején elkezdődött. A magyar művészek nem tudták megtölteni a termeket, ezért külföldi alkotókat is hívtak, akiket a sajtó hevesen támadott, kozmopolitának bélyegezve a szervezőket. Olaj volt a tűzre, hogy a fizetőképes vásárlók alapvetően a külföldi képeket vásárolták, illetve az 1846-os tárlaton, melyen egymás mellé állították a magyar művészek munkáit, kiderült, hogy a hazai mesterek is mellőzik a honi témákat: olasz halásznőt, görög vadászt festettek.

Védegyleti bálok és a reformkori hazafiasság ide vagy oda, a magyar polgárság Bécs és Párizs felé is kacsingatott. A magyar biedermeier tehát a nemzeti igények mellett a modernitás és a haladás elkötelezettje is volt.

A könyvnek aktualitást ad Markó Károly kiállítása a Nemzeti Galériában. Utána beülhetünk a biedermeier tanúhelyeként is felfogható közeli Ruszwurm cukrászdába, (a berendezést Dunaiszky Lőrinc tervezte) és a festményekből és a védegyleti bálok illusztrációból ellesett, jellegzetes testtartással várjuk, míg kihozzák asztalunkhoz a képviselőfánkot.

Forrás: kultura.hu