Székelyföld - egy faházgyártó borúlátása

A belföld mellett exportra is termelő cég vezetője szerint a Hargita megyei faipar problémáját két osztrák cégnek hívják.

Három éve foglalkoznak faházépítéssel, és mint Pál Gábor, a csíkszépvízi Palprodex Kft. tulajdonosa állítja, az erdőkitermelői és az építőipari, bútoripari cégek számára fűrészárut gyártó tevékenység rönkháztervezéssel és -gyártással való kibővítése lényegében a működés optimalizálása volt. "Tíz székgyártással foglalkozó cég mellett a tizenegyedik már nehezen él meg. Valami olyant kellett termeljünk, amiről ugyan nem mondhatjuk, hogy hiánycikk - hisz a megyében vannak még ügyes rönkházépítők -, de úgy gondoljuk, el tudunk férni egymás mellett. A cégen belül is olyan technológiát fejlesztünk ki, amivel a piacot, ha nem is uralni, de a működésünket, megmaradásunkat a termékeink ára és minősége révén mindenképp erősíteni tudjuk" - magyarázta a vállalkozó.

Minden darab fát meg kell becsülni

Pál Gábor ugyanakkor leszögezi, a faházépítés területén viszonylag fiatal cégként nem bízzák el magukat. "A piacon az ár és a minőség dominál. Engem jobban érdekel a minőség, a ház formája, alakja, használhatósága, hőszigetelő képessége, mint esetleg az ára, főleg mivel a piacon viszonylag új szereplőnek számítunk, nem vagyunk még annyira ismertek" - teszi hozzá. A szépvízi vállalkozás berkein belül ugyanakkor az árverseny tarthatósága érdekében minden a költségracionalizálásról szól: a piacról csak több ezer euróért elérhető célgépeket például saját műhelyükben tervezik és gyártják, de a vállalkozó az értelmes hasznosíthatóságot keresi minden darab rönkben, hulladékként kezelt gerendaméterben is. Példaként saját családi lakóházát említi, mely gyakorlatilag teljes mértékben a hulladékként visszamaradt rönkökből állt össze.

Sportoló-lak szépvízi fenyőből

Az ötven alkalmazottnak munkát biztosító szépvízi rönkházgyár ugyanakkor az utóbbi időszakban is egyre több és nagyobb megbízást kap, ügyfeleik pedig a belföldi megrendelők mellett egyre nagyobb számban külföldiek is. "Magyarországról, Szerbiából és Szlovákiából is kaptunk már megrendelést, a leggyakrabban egyedi igények szerinti munkákról van szó. A legjobb reklám amúgy maga az ügyfélnek átadott ház. Ez alapján egyik megrendelés hozza a másikat" - magyarázza tapasztalatait Pál Gábor. A szépvízi vállalkozás szakemberei egyébként tegnapi ottjártamkor is épp egy ismert magyarországi birkózóbajnok által rendelt, közel 350 négyzetméteres nagyságú rönkház gyártásán és ellenőrző jellegű összeszerelésén dolgoztak, de nem okozott eddig problémát a tisztán fából épült 900 négyzetméteres kastély kivitelezése sem. "Minden faházat előbb a telep udvarán rakunk össze. Egyrészt ellenőrizzük, hogy minden rendben van-e, minden eleme a terv szerint illeszkedik, másrészt az elemek számozása révén gyorsabb a ház helyszínen való összerakása is" - sorolja. Elárulja, a sportolónak szánt, most készülő, építőelemekként összeálló rönklakóház, amikor kész lesz - méreteit érzékeltetendő - csak nyolc nyerges vontatóra fog felférni.

Mutatóban se marad erdő

Pál Gábor egyébként úgy érzi, a vásárlóerőben is magára találó kereslet alapján cégéhez hasonlóan a többi Hargita megyei rönkházgyártó is szépen fejlődik. A nagy közös probléma kapcsán azonban a derűs vállalkozóból is kitör a keserűség. A faiparban dolgozók közös gondját ugyanis két osztrák cég székelyföldi ténykedése jelenti: a Kronospané és a Schweighoferé. "Én évente 2500 köbméter fát használok fel, ötven embernek adok munkát, és minden tevékenységemmel járó hozadékot - közvetve vagy közvetlenül - a helyi közösség számára fordítok vissza. A Schweighofer viszont 150 embernek adva munkát naponta 20 ezer köbméter fát használ fel. Abból a fából pedig, ami az udvarára egyszer bekerül, Romániában sem a moszt, sem a cándra terén senki semmit nem lát többet. Ha ez így megy tovább, két-három éven belül az erdeink helyén nemhogy faházgyártásra, de még a fogpiszkálónak való fa sem marad" - vizionálja Pál Gábor. A vállalkozó - bár nem kívánt összefüggést keresni - elmondta, az osztrák cégek megjelenése óta Hargita megyében a nyersanyaghiány és a duplájára csapott farönkárak miatt közel háromszáz gattertelep adta vissza a működési engedélyét. "Minden telep ha csak tíz embert foglalkoztatott, az már legalább 2000-2500 embert jelentett. Most ezeknek legalább fele munkanélküliként az államtól várja a megélhetést. Aki ezt a két céget beengedte az erdeinkbe, vajon ilyesmire is figyelt-e?" - teszi fel a kérdést a szépvízi faházgyártó.

Forrás: Erdély.ma

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: