Én is az erdő fája voltam - Madas Lászlóra emlékeztek

A szervezők meghívására mintegy százhúsz fő jelent meg a visegrádi Erdőanyai tömb mellett található Vízverési réten, hogy tiszteletüket tegyék a Pilisi Parkerdőgazdaság alapító igazgatója, Madas László emlékkövénél és részt vegyenek az avatási ünnepségen.

A Vízverési rét a Visegrádi Erdészet egyik legöregebb rétje, Madas László, Laci bácsi legkedvesebb helye volt, melyet nyugdíjba vonulása után is legalább hetente egyszer felkeresett.

A vendéglátó Visegrádi Erdészet külön autóbuszokkal szállította mind a családtagokat, mind a kollégákat a nehezen megközelíthető helyszínre és vissza. Az ünnepség kezdetét az Őrhegyről és az Urak asztaláról szóló trombitaszó jelezte, majd vadászkürtösök köszöntötték a megjelenteket.

Zambó Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója köszöntőjében Madas Lászlót idézve kiemelte, hogy mindenhol csapatot kell építeni, ez az együttgondolkodás, együttműködés legfontosabb alapja. Hogy Laci bácsinak ez mennyire sikerült, az is igazolja, hogy ilyen sokan eljöttek erre az alkalomra. Zambó Péter bejelentette, hogy a Parkerdő tiszteletadása jeléül a jövőben - az Erdőanya név megtartása mellett - Madas-erdő néven is szerepelteti a térképeken a Visegrád 77/A erdőrészletet, valamint a jelenlegi Mogyoró-hegyi Erdészeti Erdei Iskolát ezennel átnevezik Madas László Erdészeti Erdei Iskolának.

A köszöntő szavak után Zambó Péter vezérigazgató és Csépányi Péter főmérnök leplezte le az emlékkövet, melyet Koncz Antal kerületvezető erdész koszorúzott meg.

Az andezit kőtömb, melyet Meszarek György kőfaragó munkált meg, kb. 7-8 évvel ezelőtt az Erdőanyai tömbből gurult le az útra. A kő most visszakerült majdnem oda, ahonnan elindult, és annak a Madas Lászlónak állít emléket, akinek neve, munkássága különösen kötődik ehhez a helyhez.

Kertész József Áprily Lajos: Szeret az erdő című versét szavalta el, melynek egy sora a kőre is felkerült.

Az Erdészhimnuszt követően Csépányi Péter elevenítette fel Madas László munkásságát, majd egy rövid sétára invitált mindenkit a kő háta mögött lévő Visegrád 77 A erdőrészletbe. 1953-ban itt kezdte Madas László az akkoriban "hosszúerdős"-nek nevezett természetes felújítást bevezetni, ebből a kísérleti munkából írta doktori disszertációját, mely címet azonban szerénységből sohasem használt.

A rendezvény zárásaként állófogadás várta a sétáról visszaérkezőket a Vízverési réten, ahol a családnak és a kollegáknak az étel és italfogyasztás mellett baráti beszélgetésre is alkalmuk nyílt. Az ünnepség méltó formába öntésében kiemelkedő szerepe volt Koncz Antal visegrádi kerületvezető erdésznek, aki a legapróbb részletekig eltervezte és megszervezte ezt a napot.

Köszönjük!

Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: