Magyar piacon is terjeszkedik a Roba Tisza

A tulajdonos nem vitte el a pénzt. Lecserélték a 30 éves gépeket, és 40 milliót költöttek a fűtésre.

A német tulajdonú csongrádi Roba Tisza Kft. nem jogutóda a korábbi bútorgyárnak: a Warten Tisza felszámolásakor, 2004-ben vásárolta meg a német befektető a csarnokot és a gépeket. Átvett 104 embert is, elismerve addigi munkaviszonyukat, és visszahívta Batka Zoltánt, aki 1997-től 2000-ig volt korábban itt vezérigazgató. Emiatt aztán a kft.-t simán bútorgyárként emlegetik a városban, holott a valamikori Tisza Bútoripari Vállalathoz nincs köze.

Három hete, amikor hírül adtuk, hogy a csongrádi önkormányzat átvenné a régi bútorgyár iskolaalapítványát, Murányi László, a körzet önkormányzati képviselője arról beszélt, hogy a privatizációs folyamat a nagy bútorgyár esetében sikertelen volt.

- Számunkra azonban 2005-ben nem befejeződött, hanem elkezdődött a történet: a csongrádi TBV összes, más településen működő gyáregysége megszűnt; ott is, ahol a dolgozók tudtak privatizálni, mert így alakult a bútorpiac - mondja Batka Zoltán igazgató. - Nekünk viszont, kisebb létszámmal ugyan, de nagyobb a teljesítményünk, mint a valamikori TBV itteni üzemének. Magyarországon a 10 legnagyobb bútorgyártó közé tartozunk.

A tulajdonos nem vitte el a pénzt. Lecserélték a 30 éves gépeket, és 40 milliót költöttek a fűtésre. Archív fotó Ez azt jelenti, hogy a 104 fő után voltak 210 fölött is, aztán most volt némi megtorpanás. Lapunk internetes oldalán egy kommentelő komoly létszámleépítésről beszélt. - Ez 16 embert jelentett, ebből négy németországi munkán volt, ami megszűnt, hatnak lejárt a határozott idejű munkaszerződése, hatot valóban elküldtem. De mindent kifizettünk nekik, és amint alkalom adódik, megint növeljük a létszámot - válaszol a kérdésre az igazgató.

A megtorpanás oka az, hogy Németországban 3-5 százalékkal visszaesett a kiskereskedelmi forgalom, az elemzők valószínűsítik, hogy a munkaerő-piaci nyitás miatt. Jönnek a kelet-európaiak, kivár mindenki, hogyan alakulnak a fizetések. Napjainkban arrafelé ritkábban vesznek gyerekbútort. A cég egyik reakciója erre az volt, hogy most Magyarországon is elkezdi forgalmazni termékeit.

- Hallottam olyan véleményt Csongrádon, miszerint az a bajunk, hogy kiszolgáljuk a németet. Ez azért furcsa, mert minden tulajdonost ki kell szolgálni, akármilyen nemzetiségű. Ha azonban ő nem tart ki mellettünk, ma 160 embernek nincs munkája. És nem 6 éve van itt: 1987 óta dolgoztat ezzel a gárdával, a legnehezebb időkben is hozott munkát, megbízott bennünk, és nem viszi el a pénzt, pedig nyereségesek vagyunk. Lecseréltük a 30 éves gépeket, 40 milliót költöttünk az üzem fűtésére is. A német fejlesztett. Ezt így korábban, a privatizáció során egyik próbálkozó sem tudta vagy akarta megtenni, köztük a magyar befektetők. Ránk van bízva, hogy ebből a történetből mit olvasunk ki mi, magyarok.

Forrás: délmagyar.hu

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: