Asztaloscsaj - Kicikizték, de nem adta fel!

Lenhoffer Kitti nem riad meg a nehéz fizikai munkától. A 21 éves lány asztalosnak tanul, a restaurálás miatt szerette meg ezt a szakmát.

Meglehetősen furcsa látvány a barna copfos fiatal lány az asztalos fiúk között. Pedig Lenhoffer Kitti nem csak úgy benézett az építőipari szakközépiskola asztalos műhelyébe, hanem immár ötödéves ezen a szakon, ő az egyetlen lány asztalos tanuló.

Azt mondja: eleinte cukkolták a fiúk, gyakran kivették a kezéből az eszközöket, mondván úgysem tudja megcsinálni amit kell, de mostanra nemhogy megszokták a srácok Kitti jelenlétét, de még segítik is a pallók cipelésében. Cserébe Kitti a szakmai rajzok elkészítését egyezteti velük, utóbbiban ugyanis igen magabiztos a 21 éves lány.

- Szibner Attila rajztanárunk nagyon lelkiismeretesen tanította nekünk a rajzolást, ezért bármilyen nehezebb feladatot kihívással veszek - mondta Lenhoffer Kitti, aki már általános iskolában eldöntötte, hogy asztalos lesz, illetve eleinte bútorrestaurátornak készült.

- Láttam a tévében egy műsort az antik bútorok restaurálásáról, így már ötödikben eldöntöttem, hogy ezt a pályát szeretném választani - tette hozzá a balatonboglári lány. A szüleim eleinte nem örültek túlzottan, főleg apukám nem, ő jobban szerette volna, ha informatikát tanulok, de engem az kevésbé érdekelt.

Kitti egyébként manapság is szívesen foglalkozik restaurálással, fafaragó szakkörre jár az iskolában, ahol épp egy antik kártyaasztalt újít fel.

- Ez a biedermeier stílusú elfordítható lapú asztal az egyik kedvencem, eredetileg diószínű volt, de szeretném megtartani a mahagóni árnyalatait is - magyarázta.

És hogy bírja-e a fizikai munkát az amúgy teljesen átlagos alkatú lány?

- Kell a jó erőnlét, de nem jobban, mint bármilyen fizikai munkához - magyarázza. Az asztalos műhelyekben egyébként sem egyedül dolgoznak a mesterek, legalább egy segítőtárs mindig akad a nehezebb pallók emelgetéséhez.

Kitti ebben a tanévben végez, és azt tervezi, hogy vagy OKJ-s képzésen vagy egyetemi keretek között tanul nemzetközi kereskedelmet, mivel nem itthon képzeli el a jövőjét.

- Magyarországon a női fizikai munkával szemben nagy az előítélet - állítja. Én Amerikában vagy Ausztráliában szeretném folytatni a munkát. Élnek mindkét földrészen rokonaim, úgy tervezem, először hozzájuk megyek ki, és azt sem bánom, ha eleinte nem tudok asztalosként dolgozni. Ha egy darabig pincérkednem kell, akkor addig is gyakorolom az angolt.

Az építőipari iskolában egyébként kevés lány jár, asztalosként ketten-hárman próbálkoztak, de ők feladták. Országszerte alig akad néhány asztalosnő, de Kaposváron, Balatonbogláron és Sopronban dolgozik egy-egy. Kitti azt mondta: ez ad neki erőt, kitartást, hiszen ha ők bírják a munkát, akkor ő is meg tudja csinálni.

Forrás: SONLINE