Hogyan tegyük rá a kezünket állami területre?

Nem hajlandó kitenni a lábát a honvédelmi tárca bakonyi erdőterületéről a bérlője. Ráadásul nem hajtja végre a bíróság jogerős döntését sem, ami arra kötelezte, hogy bontassa le a telek köré jogtalanul épített kerítést. A hatóságok egyelőre tehetetlenek.

A Honvédelmi Minisztérium 2006-ban bérbe adta erdőgazdálkodó cége, a HM Verga kezelésében lévő 45 hektáros bakonyi területet Szamosvári Erzsébetnek. A korábban egy szovjet katonai bázishoz tartozó telken az asszony a tárca és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) egyetértésével parkerdő-fejlesztést akart végrehajtani.

A hivatal közlése szerint a fejlesztésre Szamosvári cége, a Johans Kft., melynek többségi tulajdonosa egy offshore cég, "Hárskút Borotyán-hegy parkerdő néven közjóléti fejlesztési tervet készített, amit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Főosztálya jóváhagyott." A bérlő neki is látott a terep rendezésének, és az erdőben lévő hulladék elszállításának, ám folyamatosan azzal a problémával került szembe, hogy a területet a környékbeli lakosok szemétlerakónak használták. Az MgSzH-nál - mint leírták - Szamosvári volt férje és jelenlegi üzlettársa, Kosik János a Johans nevében ezt többször megpanaszolta. Megoldásként felmerült, hogy a HM Verga a területen áthaladó üzemi útra egy sorompót állít, de a lakosság tiltakozása miatt elálltak a tervtől.

Az illegális szemétlerakást megunva két évvel ezelőtt Szamosvári Erzsébet az erdészeti hatóság hozzájárulását kérte az érintett erdő bekerítéséhez. Bejelentéséhez csatolta a terület tulajdonosának, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nek a hozzájárulását és a területileg illetékes települések, Hárskút és Herend polgármesterének támogatását. Ezek alapján az MgSzH-nak sem volt egy szava sem, és engedélyezte a palánk emelését. A hozzájárulást azonban még a jogerőssé válás előtt vissza is vonta, mert a terület tulajdonosa, a honvédelmi tárca és a HM Verga elutasította a körbekerítést, mondván: a bérleti szerződés leszögezte, hogy a bérlő nem zárhatja el az erdőt a kirándulók elől. Ekkor azonban Kosik János elmondása szerint a kerítés majdnem teljesen kész volt.

Ám amikor már jogerős határozat mondta ki a "karózási" tilalmat, a bérlő tovább folytatta az erdő körbevevését - közölte az MgSzH igazgatója, Vaspöri Ferenc a hvg.hu-val, hozzátéve, hogy amint értesültek erről, terepszemlét tartottak, és leállították a munkát. Emellett elrendelték az eredeti állapot visszaállítását, vagyis a megépített kerítés "eltüntetését". Mivel ez nem történt meg, a kerítés ügye bírósági huzavona tárgya lett. A bérlő veszített, de az építmény lebontását továbbra sem volt hajlandó végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság idén szeptember 22-én meghozott jogerős ítélete helybenhagyta a Veszprém Megyei Bíróság korábbi ítéletét, amely kötelezte a Szamosvári Erzsébetet a bontásra. Ez azonban még mindig nem kezdődött el.

Miközben őröltek a hivatal és a bíróság malmai, a bérlő teljesen felhúzta a kerítést, amihez további erdőirtást végzett. Az engedély nélküli fakitermelés miatt a terület kezelője, a HM Verga feljelentést tett a Veszprémi Rendőrkapitányságon falopás miatt ismeretlen tettessel szemben. A nyomozást éppen arra hivatkozva szüntették meg, hogy "az elkövető személye nem megállapítható." Ugyanakkor a hivatal munkatársa előtt az MgSzH tájékoztatása alapján "Kosik János (a szomszédos parkerdőre erdőgazdálkodóként nyilvántartásba vett Johans Kft. bejelentett képviselője)" lenyilatkozta, hogy a kerítés megépítésére ők adtak megbízást, ám az engedély nélküli fakitermelést nem vállalták.

A Honvédelmi Minisztérium a bérelt terület elkerítését a szerződés feltételeinek megszegéseként vette, s felbontotta a bérleti jogviszonyt. Amit viszont - mint azt a tárca sajtóosztálya a hvg.hu-val közölte - Szamosvári Erzsébet nem ismert el. Így egy újabb per indult, hogy bírósági úton ismertessék el a kontraktus megszűnését. A bérlő üzlettársa, Kosik János a hvg.hu-nak hangsúlyozta: az egykori laktanya melletti 45 hektáros területet a lakossági illegális szemétlerakás miatt vették körbe a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. hozzájárulásával. Arra, hogy később ezt az engedélyt visszavonták és jogerős végzéssel kötelezték a bérlőt a kerítés lebontására, Kosik csak annyit mondott: nincsenek még kimerítve a jogi lehetőségek. Szamosvári az általa bérelt területet egyébként szeretette volna megvenni a minisztériumtól. Végül az adásvételből semmi sem lett, mert a HM Védelemgazdasági Főosztálya nem támogatta az értékesítést.

A történethez kapcsolódik még egy vízelvezető árok sorsa is, amely az államtól több szereplő révén jutott szintén Szamosvári Erzsébethez. A Bándi árok 1994. szeptember 27-én a Szentgáli Hunyadi Termelő Szövetkezet földhasználatába került. Tizenegy évvel később a Márkói Önkormányzat tulajdona lett, majd egy herendi lakosé, akitől Szamosvárinak a birtokába került. "Az árok pár száz négyzetméteres szakasza azért kellett az üzlettársamnak - mondta Kosik a hvg.hu-nak -, mert a bérelt erdő mellett lévő, a Johans Kft. tulajdonában lévő 85 hektáros területen - amelyen a volt szovjet laktanya helyezkedett el - rekreációs központot kezdtek építeni. A területről azonban nem folyt le a víz, mert a vízelvezető nem volt kitisztítva, az önkormányzatnak viszont nem volt pénze ennek elintézésére. Ennek a problémának az áthidalására került Szamosvári Erzsébethez a vízelvezető árok egy része."

Forrás: hvg.hu