Határon átnyúló famentő program

A nagymarosi vasútállomás peronjáról gyönyörű kilátás nyílik a város fölött magasodó erdős hegyoldalakra. Ám a kora őszi lombkoronák zöldjét helyenként lehangoló, szürkés foltok tarkázzák. Azok kiszáradt szelídgesztenyefák. Az utóbbi években azonban elkezdődött a védekezés a fákat ritkító kéregrák ellen.

Pusztul a bükkfafélék családjába tartozó Castanea sativa, ahogyan a szakemberek nevezik világszerte a szelídgesztenyét. Sokak szerint 6-800 évig is elél. A Duna menti kisvárosban - a legendák szerint - először Károly Róbert királyunk ültetett gesztenyéseket, de emlegetik Mátyás királyt is, meg a korabeli olasz kertészkedőket is.

Az ezredforduló első évében még Bessenbacher Géza mezőőr járta az érintett családi portákat, s oltogatta a Cryphonectria parasitica, azaz kéregrák betegségben szenvedő fákat. Akkoriban sokan kérdezgették: vajon menthető-e még, ez a nemes fajta, melyet számtalan formában használhat fel az ember - tápláléknak, csemegének, gyógyászati célra, építőanyagnak, tüzelőnek, állati takarmánynak.

Murányi Zoltán, az önkormányzat városüzemeltetési osztályvezetője, úgy is, mint projektmenedzser már 2009-ben arról nyilatkozott, hogy nagyobb sebességre kapcsolnak a mentési munkákkal. A cél érdekében határon átnyúló, közös pályázatot készítettek a szlovákiai Kékkő (Modry Kamen) önkormányzatával együttműködve. Az uniós támogatásról szóló pályázatot megnyerték: a projektben vállalt önerő összege 5 633 euró, ERFA forrás 88 570 euró, a kormányzati társfinanszírozás 9 997 euró.

Az idén, október 22-én, a szlovák partnerrel együtt tudományos konferenciát rendeztek a művelődési házban, ahol a gesztenyéseik mentését célzó program végrehajtása volt napirenden. A Magyarország - Szlovákia Határon átnyúló Együttműködési Program hivatalos nevet viselő rendezvényen a két ország szakemberei adtak tájékoztatást. Az eseményen bárki részt vehetett, mivel azt szeretnék, hogy a maguk lehetőségei szerint, a program végrehajtásába, így az újratelepítésbe is, a lakosság, elsősorban az egykori, vagy mai gesztenye termesztő családok tagjai is bekapcsolódjanak és ehhez ismereteket, információkat kapjanak. Az elkészült tervezetben többek között, a jövőben ezt a célt szolgáló előadások, tanfolyam jellegű programok rendezése is szerepel.

Erről a szándékról beszélt a jelenlévőket köszöntő Petrovics László polgármester is, akitől Aladár Bariak, Kékkő polgármestere vette át a szót, bemutatva települése társadalmi, gazdasági helyzetét, természeti viszonyait. Mint mondta, a 720 éves városka szelektől védett, völgyekben lévő gesztenyéseit, először még a törökök telepítették, s napjainkban már az évente rendezett gesztenyefesztiválon is népszerűsítik. A munkanélküliséggel küszködő lakosság számára fontos jövedelemkiegészítő forrás a gesztenye, de náluk éppen úgy betegszenek a fáik, mint Magyarországon.

Murányi Zoltán, a nagymarosi projektmenedzser arról beszélt, hogy a városnak épp olyan szimbóluma volt korábban a gesztenye, mint a híres marosi málna. Éppen ezért nem veszhet el, de jövedelemszerzés, s idegenforgalmi célokból is szükséges a megtartása. Fontosnak tartja a természetvédelmet és az ezt szolgáló helyi rendeletet. Mint mondta, mikológiai felmérésekre kerül sor, bemutató területen ismertetik a védekezés módszereit, internetes honlapot indítanak, s fontos szerepet szánnak a szaktanácsadásnak, a tájidegen fajok kiirtásának, a fertőzött részek kivágásának, a fák helyszíni kezelésének.

Zeller Zoltán természetvédelmi mérnök a gesztenyetermesztés többfunkciós szerepéről, társadalmi-gazdasági jelentőségéről beszélt. Szerinte a hanyatlás oka, a természeti, gazdasági és társadalmi változásokban keresendő. Régebben a magyar, olasz, svéd kertészeti tudás generációról generációra öröklődött itt a Duna mentén.

A fő veszély, a kéregrák elterjedése. Dr. Radócz László egyetemi docens is ezt hangsúlyozta a gesztenyések európai jelenéről és jövőjéről szóló előadásában. A múlt század elején, Amerikában kezdődött a kéregrák fertőzés, s Olaszországon, Szlovénián át jutott el Magyarországra.

A FAO statisztikája szerint 2008 - ban a világon 413 500 tonna termett, ennek több, mint felét Kína adta, ahol már 1999-ben 670 ezer hektáron termesztettek szelídgesztenyét. Az európai drasztikus csökkenésre jellemző, hogy például a régebben vezető mediterrán országok közül, Olaszország részesedése a világtermelésben mindössze 5 százalék. Magyarországon évenként csak 3-400 tonnát takarítanak be. Szükséges tehát új fejezetet nyitni a védekezésben, s a jelenleg elnyert támogatáson túl újabb pályázatokat készíteni, együtt a szlovák partnerekkel.

Érdekes és fontos szakmai információkat ismertettek a Szlovák Tudományos Akadémia Erdészeti és Ökológiai Kutatóintézete szakemberei is - Gabriella Juhászová, Katarina Adamciková, Marek Kobza és Emilia Ondrusková.

A konferencia résztvevőinek átadtak egy-egy példányt A nagymarosi szelídgesztenyések története, ápolása és védelme című könyvből, amit dr. Radócz László szerkesztett. Ebben Murányi Zoltán Nagymaros történetét, Zeller Zoltán a nagymarosi szelídgesztenyések történetét ismerteti, míg Radócz László és Zeller Zoltán a termesztési területekről és állapotukról ír, de szó van a kémiai növényvédelem és agrotechnika kölcsönhatásairól, a favédelemről, s a kéregrákon kívül számos fabetegségről és kártevőről is.

Forrás: Gazdakör