Piarista Szakiskola - Göd

A gödi Duna parton található Piarista Szakiskola, Gimnázium és Kollégium több szempontból is kivételes helyzetű. Az újjáinduló egyházi iskolák között (egyedüliként) nemcsak a szellemi nevelésre, hanem a mindennapok gyakorlati tudásának átadására, oktatására vállalkoztak, ezáltal megpróbálják a rosszul csengő "szakmunkásképző" megítélést a maga helyére visszatenni.

Kivételes az iskola elhelyezkedése is, bár ebbe a kivételességbe már a kényszer is beleszól. Az iskola egy olyan épületegyüttesben található, amelynek magvát egy villa alkotja, ahol egykor a Nobel-díjas Wiegner Jenő töltötte gyerekkorát. A telek közvetlenül a Duna partján helyezkedik el. A második világháború után az MHSZ tulajdonába került a telek, ahol oktatóközpontot alakítottak ki. Ezen épületegyüttest egészítette ki a Piarista Rend, hogy megkezdhesse az oktatást.

Az iskola jelenleg is működő tömbje egy nagyszabású fejlesztés félbemaradt eredménye, mely jelenlegi formájában hiányos. Az ideiglenes megoldásnak szánt műhelyek épületein is érezni, hogy a pénztelenség és a meggondolatlan fejlesztések a legjobb szándék mellett is nyomot hagynak az együttesen.

Ezek az okok vezettek egy fejlesztési koncepció elkészítéséhez, mely a meglévő, és az újonnan létesülő épületek kialakítását nem önmagukban, hanem a teljes együttes kontextusában értelmezi. Ennek keretében, a fejlesztés egyik első ütemeként készült el az Asztalos-, Kőfaragó-, és Szerszámkészítő-műhely, a "parti műhely".

Koncepció

A fejlesztési koncepció készítése során igen hamar kiderült, hogy a telek meglehetősen kicsi egy ekkora komplexum befogadásához, emiatt a tervezés mindig újabb és újabb korlátok közé szorult. A város egy időben felajánlott a Piarista Rendnek egy nagyobb, külső, ipari részen elhelyezkedő területet a Duna-parti telekért cserébe, de a Rend úgy döntött, ezen a helyen valósítja meg az iskolát. Ez a döntés bizonyos szempontból irracionálisnak is tűnhet, és csak akkor érthető meg igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a piarista oktatás nem áll meg a szakmunkások képzésénél. A Rend célja a "szakember" képzés, ami hangsúlyt fektet mind a szakma oktatására, mind az emberek nevelésére, a segítségnyújtásra diákjaiknak abban, hogy környezetükért is felelős, felnőtt emberré válhassanak. Az alapító, Kalazanci Szt. József elképzeléséhez ma talán éppen ez a gödi iskola áll a legközelebb abból a szempontból, hogy sok esetben nehezebb sorsú családokból kerülnek ide a gyerekek, akiknek nagy szükségük lehet lelki segítségre is. Az ok tehát, amiért mégis érdemes megküzdeni a tervezés során adódó problémákkal, hogy az iskolának ezt a fajta működését nagy mértékben segíti a természet közelsége, az a festői környezet, amit akár a Wiegner-villa, vagy a Duna-Ipoly Nemzeti Park közelsége jelent.

Az épületek környezettudatos kialakítása ezen feltételek mellett tulajdonképpen alapkövetelménnyé vált, amiben a Piarista Rend, mint megrendelő nagyszerű partnernek bizonyult. A tervezés kezdeti szakaszától hangsúlyozták, hogy - ha kezdetben nagyobb beruházási költségen is - hosszú távon energiatakarékos rendszerek kerüljenek beépítésre az új épületekbe.

A parti műhely

Az új átfogó koncepció szerint az iskola oktatási épületei úgy helyezkednek el a telken, hogy a közterülettől és a természetvédelmi területtől minél távolabb essenek, és a környezetre gyakorolt hatásuk ne legyen zavaró. Az épületek sorát a Duna felől a parti műhely zárja, közvetlenül a Nemzeti Park szomszédságában, ami a fő meghatározó tényezővé vált az épület kialakításában. Mivel asztalos, kőfaragó és egyéb zajos műhelyek működnek benne, különösen fontossá vált, hogy az épület előtt kialakuló műhely-zóna zaj és látvány szempontjából egyaránt zárttá és semlegessé váljon a környezet irányába (bár Dunára adódó kilátás teljes megnyitásra is okot adhatott volna). Ezt a semleges, zárt viselkedést egy fehérre vakolt U-alakban körbeforduló téglafallal próbáltuk elérni. A fák véletlenszerűségét alapul véve a fal Duna felé néző nyílásainak kiosztása elszórt. Záródása fölfelé attikával történik, ami szintén azt hivatott hangsúlyozni, hogy a ház szándék szerint befelé fordul, védve a környezetet a benne zajló tevékenység hatásaitól. A keleti oldalon kialakuló műhely-utca felőli homlokzat mechanikai igénybevételre is felkészülve, szürke, részben lábazati vakolattal készült. Az épület kétszintes tornáccal fedett-nyitott közlekedőt biztosít a sportpálya felől a bejárat felé közlekedőknek egyben elválasztja a gyalogos forgalmat a gépjárművektől és erről az oldalról nyitott megjelenést biztosít. Az oszlopok és a tornác fölé nyúló tető fából készültek, ezt a konstrukciót veszi körbe az említett fehérre vakolt fal. A műhelyek ablakai is többségükben a keleti oldalra kerültek, körülöttük fa keretezés készült.

Az épület háromszintes, ebből az egyik alagsori szint. A földszinten az asztalos-kéziműhely, valamint a festőműhely található. A bejárat az épület alaprajzi törésénél helyezkedik el, ahonnan egy előtérbe lépünk be. Innen közelíthető meg a lépcsőház, a mellékhelyiségek, valamint a műhelyek. A felső, legjobban bevilágított szinten a kőfaragóműhely, illetve a szerszámkészítő labor kapott helyet a fentihez hasonló elrendezéssel. Az alagsori szinten az asztalos-gépműhely helyezkedik el, valamint a szükséges öltözők, kazánház, illetve szellőzőgépház. Az épületen belüli anyagmozgatást egy teherlift oldja meg, mely közvetlenül a műhely-utcába is nyitható, így a műhelyekbe a nyersanyag nagy részét ezen keresztül lehet bejuttatni. A lift egyben biztosítja minden szint akadálymentes megközelíthetőségét. Az asztalos szakma által használt 6m hosszúságú szálas anyagot, illetve a nagyobb méretű gépeket a déli oldal felőli angolaknán keresztül lehet lejuttatni.

Az említett angolakna egyben természetes fényt is enged az alsó szintre. Az oktatási terekbe előírt természetes megvilágítást ezen felül a tornác alatti födémbe vágott bevilágítókkal, valamint (a Solarspot cég által forgalmazott) bevilágító csőrendszerrel biztosítja az épület. Az öltöző megközelítése a főlépcső felől történik, az északi homlokzaton a terepviszonyoknak köszönhetően lehetőség nyílt ablakok nyitására, természetes bevilágítás biztosítására.

A szomszédos Duna-Ipoly Nemzeti Park közelsége, a telken belül is megtalálható szép természeti környezet, párhuzamosan a megrendelők, és a lakosság igényeivel még a tervezés elején fő szemponttá tették, hogy minél kevesebb meglévő fa essen áldozatul az építkezésnek. Szakértő bevonásával erre olyan megoldás adódott, hogy a pinceszint 3m-rel rövidebb legyen a Duna-part felé, annak érdekében, hogy az épülethez közel eső fák gyökérzete kevésbé sérüljön. A visszahúzott rész feletti szintek konzolos alátámasztást kaptak, mert a talajviszonyokat figyelembe véve a sávalapoknak is olyan mélyre kellett volna lemenniük, hogy az veszélyeztette volna a gyökérzetet. Észak felé az alaprajzi törés után a visszahúzás feleslegessé vált, mivel itt nem találhatók fák a közelben, ezen a részen kapott helyet a légtechnika, ami biztosítja, hogy a tanítás csukott ablak mellett működhessen, a környezet felé zajmentesen. A ház fűtését részben fa-apríték kazán biztosítja, ami a tanítás során keletkező hulladékot alakítja át hőenergiává. Ez a rendszer hőszivattyúval egészül ki, ami szükség esetén önmagában is elegendő az épület fűtéséhez.

A függőleges tartószerkezetek vasbetonból, illetve 44 cm-es Porotherm falazatból készültek, a födémek vasbetonból. A pillérvázas szerkezet flexibilitást biztosít az esetleges későbbi funkcióváltáshoz. Az emeletek közti födémek úsztatóréteggel készültek, a mennyezet akusztikai burkolattal. A zárófödém szintén vasbetonból készült, zöldtető fedéssel. A belső terek jellemzően öntött ipari padlóval burkoltak, a lépcsőházba helyszíni műkő burkolat került, az iskola kivitelezésével. A műhelyek falai, gerendái, pillérei fehérre festettek, vagy nyersbeton felületek, a vizes helységek falai kerámia burkolatot kaptak. Összességében a belsőépítészeti kialakításnál - ahogy az egész épületegyüttes tervezésénél is - fő szempont volt az egyszerűség.

Forrás: Árkád Magazin