Viharfelhők az IKEA egén: repedezik a birodalom?

Pocsékul indul a 2010-es év az IKEA számára: a svéd lakberendezési áruházlánc hírneve igencsak megtépázódott az elmúlt hetekben. Sztrájk Franciaországban, hatalmas vihart kiváltó botránykönyv Svédországban, korrupciós botrány az orosz menedzsmentben: kérdés, mi jöhet még?

Ingvar Kamprad, a birodalom alapítója (Fotó: davidlega.files.wordpress.com)

Az IKEA 1943-as alapítása óta a sikeres multinacionális cégek egyik mintapéldájává vált, Ingvar Kampradot, a cég 83 éves alapítóját pedig élő legendaként tartják számon az üzleti életben. Az elmúlt hetekben, hónapokban azonban több olyan botrány is bejárta a világsajtót, ami komolyan veszélyezteti a vállalatóriás üzleti hírnevét.

Az egyik legtekintélyesebb gazdasági napilap, a Financial Times szerint az egyre súlyosbodó problémák oka a cég szigorú családi irányításában keresendő. Kamprad és fiai sok esetben személyes érdekeik által vezérelve hoznak meg fontos üzleti döntéseket, a birodalom gyakorlatilag kézi vezérléssel működik. Az Financial Times szerint a problémák megoldását éppen ez, a transzparencia erősítése jelentheti.

De lássuk, milyen botrányok miatt repedezik mostanában a kék-sárga kolosszus:

1: Korrupció Oroszországban

Az áruházlánc február 16-án azonnali hatállyal elbocsátotta közép- és kelet-európai igazgatóját, valamint a konszern oroszországi ingatlanjaival foglalkozó igazgatóját, miután kiderült, hogy szemet hunytak a vesztegetések felett. A Kommerszant című orosz üzleti lap néhány nappal korábban írt arról, hogy a két IKEA-menedzser személyesen ugyan nem vett részt az ügyletben, de tudomásuk volt arról, hogy a bevásárlóközpontot építő fővállalkozó csúszópénzzel oldotta meg az energiaellátást. Ingvar Kamprad az Expressen című svéd bulvárlapnak adott interjújában kijelentette: "olyan szomorú voltam, hogy sírtam, mint egy gyerek", miután értesült az oroszországi vesztegetési ügyről. "A történtek összetörték a szívem, nagyon szomorú vagyok" - közölte a 83 éves cégalapító. A Svájcban élő Kamprad reményét fejezte ki, hogy az ügy nem sérti majd az IKEA oroszországi piaci részesedését, közölve, hogy "az oroszok többsége megérti majd helyzetünket".

2: Sztrájk Franciaországban

Általános sztrájkra szólították fel az IKEA franciaországi szakszervezetei minden munkatársukat, miután nem vezettek eredményre a vezetéssel folytatott bértárgyalások.

Az alkalmazottak egy része tíz napja gyakorlatilag blokád alá vonta az IKEA Párizstól nyugatra lévő Plaisirben található székházát. A vezetés az idén csak maximálisan két százalékos béremelésre hajlandó, ebből egy százalékot minden dolgozó megkapna, a másik egy százalék teljesítményhez kötődne. A szakszervezetek azonban négy százalékos általános béremelést követelnek, arra hivatkozva, hogy az IKEA a tavalyi évet 52 millió eurós nyereséggel zárta, és új áruházakat is nyitott. A vezetés elzárkózott a további tárgyalásoktól. A Franciaországban kilencezer embert foglalkoztató svéd lakberendezési áruházláncnak ez az első jelentős szociális konfliktusa a francia szakszervezetekkel. Hat áruházban már egy héttel korábban is sztrájkoltak a dolgozók. A Le Figaro legfrissebb információ szerint a dolgozók ideiglenesen felfüggesztették a sztrájkot, a tárgyalások jelenleg is folynak a szakszervezetek és a menedzsment között.

Sztrájkoló dolgozók, vásárló vásárlók (Fotó: Le Figaro)

3. Botránykönyv Svédországban

Megdöbbentő képet fest egy tavaly megjelent könyv az IKEA-ról. A szerző a svéd áruházlánc egy korábbi vezetője, aki azt állítja: az IKEA szektaként működik, a csillogó felszín alatt kémkedés, rasszizmus és hazugságok hálója húzódik. Johan Stenebo 20 éve kezdett gyakornokként dolgozni a németországi Kaltenkirchen városában található IKEA-áruházban. Álomkarrierje az évek alatt az IKEA legfelsőbb menedzsmentjéig repítette: az áruházlánc egyik legfontosabb leányvállalatának, a GreenTech-nek ügyvezető igazgatója lett, sőt, egy ideig az IKEA legendás alapítójának, Ingvar Kamprad-nak is asszisztense, közvetlen munkatársa volt.

Stanebo egy évvel ezelőtt hagyta el a multinacionális vállalatot, a hivatalos verzió szerint azért, mert több fontos kérdésben nem értett egyet a cég menedzsmentjével. Távozása után könyvet írt, mely azt a címet kapta: "Sanningen om IKEA", azaz az Igazság az IKEA-ról. A nemrég megjelent mű elsősorban Svédországban kavart hatalmas botrányt, hiszen a skandináv államban az IKEA egyfajta nemzeti kincsnek számít, úgy, mint a Volvo vagy az ABBA. Gyakorlatilag ez az első eset az üzletlánc hatvan éves történelmében, amikor ilyen magas pozíciójú vezető "tálal ki", és bennfentesként mutatja be a vállalat működését.

A szerző azt állítja, az IKEA-ról és a Kamprad családról kialakult kép teljesen hamis. Nem igaz, hogy a világ ötödik leggazdagabb embere szerény életet él, hogy 30 éves kanapén alszik, vagy hogy az áruház éttermében ebédel - a legenda puszta marketingfogás.

Stenebo szerint az IKEA gyakran használ olyan megfigyelési és lehallgatási módszereket, mint az egykori NDK retteget titkosrendőrsége, a Stasi. A "kémek" gyakran közvetlenül Kampradnak számolnak be a történtekről, aki arra törekszik, hogy a vállalat vezetéséhez, a beosztottak sakkban tartásához szükséges minden információt - még a folyosói pletykákat - is megtudjon. Az egykori menedzser szerint az IKEA svédországi központjában a kilencvenes évek végén komoly hatalmi harc alakult ki: a vezetőség Kamprad melletti és elleni táborokra oszlott, a tulajdonos ügynökei és kémei pedig mindent megtettek azért, hogy a dolgozókat a saját befolyásuk alá vonják - sikerrel.

Az egykori vezető leírja azt is, hogy az 1990-es évek közepén az IKEA szájkosarat tett számos civil szervezetre, akik az útjában álltak. Stenebo nem kevesebbet állít, minthogy az IKEA gyakorlatilag lefizette a világ legismertebb környezetvédelmi szervezetét, a Greenpeace-t. Azt állítja, hogy az IKEA és a Greenpeace képviselői Oroszországban "kéz a kézben" látogatták meg Európa egyetlen megmaradt őserdőjét. A Greenpeace a tanulmányútnak álcázott baráti találkozó után meglepően költséges kampányt indított, amelyben más multinacionális vállalatokat -például az IKEA-nak konkurenciát jelentő finn Stora Enso-t- támadta. Sőt, amikor néhány hónappal később egyértelműen bebizonyosodott, hogy az IKEA az egyik fő felelőse a Borneó szigetén található esőerdő fakitermelésének, a Greenpeace nem csak nem támadta őket, hanem egyértelműen a svédek oldalára állt.

Forrás: Pénzcentrum