Magyarország erdeinek egészségi állapota 2009-ben

Több mint 20 év óta működik a magyarországi erdők egészségi állapotának rendszere, az Erdővédelmi Hálózat (EVH). E rendszer célja erdeink biotikus és abiotikus környezeti tényezők hatására kialakuló egészségi állapotának vizsgálata. Az EVH lehetővé teszi az egyes károsítások előrejelzését és ezzel a leküzdésükre való felkészülést. A többéves adatok alapján kimutatott trendek, alapjául szolgálnak az ágazatpolitikai döntéseknek is.

Az EVH 16x16 km-es hálózata részét képezi az erdők egészségi állapotát vizsgáló európai szintű hálózatnak. A 2009-es felvételek a nemzetközi rendszerrel összhangban levő felvételi metodika szerint zajlottak.

A sokéves vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a magyar erdők egészségi állapota leginkább az időjárási viszonyok és egyes biotikus károsítók által befolyásolt. Tudni kell, hogy egy faegyed általános kondíciójával a legszorosabb összefüggést annak lombkoronája, az azt ért károsítás, illetve azon belül is a lombozat hiánya mutatja. Ugyanakkor vannak olyan károsítások, mint például a közelítési kár, vagy egyes levélgombák, melyek a faegyed kondícióját esetenként csak kisebb mértékben befolyásolják. Egyes károkozók, károsítások (pl. vadkár, levéltetvek, hó és jégtörés) részei, természetes velejárói az erdőnek, az erdei ökoszisztémának. Így, ugyan előfordulásuk észlelésre és rögzítésre kerül a során, de ezeket egy bizonyos mérték alatt az önszabályozásra képes ökoszisztéma kiheveri.

2009-ben az MgSzH Központ Erdészeti Igazgatóság szakemberei - az ország erdeit reprezentáló - 78 mintaterületen végeztek állapotfelvételt, melynek során a mintába került fák egésze (korona, törzs, gyökfő) értékelésre került.

A csapadékos tavaszi és nyár elejei időjárásnak köszönhetően az erdők egészségi állapota a felvételek alapján jónak értékelhető. A kimondottan aszályos őszi időjárás a fák növekedését már nem igazán befolyásolta. A lombkorona vizsgálata alapján a legjobb egészségi állapotban a cser, a gyertyán és a bükk fafajok, illetve az ilyen összetételű erdőállományok vannak. Közepes állapotot a lágylombosok mutatnak, míg a sort a tölgyek, az akác illetve a fenyők zárják. Ez utóbbiak számára hazánk klimatikus viszonyai zömében nem tekinthetőek optimálisnak. Az összes levélvesztés alapján a fák 54,8%-a tünetmentes (nincs értékelhető levélvesztés), 26,8%-a veszélyeztetett (csekély levélvesztés), 12,4%-a közepesen károsodott (közepes levélvesztés), 3,3%-a erősen károsodott (erős levélvesztés).

A lombozatot érintő átlagos kármérték, az összes fafajra vonatkoztatva, 19%, ami összességében gyenge károsodottságot jelent. Fontos mutató még az ún. holtfák aránya (2,6%), melynek több mint a felét az előző években már elhaltként regisztrált fák teszik ki. (A holtfák természetes velejárói az erdei ökoszisztémának. Arányuk a mintában az extenzív gazdálkodási szemléletváltozásnak is köszönhetően várhatóan tovább fog növekedni.)

Az erdők egy adott évben regisztrált egészségi állapota - mint statikus adat - mellett különös jelentősége van az egyes évek adatai összevetésének, a kimutatható trendeknek. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy erdeink egészségi állapota kedvező, a károsítások mértéke az elmúlt években kellően alacsony átlagérték körül mozog, negatív tendencia nem figyelhető meg.

A teljes jelentés itt tölthető le (pdf).

Forrás: MGSZH Erdészeti Igazgatóság 01-22