Moór Arthur szobra

Dr. Oroszi Sándor kezdeményezése és az Erdészeti Lapok márciusi számában tett javaslatunk nyomán, az Erdőmérnöki Karral együttműködve megkezdjük dr. Moór Arthur professzor szobra megvalósításának előkészületeit. A források összegyűjtésében közreműködik az Országos Erdészeti Egyesület.

Kérjük mindazokat, akik anyagi hozzájárulással is támogatni kívánják a szobor megvalósítását, hogy az erre szánt összeget az OEE alábbi számlaszámára szíveskedjenek átutalni:

Számlaszám: KHB 10200830-32310126

A megjegyzés rovatba írja be: "Dr. Moór Arthur szobra"

A szobrot 2010. augusztus 26-án, Professzorunk halálának 25. évfordulóján tervezzük felavatni a soproni Botanikus Kertben.

Moór Arthur a XX. század második felének kiemelkedő soproni professzora volt.

1923. január 8-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Egyetem matematika-fizika szakán, 1947-ben fejezte be.

1947-50. között a Szarvasi Tanítóképző Intézetben tanított. A Finsler-terek tárgykörében, korán megkezdett tudományos munkássága eredményeként, már ekkor megjelentek az első dolgozatai. Gyorsan felfigyelt erre a differenciálgeometria jeles művelője, a debreceni Varga Ottó professzor, aki a Révai (ma Csokonai) Gimnáziumba hívta tanítani. Kétévi tanárkodás után, 1953-ban Varga professzor aspiránsa lett. Az 1956-ban megszerzett kandidátusi fokozatát a szegedi egyetem oktatói állása, 1964-ben az akadémiai doktori fokozat, majd a docensi cím megszerzése követte.

A szegedi egyetem katedráját 1968-ban cserélte fel az Erdészeti és Faipari Egyetemen elnyert tanszékvezető egyetemi tanári kinevezésre. A kollektív diákemlékezet úgy tartja: Szegedről azért kellett távoznia, mert a vizsgákon nem volt hajlandó kivételt tenni a "főelvtársak" csemetéivel. Nagyra értékelte, hogy a soproni egyetem vezetői a tudományos teljesítményére helyezték a hangsúlyt. Amikor Sopronban munkába állt, feltette a kérdést: mit kell tudni egy mérnöknek matematikából? Azonnal végiglátogatta a szaktanszékek vezetőit, megismerkedett azok tantárgyi követelményeivel.

Szuverén egyéniségként, karakteresen ragaszkodott az elveihez. Habozás nélkül utasított vissza előnyöket, ha azok erkölcsi normáiból bármilyen csekély engedményt kívántak. Hasonlóképpen, a nélkül vállalt hátrányokat, hogy azokat áldozatnak tekintette volna. Ez nyilvánult meg a hallgatói irányában tanúsított igazságosságában, az anyagiakhoz való viszonyában, munkájában.

Materialista volt, de ebből sem kovácsolt magának politikai hasznot. A matematika mellett a sakk érdekelte, amit fiatalabb korában versenyszerűen űzött.

Soproni pályafutása alatt 17 évfolyam hallgathatta precíz előadásait, élvezhette szarkasztikus humorát és izzadhatott vért, amikor vizsgázott. Ő volt az egyik "Nagy Vízválasztó", aki eldöntötte, ki alkalmas mérnöknek - és ki nem. Egyénisége, korrektsége, kimagasló szellemisége, elegánsan fölényes tudása fáklyaként világított.

Megkésve érték el az elismerések. Aspiránsként kandidátusokat megszégyenítő számosságú dolgozattal rendelkezett, docensi kinevezésekor már akadémiai doktor volt. Munkásságának eredményét 106, többségében német nyelven megjelent publikáció jegyzi. Moór Arthur a Finsler-geometria kézikönyveiben ma is az egyik leggyakrabban, legtöbbet idézett szerző. Kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolatokat ápolt - egészen Japánig. Szaktudására csúcstechnológiákkal foglalkozó szervezetek is igényt tartottak.

Moór Arthur, a magyar matematikatudomány kiemelkedő egyénisége 1985. augusztus 26-án hunyt el. Koporsóját soproni mérnökhallgatók vitték utolsó útjára Budapesten.

Forrás: Tamássy Lajos: Moór Arthur (1923-1985) élete és munkássága (Sopron, 1998.)

A felhívást közzétette: Haraszti Gyula