Az erdők természetességi állapotba történő besorolása

A 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: új Evt.) 7. § (1) alapján az erdőket a bennük található erdei életközösség természetességi állapota szerint el kell különíteni. Az MGSZH Központ Erdészeti Igazgatósága az erdőrészletek besorolását elvégezte az Erdészeti Szakigazgatási Információs Rendszerben.

A 2009. évi XXXVII. törvény (továbbiakban: új Evt.) 7. § (1) alapján az erdőket a bennük található erdei életközösség természetességi állapota szerint, - aszerint, hogy a természetes folyamatok és a korábbi erdőgazdálkodás együttes hatására kialakult, vagy kialakított állapotuk mennyire áll közel a termőhelynek megfelelő természetes erdőtársuláshoz, - el kell különíteni.

Az erdészeti hatóság az erdők természetességi állapotba történő besorolását az új Evt. által előírt szempontok és a 153/2009. számú FVM rendelet (továbbiakban: Vhr.) 65. § (1) alapján az elmúlt napokban elvégezte. Ez a rendelkezés kimondja, hogy az erdészeti hatóság a természetességi állapotot első alkalommal az Országos Erdőállomány Adattár (továbbiakban: Adattár) adatainak felhasználásával állapítja meg.

Az erdőgazdálkodók és a szakirányítók az illetékes erdészeti hatóság kirendeltségein tájékozódhatnak az erdőrészleteik természetességi állapotára vonatkozó adatairól. Az erdészeti hatóság által az adattári adatok felhasználásával megállapított természetességi állapot felülvizsgálatát a Vhr. 65. § (3) bekezdése alapján - az erdőtervben szereplő faállomány-leírás módosításának kezdeményezése mellett - 2010. december 31-ig kérelmezhetik.

A természetesség megállapítására vonatkozó fontosabb szabályok

Az erdészeti hatóság követve az új Evt. szövegét az Adattár adatai közül azokat vette alapul a besorolás folyamán, amelyek leginkább meghatározzák, hogy az erdőrészlet mennyire közelíti meg a természetes állapotokat. Kiemelt jelentőségű az erdészeti tájhonos, a tájidegen, és az intenzíven terjedő fafajok terület alapú elegyaránya, a fafajok eredete és az erdő elegyessége.

Azon erdő természetességi állapotát, amelynek faállománya átmenetileg hiányzik (például üres vágásterület), a Vhr. 2. § (1) szerint, a véghasználat előtti, illetve a kipusztult faállomány jellemzői alapján állapítja meg az erdészeti hatóság. Ennek felülvizsgálatára a sikeres erdősítést követően kerül sor.

Természetes erdő állapotba való besorolás, a kategória kiemelt jelentősége miatt, a Vhr. 2. § (2) pontja alapján, csak az Adattár adatai alapján nem történhet, azt mindenképpen meg kell előznie a helyszíni felülvizsgálatnak. A felülvizsgálat előtt az ilyen erdőrészletek a Vhr. 65. § (2) szerint természetszerű erdőként lesznek besorolva.

Mivel az új Evt. az elkülönítés szempontjai között több olyan tényezőt is felsorol, amelyek az Adattár adatai alapján nem vizsgálhatók, vagy túl komplexek ahhoz, hogy helyszíni vizsgálat nélkül eldönthetők legyenek (például bolygatatlan szerkezet, dinamika), ezért lehetőség van arra, hogy a hatóság - helyszíni vizsgálatot követően - felülbírálja az Adattár alapján megadott természetességi állapotot.

Az új Evt. és a Vhr. több szabályozása is a természetességi állapottól függően érvényesül, ezért fontos, hogy ezek figyelembe legyenek véve az erdőgazdálkodás során. Külön szabályozás van érvényben például állami erdőkre vonatkozóan, illetve eltérő az eljárásrend a különböző természetességi állapotoknál erdőtelepítés, erdőfelújítás, fakitermelés, vagy erdő igénybevétele esetén is.

Az Evt. és a Vhr. természetességi állapottal összefüggű előírásai kigyűjtve megtekinthetők a csatolt pdf állományban.

Forrás: MGSZH Központ Erdészeti Igazgatóság