Égig érő kerek erdő

Gigászi mamutfenyők. Építőanyagot és munkát adnak, vigyázzák a vizek tisztaságát, tömérdek állatnak-növénynek nyújtanak enyhet, menedéket. De csak akkor, ha megkíméljük őket. A gigászokról nagyszerű cikk olvasható a National Geographic Magazin októberi lapszámában.

A botanikus Marie Antoine (jobbra) éppen a fa anyagából nyert. 750 esztendő történetét hordozó mintát nyújtja át Giacomo Renzullo ökológusnak.

Írta Joel K. Bourne, Jr. / Fényképezte Michael Nichols

Részlet a Magazin októberi lapszámából

Mike Fay éppen egy réten vágott át, amikor a mamutfenyővel, seprőzanóttal és nyugati szömörcével teli dombon hirtelen megcsúszott. Mintha tőrt döftek volna a bal lábfejébe. A National Geographic Society 52 éves kutatója megszokta az efféle baleseteket, szandáljában több száz kilométert végiggyalogolt már a kaliforniai erdők úttalan útjain. Ám ez az irdatlan szálka minden eddiginél cudarabb volt: a csontról lecsúszva ínba fúródott, és nem akart kijönni. Fay túratársa, Lindsey Holm végül kénytelen volt harapófogóval megragadni, és néhány erőteljes mozdulattal kifordítani a sebből. "Akkorát üvöltöttem, hogy még sokáig járt-kelt a visszhang a hegyek között. Az volt életem egyik legfájdalmasabb pillanata." Hogy kellőképpen értékelhessük eme kijelentését, tudnunk kell Mike Fayről: egyéb megpróbáltatásai mellett tizenhat alkalommal öklelte fel elefántbika. Fay leragasztotta a sebet, fölcibálta tömött hátizsákját, és folytatta immár három hónapja tartó gyalogtúráját.

A Vadvédelmi Társaság (WCS) biológusaként harminc éven keresztül az afrikai erdők megmentésén fáradozott, újabban pedig a mamutfenyők vonták bűvkörükbe. Azután lett az amerikai ősfák megszállottja, amikor néhány esztendeje - a Megatransect expedíción - Livingstone módjára végigvizslatta a Kongó-medencét, Afrika legnagyobb háborítatlan dzsungelét. Amikor egyszer Észak-Kalifornia partja mentén autózott, Fay ámulattal vette észre a tarvágások és nyurga sarjerdők tetszetős rendjét. Utóbb, egy nemzeti parkba vetődve, csodálattal mustrálta a kidöntött mamutfenyő 1,8 méter átmérőjű törzsét. A burgundivörös fában, középtájt ez állt a fölragasztott címkén: 1492, Columbus. "Igazából nem is ez, hanem egy másik, arasznyira a rönk szélétől felragasztott címke fogott meg: Gold Rush (Aranyláz), 1849. Akkor döbbentem rá, hogymiközben ez a fa épp csak vastagodott egy kicsit, mi majdnem kiirtottunk egy kétezer éves erdőt."

Fay 2007 őszén elindult megvizsgálni, hogyan bántunk a múltban a Föld legmagasabb fájával, és hogyan bánunk vele ma. Az Egyesült Államok délvidékén eredt útnak, és bekalandozta Kalifornia kevéssel az oregoni határon túlnyúló mamutfenyveseit. Leginkább az izgatta, mi módon lehet legjobban hasznosítani az óriásfát, hogy az ipar is jól járjon, és a háborítatlan fenyvesek nyújtotta ökológiai és kulturális jótétemények se menjenek veszendőbe.

Akárcsak a Megatransect alatt, Fay 11 hónapos gyalogexpedícióján is megállás nélkül fotózott és jegyzetelt. Leírta az erdő állat- és növényvilágát, a fák és a folyóvizek állapotát. Társa, Lindsey Holm a szó szoros értelmében Észak-Kalifornia mamutfenyői között nőtt fel, a természet tapasztalt és avatott ismerője lett. Ők ketten favágókkal, erdészekkel, biológusokkal, környezetvédőkkel, panziótulajdonosokkal, faipari cégek vezetőivel találkoztak és beszélgettek - csupa olyan emberrel, aki az erdőnek, az erdőből él.

Abban az évben, 2007-ben történt, hogy csődbe ment és átszerveződött a hírhedt erdőirtó fakitermelő társaság, a Pacific Lumber Company. Ám hiába került védelem alá az egykori pompás erdők maradéka, a vénséges vén fák között egyre kevesebb lett a pettyes bagoly, a márványos alka, a koholazac. Nemcsak a helyi fauna fogyatkozott, de romlott a gazdasági helyzet is, hullámvölgybe került az építőipar, a mamutfenyő elterjedési területén sorra bezártak a fűrésztelepek. Mindezt tetézte, hogy abban az időszakban több százezer hektárnyi erdőt perzseltek fel az erdőtüzek.

Fay és Holm mintegy 2900 kilométeres utat járt be az erdő déli csücskétől, éspedig olyan terepen, ahol 1850 óta legalább egyszer, de sok esetben három alkalommal is letarolták a fákat. Így zömmel kisebb fák tengerében, sarjerdők terjedelmes szigetei között vezetett Fayék útja. A túra háromnegyedéhez közeledve, egy szép májusi napon Fay és Holm elérkezett a Humboldt Megyei Állami Mamutfenyő Park (Humboldt Redwoods State Park) déli határához, bolygónk legnagyobb egybefüggő, 4000 hektárt betöltő vén mamutfenyveséhez. A patakok, folyók mentén kiülepedő hordalék eszményi termőhely a mamutfenyő számára. A tápanyagban gazdag talaj, a bőséges vízutánpótlás és a páradús óceáni levegő jótékony hatására a Föld legsudárabb erdőrengetege alakult ki ezen a tájon. Száznyolcvan mamutfenyőről tudunk, amely már meghaladta a 106 méteres magasságot; közülük nem kevesebb mint 130 faóriás a Humboldt park büszkesége.

Fay és Holm átkelt egy smaragdzöld patakocskán, felkapaszkodott a túlpartra, és íme - egész útjuk legfenségesebb erdőrésze tárult fel előttük. A szűrt fényben űrrakétányi fenyőgigászok törtek a magasba. Tövük elüszkösödött az erdőtűztől, egyikük-másikuk törzsében hatalmas üreg tátongott - húszan is elfértek volna odabenn. Az első telepesek libaólnak nevezték (és annak is használták) ezeket a hatalmas odvakat. A széllel vívott titáni harc áldozatai, harmincemeletnyi magasságból alázuhant autóbusznyi lombkoronatömbök hevertek az erdő talaján, az oregoni madársóska és a vesepáfrány dzsungelébe süppedve. Nyögő, nyekergő hang hallatszott odaföntről, jelezve, hogy egyfolytában szél járja a fák magasát. Fayék csak most értették meg, miért forgatták a Jurassic Park filmsorozat egyes részeit és A Jedi visszatér több jelenetét is ebben a vadonban. Itt tényleg azt hihette az ember, hogy bármelyik pillanatban egy Tyrannosaurus rex vagy egy szőrmók ewok bukkan fel a fák között.

A mamutfenyő 1500 esztendő alatt 100 méter magas óriássá nő

A mamutfenyő kérge és törzse polifenolokban gazdag, sem a bogarak, sem a gombák nem szeretik a fáját. A gyantában szegény idősebb példányok az erdőtűznek is ellenállnak. A mamutfenyő másik különös vonása, hogy a kérge alatti szövetrész, a kambium új hajtásokat növeszt, amennyiben közvetlen fény éri. Ha leválik a kérge, netán lefűrészelik egy nagyobb ágát vagy egészében kivágják, a fa sebzett részéből új hajtás kezd rohamos növekedésbe. Az irdatlan rönkök tövéből sarjadó másodgenerációs fák mind-mind az eredeti növény klónjai; dns-anyaguk akár több ezer esztendős is lehet. Furcsa módon a mamutfenyő toboza igencsak apró, nem nagyobb, mint az olajbogyó, és csak ritkán hoz magvakat. Ez magyarázza, hogy a mamutfenyvesek főként a tönkökön sarjadó hajtások révén gyarapodnak.

Minthogy jól tűri a fényszegény viszonyokat, a mamutfenyő olykor évtizedeken át "szendereghet" idősebb társai árnyékában. Ha egy termetes szomszédja (természetes okból, vagy mert kivágják) kidől mellőle, a szunnyadó mamutfenyőt egyszeriben fényözön éri. Napfény hatására a fa "megébred" és rohamos gyarapodásnak indul. évszázadokon keresztül élte rejtőző életét a tolowa, a jurok, a csilula és a többi indián törzs az áthatolhatatlan, száz méternél is magasabb mamutfenyősövény mögött. Lazac és jávorantilop húsát meg makkot ettek, kidőlt fatörzsekből hosszú kenukat faragtak. Békés életüknek erőszak vetett véget: 1848-ban, véres harcok árán az Egyesült Államok megkaparintotta Kaliforniát.

Ezután nehéz évszázad következett. Erről és az erdők védelméért folytatott küzdelemről, illetve az erdő bioszférájáról olvashat a National Geographic Magazin októberi lapszámában.

Forrás: Geographic.hu 10-12