50 éves az NymE FMK Gépészeti Intézet

2009. május 28-án ünnepelte a Gépészeti Intézet alapításának 50. évfordulóját, mely eseményen az intézet korábbi és aktív dolgozói, barátai vettek részt. Az emlékülés első felében, nyugállományú kollégák tartottak rövid áttekintést a "kezdetekről", majd az egybegyűltek megteték a Gépészeti Intézet laboratóriumait is.

Ezt követte Dr. Szabó Dénes szobrának megkoszorúzása, melyen Dr. Boronkai László mondott szívhez szóló beszédet. A nap hátralévő részében baráti beszélgetésre, anekdotázásra invitálta az Intézet kedves barátait, és vendégeit.

A faipari felsőoktatás története

A faipari felsőfokú oktatás kezdete az erdészeti szakoktatással együtt fejlődött ki. Az erdészeti szakoktatás és ezen belül a faipari ismeretek oktatása először 1808-ban kapott önálló intézményt. 1808. január 5-én alapították meg az Erdészeti Tanintézetet, amely a Selmecbányai Bányászati Akadémia mellett mőködött. A Tanintézet 1846-ban betagozódott a Bányászati-Kohászati és Erdészeti Akadémiába. Mindkét intézményben oktatták már a fa feldolgozását, megmunkálását, a faanyag tulajdonságait.

1872-ben önálló erdészeti iparműtan - erdőhasználattan tanszéket alapítottak. Ennek keretében Szécsi Zsigmond, majd Hermann Emil oktatta a fűrészüzemek kialakítását, gépeit, sőt megkezdődött a gépek elemeinek (gépelemek) oktatása, szerkezeti felépítésük ismertetése is. 1904-ben ismét változott az intézmény felépítése, Magyar kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola lett, ahol a tanszékeket egységesítették, de az erdőhasználat keretei között Kövesi Antal folytatta a famegmunkáló gépek szerkezetének, működésének oktatását.

Az I. világháború után az újra alakult Magyar kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán Krippel Móric és Török Béla kezdeményezésére Mechanika és faipari technológia tanszék, majd önálló Fatechnológia tanszék alakul, ahol a faipari ismeretek oktatása folytatódik. A II. világháború után pedig 1949-54. között külön ipari tagozat működött. Többszöri kezdeményezés után a földművelésügyi miniszter a 13/1956 (IX.15.) FM. sz. rendeletével engedélyezte a soproni Erdőmérnöki Főiskolán az önálló faipari mérnök szak létesítését, ami 1957 őszén el is indult. Az első okl. faipari mérnökök kibocsátásával 1962-ben alakult meg a Faipari Mérnöki Kar és egyben megalakult az Erdészeti és Faipari Egyetem.

Időközben az önálló faipari felsőoktatás kialakításáért folytatott küzdelem egy másik szálon is elindult. Ugyanis a II. világháború előtt és közvetlenül utána, a gyors ipari fejlődés következtében kezdett kialakulni a korszerűségre törekvő faipar. Az új faipar műszaki színvonala már megkövetelte a felsőfokú végzettségű szakemberek jelenlétét és munkáját. Ezért a faiparban dolgozó szakemberek kezdeményezésére (FATE Oktatási Bizottsága) a Budapesti Műszaki Egyetemen esti tagozatos faipari gépészmérnöki szak indítását kezdeményezték. Ez a tagozat 3 évig élt, azután belátva, hogy az oktatás nincs megfelelő helyen, megszűnt. A két kezdeményezés (Erdőmérnöki Főiskola és a faipari szakemberek) közös eredménye lett az önálló faipari mérnökképzés létrejötte Sopronban.

A Gépészeti Intézet kialakulása és története

A faipari mérnökképzés indítása nem volt minden nehézség nélküli. Az Erdőmérnöki Főiskola nem volt még felkészülve a faipari szaktárgyak oktatására. A korábban itt oktatott faiparral kapcsolatos tantárgyak nem tudták átfogni az egész faipar területét. Az 1957-ben indult faipari mérnökképzés első tanterve szerint a faipari mérnökhallgatók oktatását az első két évben a Erdőmérnöki Főiskola tanszékei látták el, részben közösen az erdőmérnök hallgatókkal és csak a harmadik évtől különbözik a két tanterv erőteljes mértékben. A Főiskola vezetősége ezért olyan szakembert keresett, akinek van oktatási gyakorlata, megfelelő szakmai ismerete, hogy vezetésével a végleges tantervet ki lehessen alakítani.

Ez a szakember Szabó Dénes volt, aki már 10 éve a faipar különböző területein dolgozott (üzemek, tervező vállalat, kutatóintézet) és egyik szervezője és oktatója volt a Budapesti Műszaki Egyetemen korábban működött esti faipari gépészmérnök képzésnek. Az Intézet 1959-ben alakult Faipari Géptani Tanszék néven Szabó Dénes (1959-1979) professzor vezetésével az Erdőmérnöki Kar keretében.

A Tanszék, majd Intézet elmúlt 50 évi oktató munkájában részvettek: Botár Antal (1959-1982), Horváth Mihály (1960-1996) Lugosi Armand (1962-1969), Varga József (1962-1969), Boronkai László (1964-2005), Molnár László (1968-2004), Nagy Attila (1969-1974), Lang Miklós (1969-2007), Gyurácz Sándor (1972-2003), Pichler András (1974-2008), Varga Mihály (1974-től), Déry József (1975-1991), Rónai Ferenc (1979-1980), Sitkei György (1980-1996), Csanády Etele (1983-tól), Magoss Endre (1995-től), Tatai Sándor (2005-től), Németh Gábor (2005-től), Németh Szabolcs (2005-től) és Kocsis Zoltán (2005-től).

Aki pedig szeretné megismerni a GI teljes történetét, a most aktív munkatársak oktatási-kutatási és publikációs tevékenységét, a 2001-2008 időszak kiemelkedő diplomatervi és szakdolgozói témáit, az elmúlt 5 év K+F tevékenységét, a közelmúlt sikeres pályázatait, az Intézet élő nemzetközi kapcsolatait, valamint szakosodott laboratóriumait, elolvashatja minderről a Gépészeti Intézet honlapján elérhető 47 oldalas kiadványt.

A Gépészeti Intézetet ma prof. dr. Varga Mihály CSc. egyetemi tanár, inézetigazgató vezeti és 16 munkatársával végzik oktató, kutató, fejlesztő munkájukat.

Az 50 éves a Gépészeti Intézet kiadvány és a GI honlapja alapján a cikket szerkesztette: Mőcsényi Miklós