Európa legszigorúbb erdőtörvénye

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások Főosztálya által közzétett anyag rávilágít az Országgyűlés által a napokban véglegesített új erdőtörvény számos fontos aspektusára.

Magyar erdők számokban, röviden

Magyarország erdőterülete az elmúlt mintegy 80 évben fokozatosan emelkedő ütemben gyarapodott, ami a nagyarányú erdőtelepítéseknek és fásításoknak köszönhető, amelyek eredményeként az 1921-ben még alig több mint 1 millió hektár erdőterületünk ma már csaknem 1,9 millió hektár. Az erdőgazdálkodási célt szolgáló területek kiterjedése pedig meghaladja a 2 millió hektárt. A Nemzeti Erdőprogram alapján a jövőben is folytatódni fog napjaink jelentős erdőtelepítési programja. Az erdősültség mértékét a jelenlegi 20,3%-ról mintegy 27%-ra kívánjuk emelni. Az elmúlt évtizedben az erdőtelepítésekben kiemelkedő szerepet vállaltak a magánerdő-gazdálkodók, akik mintegy 1 milliárd facsemete/makk elültetésével, több mint 100.000 hektár új erdőt telepítettek.

Miért kellett az új erdőtörvény?

A hatályos erdőtörvény (1996. évi LVI. tv az erdőről és az erdő védelméről) előkészítésekor még javában folyt a kárpótlás és vagyonnevesítés, a törvény megalkotása óta az erdőgazdálkodók száma több mint tízszeresére, az erdőtulajdonosok száma több százszorosára emelkedett. Az akkori bizonytalan tulajdonosi-erdőgazdálkodói viszonyok mára rendeződtek, kialakult egy szakmailag felkészült, hosszútávon gondolkodó magánerdő-gazdálkodói réteg. 2007-ben megszűnt az erdőfenntartási járulék jogintézménye, amely az erre épülő erdőfelújítási előírások újragondolását és az erdészeti szankciórendszer átalakítását is szükségessé tette.

Az erdőgazdálkodók által az elmúlt évtizedben megkezdett természetközeli gazdálkodási módszerek törvényi hátterét is meg kellett teremteni. Az új szabályok egyben az Új-Magyarország Vidékfejlesztési Program erdészeti támogatásainak elindítását is szolgálják. Az illegális fakitermelések elleni hatékonyabb fellépés szintén számos új jogintézményt igényelt az erdőtörvényben.

Hogyan változik az erdészeti engedélyezési rendszer?

Az erdők felügyeletéért a XIX. század óta az erdészeti hatóság felelős, amelynek munkáját ma már számos szakhatóság is segíti.

Az új törvény felhatalmazása alapján, az erdőgazdálkodásért felelős miniszter rendeletben határozza meg, hogy az adott erdőtervezési körzetben az elkövetkező 10 évben mennyi fát lehet kitermelni, milyen ütemben kell folytatni az idegenhonos fafajokból álló erdők átalakítását, valamint sok más, a védelmi és közjóléti célok teljesítése érdekében szükséges speciális szabályt.

A folyamat továbbra is a körzeti erdőtervezéssel kezdődik, amelyet az erdészeti hatóság végez bevonva - jelenleg is és a jövőben is -, az erdőgazdálkodókat, önkormányzatokat, a nemzeti parkokat, társhatóságokat (köztük a zöldhatóságot is), civil szervezeteket. A körzetei erdőtervezés részletes szabályrendszerét, a bevonásra kerülő személyek, szervezetek körét jelenleg is miniszteri rendelet tartalmazza.

A körzeti erdőtervezést követően az adott erdő (szaknyelven erdőrészlet) mindenkori erdőgazdálkodójának kötelezettségeit és jogosultságait az erdészeti hatóság egy 10 évre szóló erdőterv határozatban állapítja meg, amelynek meghozatalába természetesen az illetékes szakhatóságok, így védett területen a természetvédelmi hatóságot is bevonják. A határozatban egyszer már engedélyezett tevékenységeket az erdőgazdálkodónak a törvénytervezet szerint nem kell ismételten engedélyeztetni, csak bejelenteni. A bejelentést követően 30 ill. 45 nap után végezhető csak el az adott erdészeti művelet, ha ezalatt az erdészeti hatóság nem értesíti az erdőgazdálkodót vagy az erdőgazdálkodónál a szakmai feladatokat irányító erdészt, hogy új körülmény (például egy védett ragadozó madár beköltözése) miatt a korábban engedélyezett tevékenységet (csemeteültetés, fakitermelés, erdőápolás) nem végezheti el. Védett területen a bejelentést az erdészeti hatóság mellett a zöldhatóság is megkapja.

Az új tervezési-engedélyezési rendszer az adminisztrációs terhek csökkentése mellett, szükség esetén biztosítja a hatóságok beavatkozási lehetőségét.

Ahol erdő volt, ott erdőnek kell lennie

Hazánkban fakitermelést végezni csak hatósági engedély alapján lehet, és a főszabály változatlan: ahol erdő volt, ott erdőnek kell lennie. Az erdőgazdálkodó, annak hiányában az erdőtulajdonos köteles az erdőt felújítani. Ha ezt nem teszi meg, az állam végzi el helyette és az ő költségére. A magyar erdőtörvény szigorát jól mutatja, hogy a tulajdonosoknak akkor is fel kell újítani az erdőt, ha nem ők termelték ki, hanem például ellopták. Ezt a hatalmas felelősséget azok az erdőgazdálkodók/ erdőtulajdonosok viselik, a megváltozott gazdasági viszonyok között is, akiktől mások éppen az erdőt féltik.

Hogyan segíti az új törvény az illegális fakitermelés elleni hatékonyabb fellépést?

Az uniós törekvésekkel összhangban bevezeti a faanyag származási igazolási rendszerét, ami lehetővé teszi, hogy ne csak az erdőben, hanem fakitermelést követően, például közúti szállítás során, telephelyeken, értékesítéskor is tetten lehessen érni az engedély nélkül kitermelt fát értékesítő személyeket. A származási igazolási rendszer működtetésére és az illegális fakitermelés elleni fellépés összehangolására fel kell állítani az erdészeti hatóságon belül az erdővédelmi szolgálatot, ami ezen túl más erdőkárok (erdőtűz, nagyterületű rovar, gomba stb. károsítások) megelőzését, felszámolását is irányítja. Az új törvény bővíti, pontosítja az erdészek intézkedési jogkörét, így például a nem igazolt származású faanyagot az erdész a jövőben az elkövetés eszközével együtt visszatarthatja.

Tarvágás, fokozatos felújítóvágás, szálalóvágás, szálalás

A tarvágást az erdőtörvény területi korláthoz köti, így például hegyvidéken 5 hektárnál nagyobb tarvágás nem végezhető. A tarvágás bizonyos állományokban a leghatékonyabb felújítási módszer, tarvágást ezekben az állománytípusokban még a Nemzeti Parkok is végeznek erdőgazdálkodóként. A fokozatos felújítóvágással, szálalóvágással az idősebb állomány több szakaszban kerül kitermelésre.

Társadalmi részvétel az erdőkkel kapcsolatos ügyekben

A körzeti erdőtervezés nyilvános eljárása során mindenki megismerheti, hogy az adott térségben milyen erdővel kapcsolatos beavatkozások várhatók az elkövetkező tíz évben, azzal kapcsolatban javaslatot, indítványt tehet. Természetesen, akinek jogát, jogos érdekét az erdészeti ügy érinti, az ügyfélként részt vehet az erdészeti engedélyezési eljárásban is. Emellett tény, hogy az erdőtörvény nem biztosít ügyféli jogállást a civil szervezeteknek az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó hatósági ügyekben.

Ám kérdés, igazságos-e, hogy mondjuk egy néhány fős társadalmi szervezet anyagi felelősség nélkül ugyanolyan ügyféli joggal bírjon egy erdészeti engedélyezési eljárásban, mint az anyagi felelősséget is vállaló, erdőt védő, gondozó, néha több száz fős tulajdonosi közösséget képviselő erdőgazdálkodó, aki a több évtizednyi munka ellenértékét szeretné visszakapni egy hatósági engedély alapján végrehajtott fakitermelésnél?

Természetesen mindenkinek lehet ügyféli jogot biztosítani az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó eljárásokban, hiszen az erdőhöz sok mindenki kötődik, kérdés csak az vajon, mit szól ehhez az erdőgazdálkodó / erdőtulajdonos? Sok helyen egyszerűen be fogja szüntetni a gazdálkodási tevékenységét, ezzel is tovább növelve az erdőgazdálkodó nélküli erdők több százezer hektáros területét. Viszont erdőgazdálkodó nélkül nincs ügy más ügyfeleknek, de nincsen erdőőrzés, erdővédelem, erdőnevelés sem!

A civil szervezeteknek és a társadalom minden tagjának természetesen nagyon nagy szerepe és felelőssége is van az erdők megóvásában, védelmében, hiszen az erdész és az erdészeti hatóság nem lehet ott mindig és mindenhol a 2 millió hektár magyar erdőben. Fontos azt is kiemelni, hogy az erdőkkel kapcsolatos kérések/elvárások nemcsak jogi/államigazgatási eszközökkel érvényesíthetők. Számos Európai példa mutatja, hogy a civil célok elérése érdekében is egyszerűbb először a gazdálkodókkal egyeztetni.

Szükség van-e az új erdőtörvényre?

Az erdővel kapcsolatban sok, nagyon különböző társadalmi igény fogalmazódik meg. Az erdőnek természetvédelmi, talajvédelmi, vízvédelmi és sok más védelmi cél mellett a pihenést, kirándulási lehetőséget is biztosítania kell mindenki számára. Ugyanakkor az, aki ülteti, ápolja, neveli, védi egyszer valamilyen bevételt is szeretne belőle látni, azzal együtt, hogy kitermelés után minden magyar erdőt kötelező felújítani. Az összes erdőgazdálkodótól nem kell félteni az erdőt, azért, mert néhány erdőtulajdonos jogellenes magatartást folytat.

Forrás: FVM Természeti Erőforrások Főosztálya 04-17