A fapallótól a Zalahalápi Parkettagyárig

Hévízen járva nem hagyhattam ki a Tapolca melletti Zalahalápon működő parkettagyárat, mivel távoli tanúja voltam fokozatos korszerűsítésének az elmúlt évtizedek során. Az 1970-ben alakult Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (BEFAG) - ma Bakonyerdő Zrt - vezetői, a Balatonfelvidék és a Bakony fáját feldolgozandó, mindig is figyelmet fordítottak a parkettagyár korszerűsítésére. Valójában az erdőgazdálkodástól kezdve a faanyagok felfűrészelésén keresztül a késztermék parkettával bezárólag a fagazdasági vertikum teljes folyamatát végig vitték. Ebbe beleértendő a fűrészipari és a lemezipari (hámozott furnérgyártási) tevékenység egyaránt.

Rövid padlótörténet

A zalai parasztházak egykoron "földesek" voltak; az ottlakók döngölt agyagon jártak. A nemesi kúriákban, inkább fenyő, a kastélyokban már sok esetben keményfa fapalló volt a járófelület és a födém. A deszkából készített - collos - hajópadló már pontosabb illesztésre adott lehetőséget azzal, hogy itt az éleken árkot (nútot) és csapot (fédert, hornyot) alakítottak ki. A hajópadló lerakása gyorsan ment, kopásának kiküszöbölése a gyalulás, valójában a kaparás azonban igen nehéz fizikai munka volt. A hajópadló rövidebb változata lett később a svédpadló. Valahogy így alakult ki az egyrétegű padló.

A fényűző főúri kastélyokban a dekoratív intarziaparkettát rakták le különféle fafajokból. A 19/20. századi középületekben, majd lakásokban vált általánossá a keskenyebb keményfa lécekből készített parketta, amelynek mind a négy élébe csapot (hornyot) vagy árkot gyalultak, ill. martak, s ezt már csaphornyos parkettának hívták. Kiinduló anyaga a collos (26 mm-es nyersméretű) parkettfríz volt kb. 10 mm-es járóréteggel. Elsősorban a nyugodt, viszonylag egyenletes színű tölgyfából készítették és a második világháború utáni építkezések általános padlóburkolatává vált. Párnafára rakták és szegezték halszálka mintában vagy táblákban.

Még mindig az egyrétegű parkettánál maradva az 1960-as évek újdonsága volt a keskeny és vékony lécekből táblákba összerakott és ragasztott mozaikparketta. Itt már a 10 mm-es vastagság képezte a járóréteget. Hibakiejtéssel az alacsony értékű faanyagból készítették jelentős fűrészveszteséggel. A collos vastagságú nyers parkettlécből (parkettfrízből) elvileg két járóréteget lehetett kialakítani. Hasonló kihozatal valósult meg a kétrétegű parkettánál, ahol az alsó fél rétegelt lemezből készül.

A következő áttörést a szalagparketta gyártása jelentette az 1970-es évek közepén, amikor egy 26 mm-es parkettlécből már négy járóréteget lehetett kapni kétszeres szalagfűrészes hasítással. A parketta iránti egyre növekvő igények kielégítésére az országban három ilyen gyártósor is létesült évi 300-400 ezer négyzetméteres kapacitással Barcson, Kecskeméten és 1975-ben Zalahalápon. Időközben a legnagyobb budapesti parkettagyár az angyalföldi Pozsonyi útról, ahol fűrészüzem vertikumaként működött, Kecskemétre települt át.

A háromrétegű szalagparkettának már csak a felső (járó)rétege készült hazai keményfából, a középső és az alsó fenyő lécekből, majd az egyik fenyő réteget felváltotta a hámozott nyár furnér Zalahalápon. Mindez azonban már a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság (BEFAG) keretében történt, amikor is a nyár vastag furnért a cég Franciavágási üzeme szállította. Zalahalápon időközben befejezte működését a fűrészüzem, megmaradt, letisztult a szalagparketta gyártása, amelyet fokozatosan korszerűsítettek. A rétegek ragasztásánál alkalmazott, problémás nagyfrekvenciás szalagprést 13 emeletes kontakt présre cserélték. Az 1990-es években bevezetett mini keretfűrészes technológiával az említett 26 mm-es parkettfrízből egy ütemben négy járóréteget lehetett előállítani, majd ezt is felváltotta a még termelékenyebb körfűrészes technológia vékony körfűrészlapos, elővágós sorozatvágóval.

A zalahalápi jelen

A Zalahalápi Parkettagyárban manapság évente mintegy 600 ezer négyzetméter szalagparkettát gyártanak 13-féle hazai és külföldi eredetű járóréteggel natúr, gőzölt ill. színezett változatban. Az egyes elemek (szalagok) hossza 2200 mm, szélességük 174, 184 ill. 194 mm, vastagságuk 14 mm. Az alkalmazott fafajok között a hazai tölgy, bükk, cser, akác, cseresznye, kőris, az európai és kanadai juhar, az importált bambusz, doussie, merbau, jatoba és wenge egyaránt megtalálható. Korábban a járóréteg csak osztott lehetett - a parkettfrízek szélességi méretéből eredően - ma már egyes fafajokból teljes szélességében egybefüggő felületűt is tudnak gyártani.

Az egyre korszerűsödő gyártási folyamatba bevonult az ipari robot, az említett vékony körfűrészes technológia, s ezt is megelőzően a gőzölés. A szalagparketta hétszeres felületkezelést, lakkréteget kap, amelynél a "Nano Protect" lakkba a legkorszerűbb nanotechnológiával vitték be a kopásgátló mikroszemcséket, de alkalmazzák az olajozást, a viaszolást is.

A "classic" nevű, hagyományos, csaphornyos megoldás mellett az utóbbi évek újdonsága az önzáró Pan-Lock rendszerű szalagparketta. Ez utóbbi nem igényel ragasztást és élkialakításánál fogva egységei egyszerű bepattintással, akár házilag is lerakható.

Felhasznált források:

BEFAG Parketta. Bakonyerdő Rt.- Parkettagyára: Készparketta. Természetesen fából. Termékismertető(2008).

Molnár Sándor - Várkonyi Gábor (Szerk., 2007): Nagy parkettakönyv. Parketták, fapadlók típusai, gyártásuk, lerakásuk. Szaktudás, Budapest.

Tóth Sándor (2001): A fafeldolgozás 1945 után. Fejezetek a fa- bútoripar történetéből 1945-től az ezredfordulóig Magyarországon. Agroinform, Budapest.

továbbá:

www.bakonyerdo.hu, www.befagparketta.hu

A cikk szerzője: dr. Tóth Sándor sandor.toth9@freemail.hu